Műemléki jelentőségű sírhely áll Krakkópuszta temetőjében, a báró Podmaniczky Andor és Géza emlékére emelt családi kripta a mai napig viszonylag jó állapotban maradt fenn. Bár ez a feliratokról ma már nehezen kivehető, de egy nagykeresztúri önkormányzati dokumentum szerint a temetőben több hasonlóan értékes sírhely található, némelyik a 17. századból való.
Krakkópuszta ma lakatlan, területének nagy része természetvédelmi terület, a korábban itt állt kastélytól nem messze pedig turistaház működik. Utóbbi területének bejáratától 10 perces sétára található az erdőben a település egykori temetője. A Podmaniczkyak kötődése Krakkópusztához a 19. századból ered, a család ebben az időszakban tűnt fel, mint Nógrád megye egyik új földbirtokosa.
Nagykeresztúr honlapja szerint Krakkópuszta 1413-ban a Derencsényi család birtokai között szerepelt, a Podmaniczkyak nevével a XIX. században, Nógrád vármegye egyes területeinek új birtokosakaiként találkozunk. Övék volt Felsőpetény, Dengeleg, Koromsáp, Heréd, Kökényes, Sóshartyán, Kishartyán és Luczin egy része is. Az 1900-as évek elején aztán Krakkópusztát Podmaniczky bárótól a Patay család kapta ajándékba.
Közigazgatásilag az 1800-as évek második felében és az 1900-as évekre fordulva Krakkópuszta Sóshartyánhoz, majd Lucfalvához tartozott. A mai Nagykeresztúr 1999-ben jött létre Kiskeresztúr, Nagykeresztúr, Kisfalud és Krakkópuszta településrészekből. A korábbi négy puszta közül Nagykeresztúr fejlődött faluvá, a többi tanyaszerű településrészen ma is csupán egy-egy gazdasági vagy turisztikai funkciójú épületegyüttes található.
A temető területe nem, de a környékének jelentős része a Márkházapusztai fás legelő természetvédelmi területhez tartozik. A védelem célja elsősorban az összefüggő fás legelő, mint tájképi típus, valamint a mozaikos erdős-sztyepp és a mocsárréti élőhelytípusok megóvása. Az itteni erdős területek értékét jelentősen növeli, hogy azok jellemzően visszaerdősülő fás legelők, számos öreg, esetenként több száz éves hagyásfával.
Mint ott jártunkkor is kiderült: vannak még hozzátartozók, leszármazottak, akik ezekben a napokban felkeresték a temetőt. Hasonló a helyzet Inászón is: a letűnt település és temetője történetét néhány évvel ezelőtt ismerettük november elsején.
Egy letűnt település és temetője: Inászó
150 év. Nézőpont kérdése, hogy sok vagy kevés. Egy település életében talán inkább kevés, ennyi idő mégis elég volt ahhoz, hogy a szénbányászat a semmiből több mint 2000 fős településsé tegye, majd lényegében napjainkra kis túlzással már csak temetője mutassa nyomát.