Bár a 2016/2017-es tanév második félévének 19,61 százalákos arányával szemben idén tavaszra 15,29 százalékra csökkent a Nógrád megyei, lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók aránya, az érték továbbra is az ország legmagasabbja. A Bátonyterenyei járásban kiemelkedően aggasztó a helyzet: minden negyedik tanuló (26,54 százalék) besorolható ebbe a kategóriába, az országon belül csak a Záhonyi járás adatai (28,53 százalék) rosszabb.
A végzettség nélküli iskolaelhagyók arányának csökkentésére irányuló EU 2020 stratégia célkitűzéséhez kapcsolódva hazánk – más európai országhoz hasonlóan – ezen tanulói arányszám 10 százalékra csökkentését vállalta 2020-ig. Az Európai Unió Oktatási Tanácsa 2011 első felében, a magyar elnökség alatt fogadott el egy ajánlást a korai iskolaelhagyás elleni szakpolitikákról. A dokumentum többek között arra ösztönzi a tagállamokat, hogy építsenek ki jelzőrendszert a korai iskolaelhagyás megelőzése céljából, és dolgozzanak ki specifikus beavatkozásokat azok számára, akik ezek nélkül biztosan lemorzsolódnának az oktatási rendszerből.
Lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló az a diák, akinek az adott tanévben a tanulmányi átlageredménye közepes teljesítmény alatti vagy a megelőző tanévi átlageredményéhez képest legalább 1,1 mértékű romlást mutat, és esetében komplex, rendszerszintű pedagógiai intézkedések alkalmazása válik szükségessé.
A végzettség nélküli iskolaelhagyás megelőzése érdekében létrehozott jelzőrendszerbe a magyarországi iskolák az 5-12. évfolyamon nappali rendszerben tanuló, lemorzsolódással veszélyeztetett tanulóikra vonatkozó adatokat első alkalommal a 2016/2017-es tanévben töltötték fel, illetve töltik fel azóta is minden félévben. A bevezetést követő első tanév végén, azaz 2017 júniusában a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók aránya 10,85 százalék volt.
A veszélyeztetett tanulók száma a feltöltött adatok alapján minden tanévben fokozatosan csökkent, 2021 tavaszán arányuk országosan 6,3 százalék volt.
A lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók számának csökkenése több összetevőre vezethető vissza. A jelzőrendszer bevezetésével az intézményekben a korábbinál nagyobb figyelmet kap a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók iskolai és fenntartói támogatása, az iskolák maguk is nagy számban keresik azokat a pedagógiai támogatási formákat és lehetőségeket, amelyekkel eredményesebbek lehetnek a lemorzsolódás csökkentésének területén. A kiemelten veszélyeztetett intézmények az elmúlt időszakban célzott szakmai támogatást is kaptak (és kapnak továbbra is) úgy pályázatok révén, mint az Oktatási Hivatal Pedagógiai Oktatási Központjaitól.
A Bátonyterenyei és a Szécsényi járásban kiemelkedően aggasztó a helyzet
Megyékre és a fővárosra bontva azonban szignifikáns különbségeket látni. Három kivételével az összes megyében 10 százalék alatti a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók aránya; Budapesten, Pest és Győr-Moson-Sopron megyében pedig immáron 5 százalék alatti az érték. Az említett három megye a sorrend túlsó végén Szabolcs-Szatmár-Bereg (10,21 százalék), Borsod-Abaúj-Zemplén (11,39 százalék) és Nógrád (15,29 százalék) a 2020/2021-es tanév tavaszi adatai alapján. Szabolcsban négy év alatt jelentősebben sikerült csökkenteni az érintett diákok arányát, Borsodban és Nógrádban pedig nagyjából egyforma mértékben, bő 4 százalék lettek kevesebben az érintettek mostanra.
Nógrád megyén belül a Bátonyterenye és Szécsény térségeiben lényegében minden negyedik tanuló lemorzsolódással veszélyeztetett (26,54 százalék és 23,86 százalék). Minimális mértékben még a Salgótarjáni járásban is rosszabb a mutató (16,56 százalék), mint a megyei átlag, Pásztó környékén viszont már attól kedvezőbbek az adatok (13,2 százalék). Megyén belül a Rétsági és a Balassagyarmati járásokban a legkedvezőbb a helyzet (9,82 százalék és 9,4 százalék), ami ugyanakkor az országos arányoknak még mindig másfélszerese.
