Magyarország népessége már több mint 40 éve folyamatosan fogyó tendenciát mutat. Bár az unióban hazánk növelte az egyik legnagyobb arányban az elmúlt években a termékenységi rátáját, ez a ráta a kontinensen sehol sem éri el, vagy közelíti meg érdemben a 2,1-es értéket, vagyis azt a szintet, ami hosszú távon ne a népesség fogyását eredményezné. A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai és Jövőkutatási Tudományos Bizottság konferenciája hétfőn két szekcióban foglalkozott a jelen egyes jellemzőivel és a formálódó jövő előrejelzésével a jelenleg látható trendek alapján.
Utóbbi szekcióban mutatta be előadását Obádovics Csilla és Tóth G. Csaba: A hazai népesség aktuális demográfiai jellemzői és jövőbeni alakulásuk címmel. Előadásuk A népesség szerkezete és jövője címmel megjelent tanulmányukon alapult, melyből kiderül: 2019-ben 9,8 millióan éltek az országban, az alapforgatókönyvük alapján ez a szám 2050-re 14 százalékkal, 8,5 millióra csökken majd.
A termékenységi ráta emelkedése csak egy generációval később érezteti érdemben a hatását
A természetes népességváltozáson belül a születésszám alakulásának megértésében fontos a szerepe a teljes termékenységi arányszámnak, amely 1980 óta csökkent, és 2011-ben érte el a mélypontját 1,23-os értékkel. Azóta kisebb ingadozásokkal, de minden régióban emelkedő tendencia figyelhető meg, bár 2016 óta e folyamat több régióban is megingott és egyenlőtlenségek is tapasztalhatók.
A teljes termékenységi arány a Nógrád megyét is magába foglaló Észak-Magyarországon volt a legmagasabb (2019-ben, 1,75-ös értéken).
A második helyen az Észak-Alföldet (1,67), az utolsó helyen pedig Közép-Magyarországot és a Nyugat-Dunántúlt találjuk (1,3–1,36-os termékenységi arányszámokkal). Amíg 2001-ben a régiók szélsőértékei közötti eltérés 0,28 volt, 2019-re 0,44-re emelkedett a különbség. A termékenységi arány mérsékelt emelkedése pozitívan hat ugyan a népességszámra, de jelentős hatása csak évtizedek múlva lesz, amikor a megszületett gyermekek elérik a szülőképes kort.
Salgótarján esetében a jelenlegi folyamatoktól kedvezőbb lenne, ha „csak” 30 százalékkal fogyna a város
Az ezredforduló óta kizárólag Közép-Magyarországon emelkedett a lakosság száma, 216 ezer fővel, minden más régióban csökkent, a legnagyobb veszteséget a Nógrád megyét is magában foglaló Észak-Magyarország könyvelte el, 184 ezer fős mínusszal. Régiónk esetében 2001-től 2020-ig mérsékelt fogyás jellemezte a természetes folyamatokat (ahogyan az a fentebbi adatokból is kiderül), emellett negatív volt a nemzetközi és belföldi vándorlás hatása is. A régiónkénál jóval alacsonyabb termékenységi ráta okozta mérsékelt fogyás mellett Közép-Magyarországon azért nőtt a népesség, mert ott a belföldi és a nemzetközi vándorlás egyenlege is pozitív volt az elmúlt 20 évet tekintve.
A kutatók alapforgatókönyve innen 2050-re az országos 14 százalékkal szemben Észak-magyarországon 30 százalékos népességcsökkenés következik be, régiónkban magas termékenység esetén is 29 százalékos, esetlegesen konvergáló vándorlás esetén is 22 százalékos lesz a fogyás.
A régió részét képező Nógrád megye egésze esetében ezek az arányok kedvezőtlenebbek attól, mint amit az elmúlt 30 év előrevetít. A megye lakossága a mögöttünk hagyott három évtizedben közel 15 százalékkal csökkent, a fogyás mértéke tehát össznógrádi szinte duplájára emelkedhet a következő szűk 30 évben.
A 2050-re prognosztizált korszerkezet alapján négy csoportra bontották a régiókat annak mentén, hogy miként alakul a gyermekek (0–14 évesek), az aktív korúak (15–64 évesek) és az idősek (65 éves és annál idősebbek) aránya az országos átlaghoz képest. Eszerint Közép-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon relatív magas lesz az aktív korúak aránya és kevesebb az idős, ezzel szemben Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön viszonylag sok lesz az idős, de kisebb lesz az aktív korúak, valamint a gyermekek aránya. A Nógrád megyét is magában foglaló Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön több lesz a gyermek, mint az ország többi részén, viszont kevesebb az idős lakos. A közép-dunántúli népesség korszerkezete pedig követi majd az országos átlag alakulását a 2050-re vonatkozó előreszámítás szerint.
Teljesen más aspektusból értelmezhető a prognosztizált fogyás nagyságrendje a megyeszékhely szemszögéből. A Nógrád megye egészével szemben kétszer gyorsabban fogyó Salgótarján esetében ugyanis a tendencia egyrészről megfelelne a rendszerváltás óta eltelt három évtized folytatásának. Másrészről ha az elmúlt 10 évet vesszük alapul Salgótarján esetében, akkor a következő 30 év alatti, további 30 százalékos fogyás a mostani folyamatoktól jóval kedvezőbb forgatókönyv. Ugyanis ha a megyeszékhelynek csak az elmúlt egy évtizedét vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy a város lakosságának fogyása 14 százalékos volt, ezen belül a legutóbbi öt év pedig 8,7 százalékos csökkenést hozott.
Arányaiban véve tehát Salgótarján annyival fogyatkozott meg 2012 óta, mint Nógrád megye a rendszerváltástól; ráadásul az elmúlt években tovább gyorsult a megyeszékhely lakosságának csökkenése a megye összességével szemben.
Salgótarján lakosságszáma csak tavaly 2,68 százalékkal csökkent. A városban élők száma 1987 óta apad, ennek mértéke számszerűen és arányaiban véve sem volt még olyan magas egyetlen korábbi évben sem, mint 2021-ben. Tavaly 916 fővel lett kevesebb Salgótarján lakóinak száma – erről itt írtunk részletesen.
