Ahogyan arról korábban már írtunk: bár információnk szerint lényegében folyamatosan eladó volt a korábbi években is, tavasszal hivatalosan is árverésre bocsátotta az eredendően az MSZMP Nógrád Megyei Pártbizottságának épült, majd később Népjóléti Képzési Központként funkcionált ingatlant az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV). Az ingatlanra nem volt licitáló sem az első körben, 146 millió forintos kikiáltási áron, sem a második körben, 110 millió forintos induló ár mellett.
Az ilyen árveréseknek jellemzően három köre van, most elindult az utolsó körös eljárás. A 2375 négyzetméter hasznos alapterületű, a nyolcszintes szállórészt és a háromszintes kiszolgáló “lepényrészt” is magába foglaló salgótarjáni ingatlanhoz 73 millió forintos kikiáltási áron lehet hozzájutni.
Messze nem rom
Az egykori Népjóléti Képzési Központot a pincétől a tetőig bejárva azt tapasztaltuk, hogy az épület várakozásainknál, illetve annál, ahogyan kívülről mutat, jobb állapotban van. Természetesen az év(tized)ek óta kihasználatlan, üres ingatlanra így is jelentős összegeket kell majd fordítania annak, aki hasznosítani szeretné. A nyílászárók a mai kor energiahatékonysági elvárásainak nem felelnek meg, de ezen felül a különböző vezetékhálózatokat is jó eséllyel újra kell cserélni, ahogyan a szerelvények is sok helyen hiányoznak.
Azt már a bejárás előtt tudtuk, hogy a szállórész tetején található kazánház nem csak a magas épületet, de a kapcsolódó részeket is kiszolgálta fűtéssel. Ahogyan láttuk, ez ma is működőképes (de maga a szállórész nem fűtött, a radiátorok hol megvannak, hol hiányoznak), ezt a rendszeres felülvizsgálat plombái is visszaigazolták a láthatóan nem elhanyagolt, és ha nem is új, de messze nem ódon kazánokon.
A tanácsterem előcsarnokában Czinke Ferenc Munkácsy Mihály-díjas grafikus- és festőművész által készített, 1966. március 21-én felavatott méretes mozaik is jól állapotban van, a Madách-terem pedig még kihasználatlan, magára hagyott állapotában is bizalomgerjesztő benyomást kelt.
Összességében a város befektető- és befektetésvonzó képességének egyik indikátorként is tekinthetünk az eladó ingatlanra.
Bár az épület – bármilyen típusú – hasznosításához jelentős összegeket kellene ráfordítania egy esetleges új tulajdonosnak, az ingatlannak emellett is már-már meghökkentően alacsony az ára. Összehasonlításként jelen pillanatban az átlagos budapesti ingatlanárak alapján egy közel 80-90 négyzetméteres, nem új építésű budapesti magánlakás árának megfelelő összegért kínálja az egykori Népjóléti Képzési Központot az MNV.
Információink szerint az első, tavaszi megtekintésen voltak érdeklődők, de hogy közülük végül valaki befizette-e, vagy valakik befizették-e az árverési biztosítékot annak érdekében, hogy “ugrásra készen legyen(ek)” egy meginduló licit esetében, nincs információ. Ebben a körben június 27-ig kell ilyen formában “bejelentkeznie” a potenciális érdeklődőknek, a licit pedig június 29-től július 6-ig tart majd.
A licitálás folyamata nem nyilvános, azt csak az érdekeltek “látják” majd, de ők is anonim formában. Ennek okán arról ebben a körben sem lesz információnk, hogy mutatkozik-e tényleges érdeklődés az ingatlan megvásárlására immáron 73 millió forintos induló ár mellett. Az eljárás eredményéről az MNV sem fog tájékoztatást adni, az árverés folyamata és eredménye annak lezárását követően lesz nyilvános.
A “fehér ház”
Az ingatlant azon cikkünkben is említettük, melyben a Salgótarján modern építészete 1945-1990 című könyvet mutattuk be. Mint a kiadvány írja: az 1920-as években épült közintézmények közvetlen szomszédságában 1965-re készült el az MSZMP Nógrád Megyei Pártbizottságának székháza. Mindez jól jelképezte a Kádár-kori állampárt lehetőleg háttérbe húzódó, mégis megkérdőjelezhetetlen jelenlétét a városban. A máshol ekkortájt domináló szürkeség helyett homlokzata eredetileg vakító fehér volt (a helyi folklór el is nevezte “fehér háznak”).
Az épület által sugárzott attitűd ilyen formában ma már nem rajzolódik ki a városképben, de a könyv a pontos építési évszámokkal abban is segít nekünk, hogy tudjuk: az ingatlan átadásakor a legközelebbi magas épület a Karancs Szálló, majd vele szemben az erkélyházak prototípusa volt. Ha magunk elé képzeljük a nyugati városrész magas lakóházai, az Arany János úti tízemeletesek, a Március 15. úti erkélyházak, az SZMT, ÁFÉSZ és TIT székházak vagy éppen a Garzonházak nélküli városképet, akkor érzékelhető, hogy az épületnek valóban volt egy ilyen “üzenete”.
