A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatóságának kiadásában 1989-ben jelent meg Hlavacska Edit gondozásában a Salgótarján utcanevei című kiadvány, mely néhány esetben talán még a helytörténetben jártasabb városlakók számára is szolgálhat újdonságokkal, érdekességekkel. Rögtönzött és nem reprezentatív kutatást végeztünk ismerőseink között, amiből az látszik, hogy a nyugdíjas korosztály még – úgy ahogy – ismeri a hivatalos vagy éppen közszájon forgó nevek eredetét, a fiatalabbak azonban már kevésbé.
Rokkant, Művésztelep, Idegér, Józsefi
A Rokkant az 1920-as években kezdett beépülni, Szilárdy Ödön földbirtokos Pap berke nevű szántóföldje helyén (ennek emléke a mai napig létező Papberek út). Hlavacska Edit adatközlői szerint a névadás alapja az volt, hogy eleinte elsősorban a hadirokkantak kaptak itt házhelyeket.
A mai Művésztelepen az 1940-es években kezdődött beépítésig egyetlen egy ház állt, a telep névadója, Bátki József festő és szobrász otthona. Ez a területnév már akkor élt, amikor ez az egyetlen ház volt itt megtalálható. De még a kiépülő utcáknak sem adtak külön neveket, egészen az 1960-as évekig egységesen a Művésztelep volt használatos.
Hogy Idegér településrész honnan kapta nevét, arra Hlavacska Edit sem talált bizonyító erejű forrást. Annyi biztosnak tűnik, hogy a külterületi földrajzi nevet kezdték használni településrész-névként is az 1930 körül kezdődött beépítésétől kezdve. Magára a kifejezésre van egy „népi magyarázat”: a völgyben található hideg vizű forrásról (hideg ér) kaphatta nevét, de ezt alátámasztó írásos emlék nem ismert.
A mai Corvin út korábban – 1963-től – Korvin Ottó út volt, de talán még most is közismert ezt megelőző elnevezése: Józsefi. A családi házas övezet helyén egy régi bányásztelepülés(rész) volt, az egykori József-akna 1927-ben lett József-telep.
Állandó és sokat változó utcanevek
Az talán széles körben közismert, hogy a mai Acélgyári út jó eséllyel elnyerhetné a város története során legtöbb nevet viselt közterület címet. Mivel 1869 és 1920 közötti kiépítése deklaráltan azt célozta, hogy az acélgyári dolgozók „elszigetelt” és egységes városrésze legyen, ekkor Kolónia út volt a neve. 1927-ben Rimamurányi útra, 1945-ben Dózsa György utcára, 1950-ben pedig Sztahanov utcára változott az elnevezés, de utóbbi időszakban – magyarosabb megfelelőként – használták az Élmunkás utca megnevezést is. 1969-ben keresztelték át Malinovszkij útra, majd a rendszerváltást követően kapta meg mai nevét.
Ha már az egykori acélgyár környékén járunk, nem mehetünk el szó nélkül a Jónásch-telepen átvezető út névtörténete mellett sem. A telepet a beépítést kezdeményező Jónásch Antalról, a gyár vezető mérnökéről nevezték el, fő utcája pedig a regnáló igazgató, Liptay B. Jenő után kapta Liptay sor elnevezését az 1900-as évek első harmadában. 1945-ben aztán a helyi munkásmozgalom aktív irányítója, Oczel János nevét vette fel a közterület, az ’50-es évek elején Molotov utcának nevezték, majd 1956-ban Marx-Engels utca lett, több évtizedre. Ma Jónásch körút, a gyárépület előtti szakasz pedig Borbély utca.
Előbbiekkel szemben a Pécskő út (vagy utca), mint Salgótarján egyik legrégebbi utcája, a 19. század második felére datálható kiépülésétől ezt a nevet viseli, miután a „Pécskő felé vezet”. Az 1970-es évek közepéig, a mai szalagház környékén állt cigánydomb felszámolásáig az utca ezen részére a Cigány utca vagy Cigány-telep elnevezés is használatos volt, de csak a köznyelvben.
A Salgó út (vagy Salgó utca) hivatalosan 1927-től viseli ezt a nevet, nem hivatalosan pedig már az 1800-as évek utolsó szakaszában is így nevezték. Egy-egy rövidebb szakaszának voltak azonban különböző nevei, 1895-ben például a kiinduló, acélgyárig tartó szakaszát Zagyvai útnak hívták.
Állandó maradt Salgótarján történetében az Eperjes elnevezés is, mely már az 1940-es évekre kialakult telep előtt is használatos volt, mint külterületi név. A településrész maihoz hasonló arculatát az 1970 és 1990 közötti időszakban nyert el. Az Eperjes, mint külterületi név első említése erre a területre 1864-ből származik.
Förster Kálmán névadásaiból alig maradt ránk valami
1945 előtt, jellemzően dr. Förster Kálmán, a város első polgármesterének regnálása alatt a fejlődő város több új közterülete kapott nevet, illetve meglévőket is megváltoztattak. Förster Poprád polgármesteri széke után Salgótarján vezetője 1922 és 1943 között volt; személye nem csak a város, hanem a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) – hazánk első, 1873-ban alapított turistaegyesülete – életében is fontos szerepet játszott. Volt a szervezet társelnöke is, az első világháború végén pedig főtitkárként tevékenykedett és lényegében az ő “csonkaországba” költözésével került az MKE is Magyarországra.
Nem csak salgótarjáni jellegzetességek voltak ebben az időszakban a Kárpát-medence legkülönbözőbb tájait megidéző utcanevek, melyek egy része már 1945-ben, legtöbbje pedig 1950-ben, a Rákosi-korszak kezdetén merült feledésbe. A mai Szérűskert utca ekkor lett Dobsina utcából Martos Flóra utca. A Salgó út környékén volt megtalálható az Alsó Tátra sor és a Felső Tátra sor, ezek nevét Béke és Puskin utcára változtatták.
A mostani Alkotmány út Szent Imre-hegy alatti, az 1910-es évek elején még beépítetlen, vásárok megtartására szolgáló részét a köznyelv Külvásártérnek nevezte. A beépítést követően 1927-ben Késmárki utca lett a közterület neve, 1945-ben beolvasztották a Losonci utcába, majd 1950-ben az egészet átnevezték Dimitrov utcára.
A Klapka György tér 1950-ig Felvidéki tér volt, a pásztói munkásmozgalmi vezetőnek emléket állító Lovász József út (aztán Pollack Mihály utca, majd Meredek út) 1945 előtt a Fiumei utca neve viselte. A Salgói kapunál húzódó Zalka Máté út 1950-ig Gömöri utca volt, a mai Rózsa Ferenc utat Poprádi utcának nevezték. A mai Damjanich utca és a József Attila út is az 1920-as években épültek ki, ezen nevüket 1945 óta viselik, előtte előbbi Iglói utca, utóbbi Rimaszombati utca volt. Egyetlen „visszatérőt” találunk a lajstromban: az előbbiekkel egy időben kiépült Hargit(t)a körút 1950 után Zója körútként volt ismert.
Valahol a város központjában még Erdély tér is volt, de erről nem maradtak fenn pontos információk, ahogyan arról sem, pontosan melyik kisebb közterületünk volt a Kárpátalja utca vagy a Ragyolci utca.
