Egy vasárnap délután felmentem Salgóra a várba. Amikor onnan körülnéztem, kimondhatatlan örömömre messze északon, az ég peremén – és egészen tisztán – megláttam a Magas-Tátrát. /Az én Tátrámat, melynek akkor még nem, de azután 1926-ban valamennyi 129 csúcsát megmásztam./ Akkor határoztam el, hogy én – ha megválasztanak – itt maradok, tehát megpályázom az állást és időnként fel-feljövök ide a Salgóra, hogy itt további munkámhoz erőt meríthessek.
Förster Kálmán visszaemlékezése szerint így született meg az elhatározása arra, hogy megpályázza a várossá nyilvánítandó Salgótarján polgármesteri székét. Bár a lehetőséget – mint opciót – már akkor felvetették előtte, amikor itteni kiküldetéséről döntöttek, Förster abban reménykedett, hogy „a Felvidék még nem veszett el” és még hazamehet majd Poprádra.
Az 1885-ben Szepesolasziban született Förster Kálmán ugyanis diplomája megszerzése után 1910-ben, 25 évesen (!) Poprád városának polgármestere lett. A világháború lezárulta után, mivel a csehszlovák államiság eszméjével nem tudott azonosulni és nem tette le az elvárt hivatali esküt az új kormányra, távoznia kellett szülőföldjéről. 1919 végétől 1921-ig Újpest helyettesítő polgármestere volt, majd megbízták őt Salgótarján várossá alakulásának előkészítésével. Munkájának elismerése is szerepet játszott abban, hogy egyedüli pályázóként ő lett Salgótarján első polgármestere (mely címet aztán 1922 és 1943 között megőrizte, feladatát pedig nagy szakmai sikerrel látta el).
Visszaemlékezéseiben Förster arról is ír, hogy honnan indult a várossá válás folyamata. Megfogalmazása szerint „a kutatások jelentékeny kőszénmennyiséget találtak, melynek feltárása, mint mindenütt, itt is az éhes tőke kezébe került”. A tőke pedig nem foglalkozott a falu jövőjével, az volt a fontos, hogy mit lehet innen elvinni, „Salgótarjánban állandóan letelepedni, itt házat építeni vagy venni, itt nem jutott eszébe azoknak, kik itt megtömték zsebeiket”.
Ezen a természettől megáldott szép helyen. Ezeknél a lokálpatriotizmus ismeretlen fogalom volt.
Emlékiratai szerint lassan azért mégiscsak egyre többen ráébredtek arra, hogy a fejlődés ezen útjára szükséges lépni. A feljegyzések szerint 1908. június 26-án délután három órakor Szilárdy Ödön földbirtokos indítványára határozták el többen, hogy mozgalmat indítanak a Füleki járáshoz tartozó nagyközség várossá való átalakítására.
Ezen az értekezleten Frank Dezső pártoló beszéde után és Jónásch Antal indítványára előkészítő bizottság alakult, melynek tagjai voltak: Szilárdy Ödön, Gerő Nándor, Jónásch Antal, Frank Dezső, Tóth Gyula, Weinberger Soma és dr. Polacsek Ármin.
Förster az általa vezetett átszervezésre – mely a fentebb ismertetett, első törekvésekkel szemben a várossá nyilvánítást közvetlen előzte meg – úgy emlékezik, hogy annak során összességében előzékenységgel és jóakarattal találkozott úgy az elöljáróság, mint a vállalatvezetők, iparosok vagy kereskedők körében; a legjelentősebb munkásság képviselete akkoriban még jelentéktelen volt. Elkészítették a város szervezési szabályrendeletét, ennek kapcsán pedig a közvéleménnyel egyetértve a nagyközség szolgálatában álló öt jegyzőt és tanácsnokot a városi státuszban is megtartotta.
A várossá alakulást megelőző időben a község bírói székében Tóth Gyula és Hricsovszky András ültek – előbbi rövidebb, utóbbi jóval hosszabb időtartamban. Tóth Gyula a későbbi városi szervezetben is mindvégig élénk és értékes tevékenységet fejtett ki, Hricsovszky Andrást pedig – aki két rövidebb megszakítással 1902-től 1922-ig volt községi bíróként a település vezetője – bár felkérték, hogy vállalja a jelölést a polgármesteri pozícióra, de életkorára hivatkozva ezt elutasította.
A várossá nyilvánítás centenáriumi napjának programjai – 3100.hu
A várossá nyilvánítás évfordulóján, 2022. január 27-én ünnepi programsorozattal kezdődik a „Salgótarján 100 éve város” emlékév.
A megye törvényhatósági bizottsága a várossá nyilvánítási kérelmet 1921 októberében továbbította a Belügyminisztériumhoz. A várossá nyilvánításról szóló, vélhetően 1921 végén meghozott rendelet pontos dátuma nem ismert, azt viszont tudjuk, hogy a frissen hivatalba lépett Klebelsberg Kuno belügyminiszter 118,446/1921. számú döntésével engedte meg (sic!) Salgótarján nagyközségnek rendezett tanácsú várossá átalakulását. A döntést a Belügyi Közlöny 1922. január 8-i száma közölte.
Azt, hogy mikor hozta meg döntését a belügyminiszter Salgótarján várossá alakulásáról, vélhetően már sosem tudjuk meg. Ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre Sebestyén Kálmán, a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának igazgatóhelyettese ismertette: a Belügyminisztérium városokkal foglalkozó archív iratanyaga az 1920-as évek közepéig visszamenőleg teljesen hiányzik. Ismertetése szerint ebben közrejátszhatott, hogy az 1956-os események idején az Országos Levéltár épületét is találat érte, aminek következtében a Belügyminisztérium, a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium, illetve a családi irattárak anyagának egy része is megsemmisült.
1922. évi január 27-én minden különös külsőségek nélkül megszületett Salgótarján rendezett tanácsú város és ennek az ifjú városnak én lettem – egyhangúlag megválasztott – első polgármestere. Hogy mennyi és milyen munkát jelentett számomra a hihetetlenül elhanyagolt Salgótarjánnak valamennyire való rendbe hozása, azt csak az tudja kellőképpen méltányolni, aki Salgótarjánt 1922 előtt és 1943 után, vagyis 21 évi polgármesteri működésem elején és annak végén látta – emlékezett vissza Förster Kálmán.
