Két kiemelkedő salgótarjáni alkotó, Balázs János költő, festőművész és Szabó Tamás Munkácsy Mihály-díjas szobrász, festőművész alkotásai találkoznak a Dornyay Béla Múzeum új kiállításán.
A „Kettős szemmel” című tárlatot múlt pénteken délelőtt nyitották meg a salgótarjáni múzeumban, ahol elsőként Shah Gabriella szólt a közönséghez: a múzeumigazgató országos jelentőségű művészettörténeti és helytörténeti eseménynek nevezte a tárlat megnyitását. Mint felidézte, immár húsz éve folyamatos kapcsolatban vannak Szabó Tamással; e régre nyúló, jó kapcsolat eredményeként született meg a most megnyílt tárlat is, de a nyáron szeretnének egy másik kiállítást is rendezni Szabó Tamás szobraiból – árulta el Shah Gabriella.
Fenyvesi Gábor, Salgótarján alpolgármestere kifejtette: a tárlat két világ metszéspontján, az 1968 és 1973 közötti évekre fókuszál. Úgy fogalmazott, „ez az öt esztendő egy olyan kreatív robbanás időszaka volt, ahol a fiatal, útkereső Szabó Tamás és az öntörvényű géniusz, Balázs János világa összeért”. Szerinte kapcsolatuk bebizonyította, hogy itt, a völgyvárosban is születhetnek világra szóló gondolatok, és hogy a művészet képes áttörni minden társadalmi és generációs falat.
Az alpolgármester hangsúlyozta: ez a tárlat arra is emlékeztet minket, hogy Salgótarján kulturális élete soha nem egy tőlünk távoli, elvont fogalom volt, városunkat a mindenkori salgótarjáni művészgenerációk, az itt élő és ide ezer szállal kötődő művészek tették azzá, ami. Megjegyezte, a tárlatnak különleges aktualitást ad, hogy éppen 20 éve avatták fel a Szabó Tamás által készített Balázs János szobrot, másrészt 2025 őszén a művész visszatért, és restaurálta a December 8. téri emlékmű bronzból készült szobrát.
A kiállítást maga Szabó Tamás nyitotta meg, aki felidézte Balázs Jánoshoz fűződő kapcsolatát. A művész arról is beszélt, 1968 a világ számos táján mozgalmas év volt, és így volt ez Salgótarjánban is, ahol „mintha egy angyal szállt volna el a város fölött”, egy önszerveződő művészeti mozgalom indult el.
Mint felidézte, Botos Zoltán festőművész ebben az esztendőben adott Balázs Jánosnak egy akvarellkészletet, pár rajzpapírt és ceruzát – szerinte „ekkor szabadult ki a szellem a palackból”. Azt ezt követő nyolc évben született meg Balázs János egész életműve, melynek első négy évében Szabó Tamás is napi kapcsolatban volt vele, Botos Zoltánhoz és Szepesi József költőhöz hasonlóan, egészen addig, míg el nem vitték a katonaságba.
Szabó Tamás kifejtette továbbá: 1968-tól az alkotás vette át a főszerepet Balázs János mindennapjaiban, az írás és a festés egyaránt fontos szerepet töltött be az életében. A művészt aztán 1971-ben fedezték fel, amikor a szintén salgótarjáni származású festő, Szatmári Béla elvitte néhány alkotását F. Mihály Ida művészettörténészhez, aki másnap már indult is Salgótarjánba. Ettől a pillanattól fogva teljesen megváltozott Balázs János élete, országos hírű művésszé vált – idézte fel Szabó Tamás.
