A zagyvapálfalvai bányagépgyár egykoron mozdonyokat is gyártott. Egy itt (akkori nevén a Pálfalvi Bányagépgyártó és Javító Vállalatnál) elkészült, exportmegrendelést megelőző „mintapéldány” és több sorozatgyártott mozdony a mai napig húzza a kocsikat a Börzsöny északi oldalában.
Akár azt sem túlzás kijelenteni, hogy a Kemencei Erdei Múzeumvasút a salgótarjáni ipartörténet ezen szeletének máig élő bemutatóhelye is egyben.
Mozdonyok Zagyvapálfalváról
A második világháború előtt az Orenstein & Koppel gyártott hasonló (MD-2 típusjelű) mozdonyokat. A háborút követően aztán a német tulajdonú vállalatból magyar-szovjet vegyesvállalat lett, a portfóliót pedig egyre inkább az olajipari gépek gyártása felé tolták el. Ahogyan innen kivezették a bányamozdonygyártást, úgy vezették be Zagyvapálfalván – immáron sújtólégbiztos kivitelben. (A tervezők a sújtólégrobbanás veszélyét úgy küszöbölték ki, hogy a veszélyes fémrészeknél hőrelét helyeztek el, amely a hőmérséklet emelkedésekor önműködően kikapcsolta a motort.) A főkonstruktőr Schmied László volt, a terveket Oláh Mihály és Ispán Bertalan szerkesztő technikusok készítették, a megvalósítást Uramecz József háromtagú lakatos csoportja végezte – derül ki a Szabad Nógrád korabeli beszámolójából.
A bányagépgyáriak örülnek a külföldi megrendelésnek, s azt szeretnénk, ha Zagyvapálfalva, ez az alig 7000 lakosú Nógrád megyei község méltóan képviselné hazánkat ezután már nemcsak táblaüvegével, hanem motormozdonyaival is a világpiacon – írta ’56 közepén a lap.
Az egyik Kemencén szolgálatot teljesítő mozdony a legnagyobb valószínűség szerint 1956-ban, egy koreai export-megrendelés mintapéldányaként készülhetett. A vállalatnak ez a koreai megrendelés volt az első exportált terméke. A sújtólégbiztosság mellett más újítás is volt: a régebbi motormozdonyok alig vontattak 860 kilogrammnyi terhet, ugyanakkor a motorikus oldalról 1700 kilogramm mozgatására is képesek lettek volna. A beépített motor alacsony hatásfokú kihasználtsága részben a kisméretű sebességváltóra volt visszavezethető, de még inkább a kis önsúlyra.
Az újfajta, zagyvapálfalvai mozdonyokat már ezek ismeretében kívánták kialakítani, de csak az önsúly megnövelése valósulhatott meg. Schmied László a Szabad Nógrád már említett számában ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: a nagyobb sebességváltót egyelőre nem tudják beépíteni, mert előfordul, hogy a fogaskerékgyártól még a kisebb méretűből érkezik elegendő mennyiség.
A Zagyvapálfalván gyártott mozdonyokkal ugyanakkor próbáltak „ízlésesebb, tetszetősebb” formavilágot is elérni. A fülke megszokottnál kisebb mérete sem volt véletlen. A megrendelő kérésére lett a szokottnál kisebb, hiszen amint azt a lap 66 éve megfogalmazta: a vezető „koreai létére az átlagosnál apróbb ember lesz”. Az 1956 tavaszi 4 bányamozdonyt újabb 4 követte még ugyanazon évben, szintén a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részére, de további mozdonyok is készültek Zagyvapálfalván.
A fellelhető információk alapján ezen megrendelés prototípusa még a gyártási évében, 1956-ban Királyrétre került, majd az 1970-es évek végén helyezték át Kemencére. Itt 1992-ben a kisvasúttal együtt leállították, csak 1994-ben indították be egy különvonat kedvéért.
A kisvasút újraindítása óta azonban folyamatosan dolgozik, immáron 66 évesen, bár napjainkban már csak ritkábban használják – tudtuk meg a múzeumvasutat működtető közösségtől.
Sorozatgyártás
Miután az Orenstein & Koppel felhagyott a mozdonygyártással, ezt a szerepet és feladatot a zagyvapálfavai gyár vette át az 1953. január 1. dátummal. Ez a váltás azonban nem volt problémamentes. A fentebb már említett Fogaskerékgyár nem szállította a szükséges alkatrészeket, emiatt augusztusra már 34 darab mozdony „félkész állapotban hevert a gyár területén”. A helyzet az év hátralévő részében sem oldódott meg, egy novemberi újságcikkben már egyenesen minisztériumi felelősségrevonást sürgetett Telek János, a bányagépgyár anyag- és árúforgalmi osztályának vezetője. Arról, hogy mozdonyok készültek el a gyárban, elsőként egy 1955. március 2-i újságcikk tesz említést.
Bár az itt gyártott mozdonyok már nagyobb teljesítményűek voltak, de a motoron kívül a főbb szerkezeti elemekben csak kisebb változtatásokat eszközöltek. Emellett külső megjelenésükben még az azonos típusú járművek is erősen különbözhetnek – az említett P2-es példány is leginkább ebben tér el társaitól.
A Zagyvapálfalván gyártott gépek az évek során a múzeumvasút jellegzetes mozdonyává váltak. Kemencén – a már említettel együtt – összesen nyolc darab található meg ezekből a gépekből, közülük kettő már kiállítási darab.
A kemencei kisvasúti közlekedésben résztvevő ilyen mozdonyok körülbelül másfél szezont bírnak ki, ennyi idő elteltével általában szükségessé válik valamilyen nagyjavítás. Jellemzően hengerfejjel vagy váltóval kapcsolatos problémák miatt kell félreállítani egy-egy, most már több mint 60 éves mozdonyt.
A Kemencei Erdei Múzeumvasút közössége szerint valószínűleg kézenfekvő volt, hogy a legközelebbi vasutakon próbálják ki ezeket a gépeket, ugyanakkor az állami erdészet a Börzsönyön belül más helyszínen használta a mozdonyokat. A már említett prototípus eredendően Királyréten is szolgált, egy másik pedig Bernecebarátiban és a diósjőnei kisvasúton is. Kemencén jelenleg ez a két olyan mozdony található, melyek megépítésüktől kezdve a hegységben jártak, a többi ilyen típusú példány gyűjtés és felvásárlás során került a Börzsöny északi oldalának múzeumvasútjára.
A Kemencei Erdei Múzeumvasút
Kemencén az első vasútvonalat 1910-ben a környező erdők faanyagának szállítására építették. Az 1950-es évekre több mint 80 kilométernyi hálózat épült ki, aminek nagy részét 1992-ig felszámolták. Civil kezdeményezésre 2000-ben indult újra a személyszállítás és azóta már sok tízezer ember utazott vonataikon.
A vonal változatos tájakon kanyarog, közkedvelt célpontja mind turistáknak, családoknak, diákcsoportoknak és minden környékre látogatónak. A vonatok menetrend szerint kora tavasztól késő őszig közlekednek, de télen is számos alkalommal van lehetőség utazásra.
Az árvizekkel többször sujtott erdei múzeumvasutat az Ipoly Erdő Zrt.-vel kötött megállapodás alapján a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület elhivatott tagjai és önkéntesei működtetik, lehetőségeikhez mérten fejlesztik és egyben végzik a szükséges karbantartásokat is.
