A somoskői vár alatti Petőfi Emlékkunyhó folyamatosan nyitott, őrizetlen látnivaló lévén sosem volt makulátlan állapotban, berendezése is ennek megfelelő, de mostanra – elsősorban a rongálásoknak köszönhetően – minden korábbinál elkeserítőbb állapotba került a forradalom költőjének emléke előtt tisztelgő helyszín.
A mai kunyhó az eredeti, 1965-ben összeomlott ház helyén épült fel, a költő 1845. június 12-i látogatásának állít emléket. Koros berendezésében – a képekben és a tablókban – azon felül, hogy már eljárt felettük az idő, érdemi kár nincs.
Maga az épület belső tere azonban mostanra méltatlanná vált a költő emlékéhez.
A vakolat van ahonnan hullik, ahonnan pedig nem, ott egymást érik a rongálók falfirkái. A nyílászárók többsége hiányzik, a belső térben fekete szemeteszsákok éktelenkednek, míg a sarokban egy valamikori oszlop betontalapzata pihen. A kunyhó előtt a mára megszűnt Salgótarjáni Turisztikai Desztináció Menedzsment Közhasznú Egyesület által állított információs kioszk áll, sötét képernyővel.
3100.hu Fotó: A somoskői Petőfi Emlékkunyhó belső tere 2022. március 10-én 
3100.hu Fotó: A somoskői Petőfi Emlékkunyhó belső tere 2022. március 10-én 
3100.hu Fotó: A somoskői Petőfi Emlékkunyhó belső tere 2022. március 10-én 
3100.hu Fotó: A somoskői Petőfi Emlékkunyhó belső tere 2022. március 10-én
Somoskő vára a térség egyik fő turisztikai látnivalója, vendégcsalogató helyszíne. A magyar oldali turizmus elsősorban a Petőfi-kunyhóval kapcsolódik rá „attrakcióval” a helyszínre. Jelenlegi állapotában azonban ez az emlékhely nem fest jó képet az ide érkezőknek sem arról, hogyan emlékezik Petőfire a környék, sem arról, hogy a térség milyen minőségben kívánja kiszolgálni a Somoskőt és a várat felkereső vendégeket.
Frissítés. Fekete Zsolt polgármester cikkünkre reagálva jelezte, hogy az önkormányzat a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz keretében fogja fel- és megújítani az emlékkunyhót és közvetlen környékét.
Így látta Petőfi
„Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik… de bámultam építését, mely gyönyörű öt-hat-hét-szögű kövekből van. Oldalában elszórva hevernek a hasonnevű falu házai, melynek lakói csaknem idillikus életet élnek még. Amint lejöttünk a várról e faluba, egy parasztasszony házához hitt bennünket, s ott – fölszólítatlanul – jól tartott édes és aludt tejjel. Nagy nehezen birtuk rávenni, hogy pénzt fogadjon el. A jó emberek!
Ide Salgó egy órányira esik. Azt beszélték e faluban, hogy mikor Salgón a török volt, innen a somoskői várból oda lőttek a magyarok, s egy töröknek, ki evett, épen a kanalat lőtték ki a kezéből… mire a pogányok nyakrafőre elinaltak Salgóról, a mai napig sem tértek vissza. Hol van oly merész képzeletű költő, mint a nép?
Jó, hogy vezetőt fogadtunk Somoskőről Salgóra, mert tán föl sem találtunk volna e várra. Oly rendkivüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is őrült volt oda építeni. Környékezi rengeteg erdő, bükk, cser, tölgy, s egyéb fákból. A hegy teteje óriási gránitszikla s e fölött állott a vár, melynek most már kevés maradványa van. A legmagasb fal mintegy két öles. Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt” – olvasható a költő Úti jegyzetei között.
