Hatvan éve, 1964. április 5-én adták át Salgótarján máig ikonikus épületét, a Karancs Szállót. A szálloda – mely éttermével, presszójával és bárjával együtt egykor oly nagy népszerűségnek örvendett – a sikeres kezdet után ma már hosszú évek óta üresen áll, és várja, hogy újra régi fényében ragyoghasson.
A Dornyay Béla Múzeum Betonfalak harmóniája című virtuális kiállításából kiderül: a szálló építésének előkészületeként 1960-ban indultak meg a főtéri szanálások. Az épület alapozása 1962. március 20-án kezdődött, október 22-én pedig már szerkezetkész volt a szálloda – ugyanezen a napon tették le a mellette álló művelődési ház alapkövét.
A Karancs Szálló két fő egysége a konyhát, éttermet, presszót és bárt magába foglaló kiszolgálóépület, illetve a tekintélyes, hétemeletes, 84 szobás szállodai tömb voltak. Érdekességként említik, hogy a nyersbeton, mint homlokzatképző anyag itt jelent meg először építészetünkben. A nyersbeton melletti döntést az is meghatározta, hogy ebben az időben Salgótarján volt a legszennyezettebb levegőjű város az országban – írták.
A megnyitóról a Nógrád – a Nógrád Vármegyei Hírlap akkori kiadása – is beszámolt. Az 1964. április 7-i számban megjelent tudósítás szerint „a megnyitón résztvevők nagy elismeréssel nyilatkoztak a város büszkeségéről, az építőipari munkások alkotásáról.”
A több mint 30 millió forintból megépült, mintegy 7500 négyzetméteres Karancs Szálló szállodai része 168 ágyas volt, az étterem 200, a presszó és a bár 150 embert tudott fogadni, míg a konyhán 800 személy étkezhetett. Az új szállodában összesen 132 alkalmazott dolgozott a nyitáskor.
A cikkben azt írták: „a Karancs Szálló személyzete az első nap jelesre vizsgázott. Az ízlésesen terített asztalok, az udvarias kiszolgálás, a nagyszerű népi- és tánczene gondoskodott a jó hangulatról.”
Az 1964. április 9-i számban már arról adtak hírt, hogy a szálloda, az étterem és a büfé máris kedvelt, nem csak a város, de a környék dolgozói is szívesen felkeresik. Az új létesítmény első napján a forgalom meghaladta a 10 ezer forintot. Összehasonlításként: 1964-ben a teljes munkaidőben dolgozók havi bruttó átlagkeresete az 1800 forintot sem érte el a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint.
Sokak által ismert és elismert volt a Karancs Szálló
A következő években a Karancs Szálló megszámlálhatatlan eseménynek, így például osztálytalálkozóknak, szalagavatóknak, lagziknak adott otthont, de számos hivatalos rendezvényt, konferenciákat is tartottak itt. A levéltári forrásokon alapuló Salgótarján történelmi kronológiája II. című kötetből kiderül: rendeztek a szállodában különféle kiállításokat is, 1974 decemberében például 1200 tortát sorakoztattak fel egy tortakiállításon, míg 1977 májusában a VASÉRT Vállalat hiánycikk kiállítást rendezett olyan keresett cikkekből, melyeket vagy nem lehet egyáltalán kapni, vagy csak importból lehet beszerezni – a cél az volt, hogy gyártókat találjanak ezekre a termékekre. Nem utolsó sorban éveken át itt adták át a Madách-plakettet a Madách Imre életművének népszerűsítésében és a Madách-kutatásban élenjáróknak.
1981-ben a Karancs Szálló egy rangos elismerést is kiérdemelt: a Nógrád 1981. május 7-i számában arról írtak, a szálloda előző évi teljesítménye alapján Kiváló szálloda és étterem kitüntetésben részesült. A létesítmény ekkor még igen jól prosperált, a Nógrád cikke szerint 1980-ban a szálloda, a presszó, az étterem, valamint a hozzá tartozó bisztró és a Tajga teázó egyaránt teljesítette az előirányzatot, a nyereség pedig messze túlszárnyalta az elképzeltet.
A Karancs Szálló az 1980-as évben a 25 millió forintos árbevételi tervet négy százalékkal teljesítette túl, és tíz százalékkal forgalmazott többet, mint egy esztendővel korábban – ismertették a cikkben.
Ezekben az években belső felújításon is átesett a Karancs Szálló, mely 1982-re mintegy 14 millió forintból újult meg. A Nógrád tudósítása szerint a szobák felújításán túl korszerűsítették az előcsarnokot, a régi presszó helyére pedig éjszakai bár és nappal működő drink-bár került.
Immár bő két évtizede áll üresen Salgótarján ikonikus épülete
A Karancs Szálló épületét mintegy 20 évvel később, 2002 augusztusában árverezték el, ekkor illetéktartozás miatt már évek óta végrehajtás alatt állt – írta meg a Nógrád Megyei Hírlap 2002. szeptember 4-én. A SAGRA Építész Kft. 2022 elején közösségi oldalán azt írta: 2007-ben, az akkori tulajdonosoknak az épület eredeti karakterének megőrzésével készítettek felújítási koncepciót. Mivel a földszinti rész már akkor sem volt a tulajdonosok birtokában, sem étteremnek, sem konyhának vagy további kiszolgáló helyiségeknek, de még az előcsarnoknak és a recepciónak sem maradt hely, így az elképzelés az volt, hogy a főbejáratot az első szintre emelik. Bár a tervek az építési engedélyt is megkapták, a 2008-as gazdasági világválság meghiúsította ezt a fejlesztést.
2016-ban felmerült az eladási szándék az akkori tulajdonosok részéről, ekkor 350 millió forintért kínálták az ingatlant, teljes fejlesztési koncepcióval és tervekkel együtt. 2022-ben aztán ismét árverésre bocsátották Salgótarján ikonikus épületét, 212 millió forintos kikiáltási, illetve 106 millió forintos minimum árral. A létesítményre ketten is licitáltak, a mostani tulajdonos végül 155 millió forintért jutott hozzá a szállóhoz. Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere nem sokkal később arról írt közösségi oldalán: az ingatlanberuházó vállalatnak hosszú távú tervei vannak az épülettel, melyet ismét szállodaként üzemeltetnének. Friss információ azóta nem érkezett a Karancs Szálló kapcsán.
A Karancs Szálló 2019-ben egy különleges kezdeményezés középpontjába került. A Kísérletváros-DemoLab csoport fiataljai által megálmodott rendezvény, a Karancs Fieszta keretében késő este fényjáték helyszínévé vált az üresen álló hotel – az egyes ablakok kivilágításával különböző alakzatok formálódtak a homlokzaton.
Karancs Fieszta – Árny- és fényjáték | 2019.07.07 – Salgótarján
A DemoLab középiskolás fiataljai másfél éven át kutatták a Karancs múltját – remélve, hogy megfejtik kínos jelenének okát. A Karancs Hotel igencsak felkapott helynek számított megnyitásától fogva. Látogatói között űrhajósok, profi kerékpár-versenyzők is megfordultak, és sok salgótarjáninak vannak kedves emlékei az ott tartott bálokról, esküvőkről.
Szintén a kezdeményezés részeként adták át a Fő tér mellett álló egyik lakóház oldalára elhelyezett csempefalat, mellyel Csohány Kálmán Énekek éneke című alkotását idézték meg – ez korábban a szálloda presszójának, illetve bárjának falát díszítette. A csempefal darabjai később a művész szülővárosába, a Mikszáth Kálmán Gimnáziumba kerültek, ahol a korábbihoz hasonló formában helyezték fel az iskola falára.
