Van-e köze a rokkantaknak a Rokkanthoz és hol volt Salgótarjánban a Késmárki utca?

Látkép a Karancs szállóból, előtérben a Fő téren az áruház és a főposta épülete, 1967-ben (Fotó: Fortepan / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ)

A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatóságának kiadásában és Hlavacska Edit gondozásában 1989-ben jelent meg a Salgótarján utcanevei című kiadvány, mely néhány esetben talán még a helytörténetben jártasabb városlakók számára is szolgálhat újdonságokkal, érdekességekkel. Rögtönzött és nem reprezentatív kutatást végeztünk ismerőseink között, amiből az látszik, hogy a nyugdíjas korosztály még – úgy ahogy – ismeri a hivatalos vagy éppen közszájon forgó nevek eredetét, a fiatalabbak azonban már kevésbé.

 

Művésztelep, Rokkant, Idegér, Józsefi

A mai Művésztelepen az 1940-es években kezdődött beépítésig egyetlen egy ház állt, a telep névadója, Bátki József festő és szobrász otthona. Ez a területnév már akkor élt, amikor ez az egyetlen ház volt itt megtalálható. De még a kiépülő utcáknak sem adtak külön neveket, egészen az 1960-as évekig egységesen a Művésztelep volt használatos.

A Rokkant az 1920-as években kezdett beépülni, Szilárdy Ödön földbirtokos Pap berke nevű szántóföldje helyén (ennek emléke a mai napig létező Papberek út). A kiadvány adatközlői szerint a névadás alapja az volt, hogy eleinte elsősorban a hadirokkantak kaptak itt házhelyeket.

Hogy Idegér településrész honnan kapta nevét, arra Hlavacska Edit sem talált bizonyító erejű forrást. Annyi biztosnak tűnik, hogy a külterületi földrajzi nevet kezdték használni településrész-névként is az 1930 körül kezdődött beépítésétől kezdve. Magára a kifejezésre van egy “népi magyarázat”: a völgyben található hideg vizű forrásról (hideg ér) kaphatta nevét, de ezt alátámasztó írásos emlék nem ismert.

A mai Corvin út korábban – 1963-től – Korvin Ottó út volt, de talán még most is közismert ezt megelőző elnevezése: Józsefi. A családi házas övezet helyén egy régi bányásztelepülés(rész) volt, az egykori József akna 1927-ben lett József telep.

 

Állandó és sokat változó utcanevek

Az talán széles körben közismert, hogy a mai Acélgyári út jó eséllyel elnyerhetné a város története során legtöbb nevet viselt közterület címet. Mivel 1869 és 1920 közötti kiépítése deklaráltan azt célozta, hogy az acélgyári dolgozók „elszigetelt” és egységes városrésze legyen, ekkor Kolónia út volt a neve. 1927-ben Rimamurányi útra, 1945-ben Dózsa György utcára, 1950-ben pedig Sztahanov utcára változott az elnevezés, de utóbbi időszakban – magyarosabb megfelelőként – használták az Élmunkás utca megnevezést is. 1969-ben keresztelték át Malinovszkij útra, majd a rendszerváltást követően kapta meg mai nevét.

Ha már az egykori acélgyár környékén járunk, nem mehetünk el szó nélkül a Jónásch-telepen átvezető út névtörténete mellett sem. A telepet a beépítést kezdeményező Jónásch Antalról, a gyár vezető mérnökéről nevezték el, fő utcája pedig a regnáló igazgató, Liptay B. Jenő után kapta Liptay sor elnevezését az 1900-as évek első harmadában. 1945-ben aztán a helyi munkásmozgalom aktív irányítója, Oczel János nevét vette fel a közterület, az ’50-es évek elején Molotov utcának nevezték, majd 1956-ban Marx-Engels utca lett, több évtizedre. Ma Jónásch körút, a gyárépület előtti szakasz pedig Borbély utca.

Előbbiekkel szemben a Pécskő út (vagy utca), mint Salgótarján egyik legrégebbi utcája, 19. század második felére datálható kiépülésétől ezt a nevet viseli, miután a “Pécskő felé vezet”. Ezen semmilyen ideológia nem tudott vagy akart felülkerekedni. Az 1970-es évek közepéig, a mai szalagház környékén állt cigánydomb felszámolásáig az utca ezen részére a Cigány utca vagy Cigány-telep elnevezés is használatos volt, de csak a köznyelvben.

A Salgó út (vagy Salgó utca) hivatalosan 1927-től viseli ezt a nevet, nem hivatalosan pedig már az 1800-as évek utolsó szakaszában is így nevezték. Egy-egy rövidebb szakaszának voltak azonban különböző nevei, 1895-ben például a kiinduló, acélgyárig tartó szakaszát egykor Zagyvai útnak hívták.

Állandó maradt Salgótarján történetében az Eperjes elnevezés is, mely már az 1940-es évekre kialakult telep előtt is használatos volt, mint külterületi név. A településrész maihoz hasonló arculatát az 1970 és 1990 közötti időszakban nyert el. Az Eperjes, mint külterületi név első említése erre a területre 1864-ből származik.

 

Förster Kálmán névadásaiból alig maradt ránk valami

1945 előtt, jellemzően dr. Förster Kálmán, a város első polgármesterének regnálása alatt a fejlődő város több új közterülete kapott nevet, illetve meglévőket is megváltoztattak. Förster Poprád polgármesteri széke után Salgótarján vezetője 1922 és 1944 között volt; személye nem csak a város, hanem a Magyarországi Kárpát Egyesület, hazánk első, 1873-ban alapított turistaegyesülete életében is fontos szerepet játszott. Volt a szervezet társelnöke is, az első világháború végén pedig főtitkárként tevékenykedett és lényegében az ő “csonkaországba” költözésével került az egyesület is Magyarországra.

Nem csak salgótarjáni jellegzetességek voltak ebben az időszakban a Kárpát-medence legkülönbözőbb tájait megidéző utcanevek, melyek egy része már 1945-ben, legtöbbje pedig 1950-ben, a Rákosi-korszak kezdetén merült feledésbe. A mai Szérűskert utca ekkor lett Dobsina utcából Martos Flóra utca; a Salgó út környékén volt Alsó Tátra sor és Felső Tátra sor, ezeket Béke és Puskin utcára változtatták.

Salgótarján régi városközpontja, középen a Rákóczi/Füleki úttal, 1967-ben (Fotó: Fortepan / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ)
Salgótarján régi városközpontja, középen a Rákóczi/Füleki úttal, 1967-ben (Fotó: Fortepan / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ)

A mostani Alkotmány út Szent Imre-hegy alatti, az 1910-es évek elején még beépítetlen, vásárok megtartására szolgáló részét a köznyelv Külvásártérnek nevezte. A beépítést követően 1927-ben Késmárki utca lett a közterület neve, 1945-ben beolvasztották a Losonci utcába, majd 1950-ben az egészet átnevezték Dimitrov utcára.

A Klapka György tér 1950-ig Felvidéki tér volt; a pásztói munkásmozgalmi vezetőnek emléket állító Lovász József út (aztán Pollack Mihály utca, majd Meredek út) 1945 előtt a Fiumei utca neve viselte; míg a Salgói kapunál húzódó Zalka Máté út 1950-ig Gömöri utca volt; a mai Rózsa Ferenc utat Poprádi utcának nevezték. A mai Damjanich utca és a József Attila út is az 1920-as években épültek ki, ezen nevüket 1945 óta viselik, előtte előbbi Iglói utca, utóbbi Rimaszombati utca volt. Egyetlen “visszatérőt” találunk a lajstromban: az előbbiekkel egy időben kiépült Hargit(t)a körút 1950 után Zója körútként volt ismert.

Valahol a város központjában még Erdély tér is volt, de erről nem maradtak fenn pontos információk, ahogyan arról sem, melyik kisebb közterületünk volt a Kárpátalja utca vagy a Ragyolci utca.

 

Cikkünk elkészítéséhez elsősorban Hlavacska Edit: Salgótarján utcanevei (1989) című könyvéből nyertünk adatokat, míg egyes kiegészítések a Nógrád Megyei Hírlap archívumából származnak / Kiemelt fotó: Látkép a Karancs szállóból, előtérben a Fő téren az áruház és a főposta épülete, 1967-ben (Fotó: Fortepan / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ)