Hazatért művészet címmel nyílt szabadtéri kiállítás pénteken délelőtt a Pécskő úton, az egykori Cigánydomb területének határában. A tárlat az innen elszármazott művészeknek állít emléket, elsőként Balázs János és Oláh Jolán műveit láthatja a közönség.
Huszár Máté alpolgármester a kiállítás megnyitóján kifejtette: Magyarország történelme során nem csak nyelvileg, hanem kulturálisan, szokás- és hagyományvilágában is sokszínű, változatos volt, és a jövőben is annak kell maradnia. Mint mondta, úgy véli, az ilyen és hasonló kulturális eseményeknek nagy szerepe van a különböző kultúrák közötti kapcsolatrendszer alakításában és az előítéletek lebontásában. Mindemellett hozzájárul a roma közösségek identitástudatának erősítéséhez, a csoportkohézió megteremtéséhez is – magyarázta Huszár Máté.
Az alpolgármester hangsúlyozta: büszkék arra, hogy Salgótarjánban számos tehetséges roma származású művész élt, illetve él, közülük jónéhány zenésznek, költőnek és festőnek az egykori Cigánydombról indult el pályája. Mint felidézte, a helytörténeti írások szerint az 1900-as évek elején egy zenét kedvelő úr letelepedési engedélyt adott tíz zenész roma családnak a Pécskő út végén található birtokán, később pedig a környező településekről is érkeztek lakók.
A telepet 1975-ben számolták fel véglegesen, azonban az addig eltelt pár évtized alatt a Pécskő-dombi negyed sajátos miliőjében élve és alkotva több művész jutott el országos vagy akár nemzetközi hírnévig – a ma nyíló tárlat közülük Oláh Jolánról és Balázs Jánosról emlékezik meg – fejtette ki Huszár Máté.
Az alpolgármester szerint Oláh Jolán műveinek eredetisége, egyéni látásmódja páratlan. Képeiből megismerhetjük a cigányság hatalmas kulturális örökségét, misztikumát, élni vágyását és érzésvilágát. Huszár Máté rámutatott, a roma művészek közül Oláh Jolán volt az első nő, akinek munkáit életműkiállításon mutatták be. Balázs Jánosról úgy szólt: a cigánydombi József Attilaként is emlegetett festőművész és költő gazdag lelkületű, szárnyaló fantáziájú művész volt, szellemisége meghatározó módon van jelen ma is a salgótarjáni roma kultúrában.
Mint kiemelte, általuk és pályatársaik alkotómunkája révén folyamatosan gyarapodik a város kulturális öröksége, ezért is fontos, hogy kifejezzük nagyrabecsülésünket azoknak a roma embereknek, akik a múltban, a jelenben és a jövőben is gazdagították, illetve gazdagítják Salgótarján közösségét.
Számos tehetséget adott a városnak az egykori Cigánydomb
A kiállítást szervező Salgótarjáni Rendezvény- és Médiaközpont Nonprofit Kft. igazgatója, Balogh Katalin elmondta: társaságuk számára már az alapítás óta kiemelten fontos az értékközvetítés, a hagyományok átörökítése és a közösségformálás, mindennek pedig kiváló példája ez a szabadtéri tárlat. Ismertetése szerint a szintén az egykori Cigánydombról származó festőművész, Botos Zoltán osztotta meg azt az elképzelését velük, hogy hozzanak létre egy emlékhelyet a helyi roma művészek számára.
A Rendezvény- és Médiaközponttal ezt az álmot elkezdték tovább álmodni, utat kerestek a megvalósításhoz, ami pedig igazán különleges, hogy ezen az úton támogatókra találtak, akikkel közösséget építettek – fogalmazott Balogh Katalin. Mint mondta, így térhetett haza a művészet az egykori Cigánydombra. Az igazgató hozzátette: vannak terveik a folytatásra vonatkozóan is, szeretnék a jövőben tovább bővíteni ezt a szabadtéri kiállítást.
Shah Gabriella, a Dornyay Béla Múzeum igazgatója beszédében emlékeztetett: az úgynevezett Cigánydombról számos kiváló művész és sportoló származott. A Pécskő utca Salgótarján egyik legrégebbi utcája, mely a város átépítése előtt elhanyagoltnak számított, környékén az egyszintes házak rendezetlenül, halmazszerűen terültek el.
A századelőn rohamosan benépesült a domboldal, az 1930-as évekre pedig kialakult a néhány évtizedig a festői rendezetlenség képét mutató, nyomorúságos lakótelep, a Cigánydomb – idézte fel Shah Gabriella, egyben kiemelte: itt élt többek között Balázs János is, itt festette álomszerű alkotásait, írta nagyhatású, zseniális verseit, annak ellenére, hogy csupán két elemi osztályt végzett.
A múzeum igazgatója úgy folytatta: Salgótarján átépítése nagyon sok családnak változtatta meg az életét. Az egykori Cigánydomb szanálása látványos változásokat idézett elő, Balázs János pedig végigélte ezt az időszakot, melyet képein és verseiben is megörökített. Shah Gabriella szerint városképileg ugyan szebb lett a környék, a közösség azonban felbomlott és szétszóródott Salgótarján minden szegletében.
Mint fogalmazott, azért mesélnek az egykori lakók erről a helyről olyan szeretettel és erős romantikával, mert itt a szomszéd szomszédja is, ha nem is vérszerinti, de rokon volt és családtag: a Cigánydombon élők egy közösséghez tartoztak, míg a lakótelepen idegenné, szinte otthontalanná váltak.
Ez törte meg Balázs János életét is – szebb, tisztább lakást kapott, ám az nem volt az otthona, megbénította őt az új élet – mondta Shah Gabriella. A múzeumigazgató hozzáfűzte: Oláh Jolán festészete később, férje mellett bontakozott ki, de sokat merített gyermekkori élményeiből is, művészetét alapvetően meghatározta a cigánytelepről való indulás, a nélkülözés.
Shah Gabriella végezetül kiemelte: egy újabb, csodálatos emlékhellyel gazdagodott Salgótarján, a kiállítás pedig hazahozta Oláh Jolánt és Balázs Jánost, és általuk az egykor itt élt lakókat is.
Sosem szakadtak el igazán az egykori lakók
Botos Zoltán, a gyermekkorát a Cigánydombon töltő festőművész arról beszélt: nagyon találó a kiállítás címe, úgy érzi, ő is hazatért. Mint elmondta, születésétől kezdve 13 éves koráig élt itt, gyerekként pedig nagyon magával ragadta ez a hely, ezek az élmények egész életét végig kísérik, akárcsak a többi régi lakónak.
A festőművész felidézte: akkoriban szinte naponta járt Balázs Jánosnál, akinek személyében egy igazi zsenivel beszélgethetett, ráadásul megmutatta neki festményeit, illetve verseit is felolvasta. Botos Zoltán Oláh Jolán képeiről azt mondta: nagyon szerethetőek, ő maga pedig talán a magyar képzőművészeti egyik legőszintébb alkotója, hiszen képeivel elmesélte az életét.
A festőművész hangsúlyozta: a Hazatért művészet című kiállítás létrejöttével elégtételt érez, a jövőben azonban tovább bővítik majd a tárlatot, mivel “ez a csodálatos kis tér többet érdemelne”.
A megnyitón közreműködött a Kályi Chirikli (Fekete madarak) együttes.
