Unikális és számos kérdést felvető leletekre bukkantak a legújabb kutatások során a régészek és a hozzájuk csatlakozó önkéntesek az elmúlt években a Karancson. Összességében több száz lelettel gazdagodott a hegyről származó gyűjtemény. Egyes tárgyak felvetik a korabeli pénzhamisítás lehetőségét, más leletek pedig olyan kiterjedt kapcsolatrendszerre utalnak, melyre eddig talán senki nem gondolt.
Kincsek a Karancsról
Kedden nyílt meg a Dornyay Béla Múzeum legújabb időszaki tárlata, Kincsek a Karancsról címmel. A régészeti kiállítás a hegység kutatásának legújabb eredményeibe nyújt bepillantást, közép-európai mércével is jelentős felfedezéseket és frissen restaurált leleteket tár – első ízben – a nagyközönség elé.
A megnyitón Tóth Krisztián osztályvezető régész a 3100.hu-nak ismertette: az elmúlt tíz évben az önkéntesek – így Balga Richárd, Bercsényi Péter, Bercsényi Tamás, Oravec László és Milan Vitéz – által folyamatosan érkeztek be leletek, melynek megkoronázásaként tavaly év elején előkerült egy késő vaskori „eszközdepó” – ekkor döntöttek a tudatos és célzott kutatás mellett. Ez aztán meg is történt: néhány nap alatt több száz tárgyat lajstromoztak egy nagyjából tíz hektáros területről.
Ráadásul mindez biztosan csak töredéke a lehetséges felfedezéseknek, miután a Karancs tömbje közel 1200 hektárt ölel fel – hangsúlyozta a szakember.
Minőségben és mennyiségben is jelentős leletekre bukkantak
Tóth Krisztián szerint sokat tudunk a Karancsról földrajzilag, geológiailag és sok más szempontból is. A régészettudománynak ugyanakkor eddig annak ellenére sem került a fókuszába a hegy, hogy érdekes tárgyakat már az 1940-es publikáltak innen, valamint ismert az úgynevezett Karancs-típusú kelta ezüstérem létezése is.
A tavalyi, mindössze néhány napos kutatás eredményei arra utalnak, hogy a Karancs minden bizonnyal egy jelentős központ lehetett a bronzkorban és a vaskorban (is). Erről eddig lényegében nem tudott a régészettudomány.
Ezt az erős kijelentést a megtalált leletek minősége és mennyisége is alátámasztja: azok több mint ezer hektáron szóródnak, nem koncentrálódnak kizárólag a csúcsokra, megtalálhatók a teraszokon és a források közelében is. Mindezt ugyanakkor valamilyen szinten már előrevetítették azok a korábbi években a régészekhez eljutott információk, melyek az 1990-es években innen származó, feketepiacra került magas értékű tárgyakról szóltak.
Most lándzsahegyek, kardfüggesztő láncok és sodronypáncél is előkerültek. Utóbbinak bizonytalan a besorolása, miután a technikát a középkorban és a késő vaskorban is használták. Az előkerülés kontextusa ugyanakkor a késő vaskorra utal, miután ebből a korból származó fegyverekkel és kardfüggesztő láncokkal együtt került elő.
Ez kifejezetten ritka lelet, a Kárpát-medencében eddig néhány helyről, magas státuszú egyének sírjaiból került csak elő – ismertette Tóth Krisztián.
A kápolnánál több olyan, középkori érmet találtak, melyeket kétszer vertek vagy még nem vágták körbe – ez alapján itt felmerült, hogy hamis érmekről van szó. Összesen 35 darab, olvadt ezüströgöt is rejtett a föld, ezek az előbb említett leletekkel is kapcsolatban lehetnek, de itt még vannak kérdések, miután a vaskorból is rengeteg tárgy került elő.
A vaskorhoz köthető eredményeket májusban Szlovákiában, a 23. keltákról szóló nemzetközi konferencián is bemutatta Tóth Krisztián. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: megdöbbentette a kelta központok európai kutatóit, hogy létezhet még ilyen szintű, eddig nem ismert lelőhelykomplexum. Természetesen a kutatásokat tovább szeretnék folytatni, az új leletanyag erre minden alapot megad.
Számos válaszokra váló kérdést vetnek fel az unikális leletek
A Kárpát-medencében eddig sehol nem találtak pomerániai kapcsolótűt – a Karancsról most egy ilyen tárgy is előkerült. Ilyen ruhakapcsoló tűt (ún. fibulát) a Pomeránia területén élők emberek viseltek a késő vaskorban, a fibulatípus azonban eljutott az Al-Dunához is. Ott jelenleg a berlini Szabad Egyetem (Freie Universität) vezetésével, moldáv régészek közreműködésével végeznek kutatásokat: a transznisztriai határon tárják fel a Pomerániából ide került tárgyakhoz köthető régészeti lelőhelyeket. Keresik a választ arra is, hogy kik lehetnek, aki oda mentek: a jelenlegi tudásunk szerint ők feltehetően valamilyen germán népcsoporthoz tartozhattak és a Kárpátokon kívül, a mai Lengyelország, majd Ukrajna területén át érkeztek oda.
Eddig senki nem feltételezte, hogy ebből a népességből bárki „bejött volna” a Kárpát-medencébe, így kérdés, hogy a tárgy hogyan került a Karancsra, ki hozhatta ide, ahogyan az is, hogy milyen kapcsolatrendszerrel rendelkeztek az akkor itt élt emberek – hangsúlyozta Tóth Krisztián.
Hasonlóan érdekes egy másik ruhakapcsoló tű, egy kora vaskori ívfibula. Erről az időszakról Nógrád vármegyét tekintéve keveset tudunk, de azt igen, hogy az Alföldet a szkíták uralták, a Dunántúlon a Hallstatt kultúra terjedt el; az említett kapcsolótű típus pedig a Nyugat-Dunántúlon és a Délkelet-Alpok térségében gyakori. Ezek a tények szintén arra utalnak, hogy a Karancson élőknek már a kora vaskorban jelentős kapcsolatrendszere lehetett.
Legális fémkeresőzés segíti a kutatásokat
A kutatásokat önkéntesek is segítették – ők jellemzően fémkeresőikkel társultak a múzeumhoz. Tóth Krisztián hangsúlyozta: a fémkeresőzést hazánkban tiltja a törvény, de egyes múzeumok, köztük a Dornyay Béla Múzeum is jogosult arra, hogy hivatalosan szerződést kössön az ilyen hobbit űzni kívánókkal.
Ezen önkéntes szerződés keretében a múzeum régészeivel közösen végezhetnek bejárásokat a hozzájuk ilyen formában csatlakozók. A salgótarjáni intézménynél már 2018-tól létezik ez a lehetőség, mostanra pedig már több mint 80 – nem csak fémkeresős – önkéntessel bírnak. Tóth Krisztián hangsúlyozta: ők nagy segítséget jelentenek a vármegyei lelőhelyek felfedezésében, ahogyan abban is, hogy a leletek általuk a múzeumba kerüljenek ahelyett, hogy azokat az illegálisan detektorozók juttassák a feketepiacra.
