Fekete Zsolt: a bányászok élete és példája hasznos mondanivalót tartogat a mai kor számára is

A 72. Bányásznap alkalmából rendeztek koszorúzási ünnepséget szombaton a salgótarjáni bányamúzeum udvarán álló bányász emlékműnél.

Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere ünnepi beszédében emlékeztetett rá: csütörtökön – hosszú idő után – ismét a város adhatott otthont a központi bányásznapnak. Mint felidézte: 1951 előtt még különböző időpontokban, majd attól az évtől már országosan egységesen, szeptember első hétvégéjén tartják a bányásznapokat, az 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőrsortűz emlékére.

A városvezető három érvet sorolt arra válaszul, hogy miért ünnepeljük még ma is a bányásznapot. Mint kifejtette: ma is sokan élnek még közöttünk, akik a salgótarjáni vagy környékbeli bányaüzemekben dolgoztak. Ők máig erős közösséget alkotnak, szükségük is van erre a közösségre és az ilyen ünnepi alkalmakra – tette hozzá. Fekete Zsolt másik érve szerint

a bányászok nem csak egymással alkotnak közösséget, sorsuk, életük és munkájuk szervesen beépült 100 éves városunk egészének életébe, ahogyan a bányász és egyben a települési hagyományok ápolása, megőrzése is.

A polgármester szerint harmadrészt a bányászok élete és példája igen hasznos mondanivalót tartogat a mai kor számára is.

Fekete Zsolt megfogalmazta: Salgótarjánt a szénbányászat megjelenése és kiterjedése indította el a fejlődés útján, majd a szénre alapult gazdasági fejlődés magával hozta a városi lét megteremtésének feltételeit is. Salgótarján várossá válásától, 1922-tól egészen a 60-as, 70-es évekig a szénbányászat vezető, húzó iparág volt. A bányászat a maga munkakultúrájával, a bányavállalatok pedig a művelődési, sport és szociális intézményeivel döntően befolyásolták és meghatározták a helyi társadalom életét – tette hozzá.

Minden nehézség és ellentmondás dacára, van mit ünnepelnünk, mert városunk a történelmi léptékekkel mért rövid egy évszázada alatt, óriási változásokon ment keresztül. Salgótarján – köszönhetően a térségi bányászatnak is – dinamikusan fejlődő modern várossá nőtt, melynek minden esélye és lehetősége adva van ahhoz, hogy továbbra is Nógrád megye gazdasági, szolgáltatási, kulturális és szellemi központja maradhasson – jelentette ki Fekete Zsolt.

A polgármester az ünnepségen bejelentette azt is, hogy a közeljövőben a Füleki úti körforgalom közepére elhelyeznek egy csillét – vélhetően egy, a nógrádi szénmedencében használt alvázon –, melyen a Jó szerencsét! felirat lesz olvasható.

Dobor István, a Bánya-, Energia és Ipari Dolgozók Szakszervezete Nógrádi Bányász Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottság elnöke többek között arról beszélt, még sokan emlékeznek azokra az időkre, amikor a bányásznapi ünnepségek még örömteli napok voltak; a bányásztelepülések lakói anyagi és erkölcsi vonatkozásban is érezhették az ország megbecsülését és tiszteletét. Sajnos mostanra a megye bányászai is döntően csak a tiszteletet érezhetik – tette hozzá.

A nyugdíjas szakszervezeti bizottság elnöke visszaemlékezett a térségi bányászat felemelkedésére, a 60-as, 70-es évekbeli csúcsidőszakára, továbbá arra is, hogy 1972-ben kilenc bánya bezárásával kezdődött meg az iparág térségbeli lejtmenete, az utolsó csille 1992-ben került felszínre Nógrád megyében, majd 2005. október 6. dátummal hivatalosan is törölték a cégjegyzékből a Nógrádi Szénbányák vállalatot.

Az eseményen közreműködött a Bányász-Kohász Fúvószenekar, az ünnepség koszorúzással zárult a Vasas Károly által megalkotott, 1973-ban felállított bányászemlékműnél. A megyei bányásznap szombaton délután a József Attila Művelődési Központ színháztermében díjátadással egybekötött ünnepséggel, majd a Fő téren kulturális programmal folytatódott, melynek végén az Apostol együttes adott élő koncertet.