Jól jönne a további csapadék Maconkai-víztározóba és tórendszerébe, ahol bár a múlt heti esőzést követően néhány centiméterrel már emelkedett, de még mindig igen alacsony a vízszint. A víztározó szintje november első napjaira évtizedes rekord alacsonyra csökkent, 382 centiméterre, de a külön szabályozható déli tavakon is bő 30 centiméter volt az elmaradás az üzemi vízszinttől – ismertette megkeresésünkre Dérer István, a Bátonyterenye-Maconkai Szabadidő- és Sporthorgász Egyesület elnöke.
Az egyben a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) főigazgatói feladatait is ellátó szakember kifejtette: a vízállás egy korábban megtörtént vízpótlás, illetve előtározóból történő átengedést követően 390 centiméter volt október második felében, majd egy hét alatt további nyolc centiméterrel csökkent. Október második felében a Zagyva már alig szolgáltatott vízutánpótlást, emellett a Mátra északi részéről általában a legnagyobb vízhozammal érkező Szuha és Galya-patakok lényegében ideiglenesen kiszáradtak. Ennek eredményeként november elejére az előtározónál is már csak csökkentett vízszint volt, s lényegében így teljesen megszűnt a tórendszer víz utánpótlása. A víztározóból eközben folyamatos a víz leengedése, amire a horgászegyesületnek nincs ráhatása – közölte a horgászegyesület elnöke.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint októberben a Zagyva vízgyűjtőjének térségében 20 milliméter körüli, míg a Mátra északi oldalában ennél is kevesebb volt a havi csapadékösszeg. Ez előbbi esetben fele, utóbbi területen negyede a sokéves átlagnak. November elején az ötnapos csapadékösszeg 30, illetve 50 milliméter körüli volt az említett térségekben, ennek hatására tudott néhány centimétert emelkedni a vízszint a maconkai tórendszeren.
A múlt heti esőzések mintegy 9 centimétert emeltek a vízszinteken, ami bár a megnyugtató teleltetéshez még mindig kevés, de az aktuális helyzet tükrében igen fontos, “bő két hét türelmi időt adó” előrelépés.
Dérer István kiemelte: a helyzet túlmutat a horgászaton és a halakon, mert ha a vízhiány hosszú távon fennmarad, az a védterület teljes vízi élővilágának pusztulásához, következményként Maconka szolgáltatásainak megszűnéséhez is vezethet.
A tórendszer hármas működtetésű: a szabadidő- és sporthorgász egyesület mellett a vagyonkezelő-üzemeltető vízügyi igazgatóság elsődlegesen árvízvédelmi, a helyi vízmű pedig vízvételezési (másodlagos, közvetett ivóvízbiztosítási) céllal van jelen. Dérer István ismertetése szerint a vízmű számára vízkivételi engedély és szabályzat alapján jellemzően 4 ezer köbméter víz leengedését kell biztosítani. Ez a mennyiség az úgynevezett ökológiai vízigénnyel együtt állandó kötelezettség, annak ellenére, hogy a bátonyterenyei elavult szúrókutakból kivett tény vízfelhasználás sokszor nem haladja meg a 2 ezer köbmétert. Már az aszályos időszak előtt indokolt lenne a leengedendő víz mennyiségének csökkentése, de ez elsősorban nem rajtuk múlik – húzta alá a horgászegyesület elnöke.
Hosszú távú megoldási alternatívát kínálnak
Dérer István arról is beszélt, hogy hosszú távú megoldási alternatívát is felvázoltak már a hatóságoknak. A szakember a MOHOSZ főigazgatójaként kiemelte: a maconkai probléma egyáltalán nem egyedi az országban (gondoljunk a Velencei-tó helyzetére), a rendszerben való gondolkodás azonban a legtöbb helyszínen – így itt is – megoldást kínál.
Ennek egyik fő elemét, a Mizserfa, Jánosakna és Mátraszele közötti háromszögben található, a magyar állam tulajdonában lévő 11,5 hektár területű víztározót a MOHOSZ társhasznosítójaként az Acélgyári Szabadidő Sporthorgász Egyesület kezeli. Itt hozzávetőlegesen 1 millió köbméter vizet tárolnak, a maconkai mennyiség dupláját. Dérer István kiemelte: ennél a tónál ráadásul további egy méterrel még emelhető az üzemi vízszint, ami jelentős mennyiségű víz visszatartását, “betározását” jelentheti.
Ez a mátraszelei vízszintemelés a kezdeményezés alapja, az így betározandó mennyiségből aszályos időszakban segíteni tudnák a maconkai tórendszer vízszintjének megtartását. Számításaik szerint ha ez a rendszer már működne (a maconkai üzemi vízszint minimális emelésével és az alvízi, valós igénybevételi vízkivétellel együttesen), jelen pillanatban komolyabb probléma nem lenne a maconkai tórendszeren.
A Felső-Zagyván keresztül ilyen formában történő vízmegtartás és ütemezett vízpótlás akár automatizálható rendszerrel is kivitelezhető. A tervezettel a két horgászegyesület, a Mohosz és Bátonyterenye Város Önkormányzata közösen újra megkeresi a hatóságokat, forrásokat is felajánlva a műszaki megvalósításhoz – ismertette Dérer István. A Mohosz főigazgatója azt is hozzátette: napjaink és jövőnk egyik legégetőbb kérdése a víz, mint természeti kincs és társadalmi erőforrás megőrzése, a vízvisszatartás támogatása, így kezdeményezésük ezen szellemiségnek is jó példája lehet.
