Idén lesz 60 éve, hogy természetvédelmi területté nyilvánították a Salgó és Kis-Salgó környékét, mint a környék „egyik jellegzetes és természeti szépségével kiemelkedő részletét, változatlan fenntartása érdekében”.
A Tanácsok Közlönyének 1964. május 24. dátumú számában a vegyes rendelkezések között a következő jelent meg „Salgóvár környékének természetvédelmi területté nyilvánítása” kapcsán.
Az 1961. évi 18. számú törvényerejű rendeletben nyert felhatalmazás alapján és a 23/1962. (VI. 17.) Korm. számú rendelet értelmében a Salgótarján város határában fekvő Salgóvár környékét, mint a Karancs hegységi táj egyik jellegzetes és természeti szépségével kiemelkedő részletét, változatlan fenntartása érdekében, természetvédelmi területté nyilvánítom. A védetté nyilvánított terület kiterjed Salgótarján város határában a 3559; 3754-3758; 3760-3770; 3777-3779; 3837/1-2; 3833; 3834 helyrajzi számú ingatlanokra. A védett terület kiterjedése kb 225 kh. Dr. Tüdy Zoltán s. k., az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke.
Ez lényegében az első, magasabb szintű jogszabályi előírás a természet védelmével kapcsolatban a mai Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet területéről. A rendelet 1977-ben módosult, a kibővített védett terület akkor már bő 900 hektár volt, meghatározva a terület rendeltetését és az alapvető védelmi előírásokat is.
Időközben kettévált a korábbi egységes védettségi kategorizálás: megszülettek az országos és a helyi jelentőségű védettségi kategóriák. A mai tájvédelmi körzet területén utóbbiak sorában védettséget kapott a Szilvás-kő (3 hektár), a Ceberna- és Kercseg-völgy (99 hektár), a Földház-tető (121 hektár), a Gortva-völgy (120 hektár), a Bárna-patak forrásvidéke (12,3 hektár) és a Zagyva forrásvidéke (3,5 hektár). Utóbbi kettő 1986-os védetté nyilvánításával fejeződtek be a mai tájvédelmi körzet területét érintő, mozaikos védetté nyilvánítások. Mint azt a Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet című monográfiában Judik Béla és Stoszek Krisztina kiemelik:
összességében megállapítható, hogy elődeink az adott kor igényeinek megfelelve, sőt, számos esetben előremutató módon, erős társadalmi támogatottsággal alapozták meg a tájvédelmi körzet létrehozását.
Ez végül a 9/1989. (VIII. 24.) KVM-rendelettel történt meg: 6709 hektáros területtel létrejött a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet, magába foglalva 447,3 hektár fokozottan védett természeti területet.
A Karancs-Medves térségének egyik meghatározó fafaja, a bükk lesz az év fája 2024-ben – 3100.hu
Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) mozgalma 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját, a cél az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás és az ismeretterjesztés.
Baglyas-kő – félhivatalosan – még a Salgót is megelőzte
Az első, konkrét védetté nyilvánításról szóló adat ugyanakkor a Salgóénál korábbi. 1925-ben a Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya kezdeményezésére egy alispáni felterjesztés született a Műemlékek Országos Bizottságához. Mint azt a fent említett monográfia idézi, a válasz szerint
Baglyas fennmaradt romjait természetvédelmi úton lehetne hatályosan megvédelmezni a baglyasaljai volt úrbéresség mint tulajdonos rombolása ellen. A tájképnek és a hegyalakulatnak magváltoztatását kellene tilalmazni s ezzel együtt a vár maradványai is megvédelmeztetnének.
A javaslatuknak megfelelően a kérvény a természetvédelmi bizottsághoz lett továbbítva, aminek eredményeként megszületett „Baglyas vára romjának védelme tárgyában” a 6267/1925. számú FM-rendelet. A védettség ugyanakkor nem került be a természetvédelmi törzskönyvbe, így az csak a Nógrád Megyei Tanács 1975-ben született határozatától datálható.
