Koszorúzási ünnepséget rendeztek múlt pénteken a 73. Bányásznap alkalmából Salgótarjánban, a Bányászati Kiállítóhelyen.
Az ünnepség a Salgótarjáni Bányász-Kohász Fúvószenekar játékával vette kezdetét, majd Erdélyi Gábor színművész produkcióját láthatta a közönség. Az eseményen Huszár Máté alpolgármester osztotta meg gondolatait, aki mindenekelőtt kifejtette: azokat köszöntjük ezen a napon, akiket a nehéz, de szép bányász szakma írott és íratlan törvényei, a bányászhagyományok, a veszélyes és nehéz munkakörülmények formáltak összetartó közösségé.
Az alpolgármester úgy fogalmazott: e neves napon nem csak szép gesztus, de talán kötelességünk is megállítani az időt néhány percre egy olyan városban, mint Salgótarján.
Igaz, a hétköznapjainknak ma már nem szerves része, mégsem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a faluból várossá, majd később megyeszékhellyé válásunkat a bányászatnak, a bányászoknak köszönhetjük – hangsúlyozta Huszár Máté.
Az alpolgármester beszédében felidézte: a bányászok három különleges ismérve egyenruhájuk, himnuszuk és köszönésük. Utóbbi, bár a szakmával egyidősnek tűnhet, csak 130 évvel ezelőtt, 1893-ban honosodott meg, felváltva az addigi német Glück auf!, azaz Szerencse fel! kifejezést, melyet a Bányászhimnusz kezdősoraiban mai napig őriz – ismertette.
Huszár Máté Salgótarján ipartörténetéből két, a bányászathoz kapcsolódó évfordulót emelt ki, melyre idén emlékezünk. Az első nógrádi szénbányának tekintett Ó-Mária táró 175 éve, 1848-ban nyílt meg a Salgótarjánhoz tartozó Inászón – itt kezdődött meg elsőként városunk környékén a szénbányászat, míg országos tekintetben harmadikként nyíltak meg itt a bányák, melyek helyét ma emléktáró és oszlop őrzi.
A másik évforduló a Szent István Kőszénbánya Rt.-hez kötődik, melynek jogutódjaként 155 éve, 1868-ban alakult meg a kizárólag bányászattal foglalkozó Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat, első elnöke pedig gróf Forgách Antal lett. Az alpolgármester rámutatott: fontos megjegyezni, hogy az egy évvel korábban átadott Pest – Salgótarján vasútvonal is a társulathoz köthető. A vonalat – melynek végállomása kezdetben a salgótarjáni József-rakodó volt – 1868-ban vette tulajdonába a kormány, így ez lett az akkor alapított MÁV első vasútvonala.
A személyforgalom megindulása mellett a városban és környékén folyó szénbányászat, valamint a helyi gyáripar is sokat profitált a vasút létéből. Ez is szerepet játszott abban, hogy Salgótarján dinamikusan fejlődő, modern várossá nőhetett – húzta alá az alpolgármester.
Huszár Máté kifejtette továbbá: úgy véli, Salgótarjánban a Bányászati Kiállítóhely, a kihelyezett emléktáblák, köztéri alkotások és a létrehozott emlékhelyek méltó módon őrzik a városban majdnem nyolc évtizeden át folyó barnakőszénbányászat jelentős helyeit és az itt dolgozó, egykori bányászok emlékét. Június óta pedig egy újabb emlékhely is hirdeti, hogy Salgótarján fejlődése a bányászatnak köszönhető: a Salgó úti körforgalomban elhelyezett csille is tisztelgés bányászati múltunk előtt – mondta.
Az alpolgármester végezetül úgy szólt: gyökereinket nem felejtve, értékeinket megőrizve lehetünk büszkék múltunkra, melyből erőt nyerve érthetjük jelenünket, építhetjük jövőnket. Huszár Máté az önkormányzat nevében megköszönte a szakmai és civil szervezeteknek, kiemelten a Nógrádi Bányász Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottságnak az együttműködést az ünnepség megrendezésében, majd tagjainak azt kívánta, még sokszor hangozzon el a “Jó szerencsét!”, és sokszor legyen alkalmuk bányászegyenruhában hallgatni vagy akár énekelni a Bányászhimnusz sorait.
Az ünnepség az emlékezés virágainak elhelyezésével, majd a Bányászhimnusszal zárult.
