Fél évszázad lépései – A próbateremtől a színpadig címmel nyílt meg múlt pénteken a Nógrád Táncegyüttes jubileumi kiállítása a Dornyay Béla Múzeumban, mely a fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő együttes múltján és emlékein vezeti végig a látogatókat.
Az ünnepélyes megnyitón elsőként Shah Gabriella, a salgótarjáni múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket, aki arról beszélt: azért is ünnep számukra ez a nap, mivel május 18-án tartják a múzeumi világnapot, ekkor pedig a világ összes múzeuma ünnepel. Az idei világnap témája éppen a közösség, és mi más mutatná meg jobban a közösség fogalmát, mint a Nógrád Táncegyüttes – mondta. Shah Gabriella hozzátette: a tárlatot a június 21-i Múzeumok Éjszakáján is láthatják majd az érdeklődők, erre az alkalomra pedig egy meglepetéssel is készül az együttes vezetősége.


Tolnai Sándor, Salgótarján alpolgármestere beszédében kifejtette: a Nógrád Táncegyüttes immár öt évtizede, két emberöltőnyi ideje áll a hagyomány és a művészet szolgálatában. Mint fogalmazott, egy olyan útról van szó, melyet generációk jártak végig, s amelyen újra és újra felhangzott a népzene ritmusa, a csizmák dobogása, és újjáéledtek a magyar népi kultúra legnemesebb emlékei. A néptánc egyszerre őrzi a múltat, szól a jelenhez és közben formálja a jövőt – mondta. Tolnai Sándor hangsúlyozta továbbá: a Nógrád Táncegyüttes közössége őrzi és élteti hagyományainkat. Nem csak koreográfiákat, lépéseket és viseleteket mentettek meg, hanem élményt, lelket és identitást is, közösségünket pedig emberibbé, összetartóbbá formálták.
A tárlatot Paluch Norbert néptáncpedagógus, néprajzkutató, az MNM KK Palóc Múzeum muzeológusa nyitotta meg, aki maga is ezer szállal kötődik a Nógrád Táncegyütteshez. Úgy fogalmazott: a néptáncegyüttesi munka olyan, mint egy végtelenített váltófutás. Vannak, akik elkezdik, és vannak, akik folytatják; mindenki máskor és máshol áll be a csapatba, lohol, ameddig ereje, ideje van rá, vagy ameddig elképzelései megegyeznek a többiekével. Lohol, ameddig át nem adja a stafétát másnak. Akad, aki kiáll a mezőnyből és elhagyja a pályát, míg más kiesők a futófolyosó mellett maradnak és szurkolnak azoknak, akik még bírják – magyarázta.


Paluch Norbert beszédében az együttes több emlékezetes pillanatát, a próbák, az utazások, a fellépések meghatározó momentumait és a közösség hétköznapjait is felidézte. Hozzátette: a múltban mélázva eszébe jutott egy sok évvel ezelőtti, kedves emléke, amikor egy 8 év körüli kis táncosa csillogó szemekkel kérdezte, mikor lehet ő is nógrádos. Paluch Norbert azt kívánta a Nógrád Táncegyüttesnek, hogy a színpadra vezető folyosókon mindig ott legyenek az ilyen csillogó gyermekszempárok, hiszen a következő fél évszázad lépéseit ők teszik majd meg.


Steib Janka, a tárlat kurátora, a Nógrád Táncegyüttes egykori táncosa elmondta: olyan kiállítást szerettek volna létrehozni, melyen átütnek azok az érzések, jelentések, hogy mit jelent nógrádosnak lenni, és mit jelent a Nógrád Táncegyüttes a város, a megye és az egész ország életében. Kiemelte: a tárlat nem jöhetett volna létre, ha nincs ez a nagy összefogás, melynek a múzeum és az együttes mellett a Zenthe Ferenc Színház munkatársai is részei voltak, illetve azok nélkül sem, akik tárgyakat, felvételeket ajánlottak fel a kiállításhoz. A tárlaton a Meredek úti Táncházat idézték meg, hiszen ez az a hely, ahol minden történik, és ami a tanúja annak, hogyan koptathatja a padlót 50 év elteltével is az együttes – magyarázta.
A kiállításmegnyitót a Nógrád Táncegyüttes és a Dűvő Zenekar előadása színesítette, az eseményen pedig két születésnapost, Paluch Norbertet és Szabó Jánost, az együttes szakmai tanácsadóját, korábbi művészeti vezetőjét is köszöntötték.