Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) mozgalma 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját, a cél az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás és az ismeretterjesztés.
Idén immár tizenegyedik alkalommal választhatta meg az év fafaját az egyesület tagsága, az erdész és társtudományi szakemberek közössége, illetve mindenki, akit érdekel az erdők és a fák világa. A szavazatok értékelése után, meggyőző fölénnyel a közönséges bükk lett 2024-ben az év fafaja.
Mint az OEE emlékeztet rá: jó egy évszázaddal ezelőtt faanyagát csak faszénégetésre, hamuzsírfőzésre használták, azóta a faipar fontos nyersanyaga. A bükk a klímaváltozás miatt az egyik legveszélyeztetettebb állományalkotó fafajunk, az esztétikai, turisztikai szempontból is fontos bükkösök megtartása a jövő erdészeinek nagy kihívása – írja a szervezet. Ennek a kihívásnak a mértékét érzékelteti, hogy a globális felmelegedés hatására hazánk legnagyobb részén – még a nagyon optimista forgatókönyvek szerint is – a bükk létfeltételei akár néhány évtized alatt lényegében meg fognak szűnni.
A lokális klímaviszonyoknak köszönhetjük a Karancs-Medves bükköseit
Jelen pillanatban az egész Cserhát-vidék erdészeti tájon mindösszesen az erdők 2,2 százaléka tartozik az erdészeti klímakategorizálás szerinti bükkösök közé (az időről időre újraszámított erdészeti szárazsági mutató alapján pedig már nincs is bükkös klíma errefelé). Ezen térségen belül bár a Karancs-Medves magasabb régióiban gyöngyörködhetünk bükkerdőkben, klímakategória szerint ezen vidék egy az egyben a gyertyános-tölgyes besorolásba tartozik.
A Cserhát-vidéken belül a bükk egyedül a Karancs-Medves térségében fordul elő nagyobb mennyiségben, itt 8,4 százalékos területfoglalással a harmadik leggyakoribb őshonos fafaj. A bükkösök Cserhát-vidéken belüli területfoglalása 1,7 százalék, az ilyen állományok negyede több mint 100 éves erdő.
Az, hogy mégis megél a Medvesen és a Karancson, illetve a Cserhát központi régióiban az eredendően a magasabb térségek körülményeit preferáló bükk, elsősorban a lokális, sajátos klímaviszonyoknak köszönhető. (Természetesen a Salgótarján környéki hegyektől magasabb régiókkal is bíró Mátrában és Börzsönyben az ittenitől úgy az erdőkben, mint klímaosztályozás szerint is magasabb a bükkösök aránya.)
A Cserhát-vidék az Északi-középhegység legnagyobb kiterjedésű erdészeti tája, melynek nagy része Nógrád (79%), kisebb része pedig Pest (17%) és Heves vármegye (4%) közigazgatási területéhez tartozik. Határa északon a szlovák–magyar országhatár, keleten a Heves-Borsodi-dombság és a Mátra erdészeti tájak, délről a Gödöllői-dombság és a Nagyalföldhöz tartozó Jász-Heves-Borsodi-síkság erdészeti táj Gyöngyös-Hevesi-síkság tájrészlete, valamint a Duna menti síkság erdészeti táj tájrészletei határolják. Az erdészeti táj tömbszerű alakja nyugaton az Ipoly-völgyét követve elvékonyodik, és szinte körbeöleli a Börzsönyt. Az erdészeti táj részben vagy egészben 163 település közigazgatási határát foglalja magába.
Bükk matuzsálemek is gazdagítják erdeinket
A szakirodalom szerint a Karancs–Medves-vidéken a legmagasabb térségekhez közeledve egyre inkább uralkodóvá válik a bükk, amely a Cserhát-vidék erdészeti tájban lényegében egyedül itt alkot kiterjedtebb állományokat. Míg a Karancs bükkösei elsősorban északias oldalakon nőnek, addig a Medvesen tetőkön, délies kitettségben is megtalálhatók. A meredek oldalakon a talaj kisavanyodásával mészkerülő bükkösök alakultak ki, ezek lombkoronája alacsonyabb, a törzsek gyakran görbék, elágazók, a lombkoronaszint pedig kevésbé zárt.
A tájban egyébként alárendelt szerepű bükk sikeres pályát futott be az elmúlt 50 évben, területe megháromszorozódott és aránya is nőtt. Ebben a táj határainak változása, és a faj állományainak invazív fafajokkal szemben tanúsított ellenálló képessége mellett az elmúlt évtizedek erdőfelújítási, nevelési munkái is biztosan pozitív szerepet játszottak.
A legnagyobb törzskörméterű fákat kutató közösség tagjai 2012-ben és 2013-ban intenzíven járták a környéket, ekkor több mint húsz darab, 400 centiméter törzskerület feletti bükkfát lajstromoztak a Medves-fennsík térségében és Salgótarján környékén.
