A hazai megyeszékhelyek városi fenntarthatóságának statisztikai alapú elemzése címmel jelent meg tanulmány a Statisztikai Szemle aktuális számában, mely többek között Salgótarjánt is vizsgálta. A szakemberek a fenntarthatósági alapadatok statisztikai módszerekkel történő elemezhetőségét vizsgálták, így bár annak ellenére, hogy nem volt cél valamiféle fenntarthatósági városrangsor felállítása, az alapadatok az adott megyeszékhelyek stratégiájáról és helyzetéről is képet adnak.
A városi fenntarthatósági indikátorok analitikai elemzése a nemzetközi szakirodalomban bevett gyakorlat, a hazai kutatások azonban eddig még nem foglalkoztak a statisztikai szempontú értékelésükkel. A tanulmány egy részről területenként 10-10, összesen 30 különféle fenntarthatósági indikátort használt. Ilyen indikátor volt a gazdasági területen például a vállalkozások, az adózók, a kiskereskedelmi üzletek vagy a vendégéjszakák lakosságarányos száma. Társadalmi területen figyelembe vették többek között az öregedési mutatót, a vándorlási egyenleget, az értékesített lakások és házak átlagos négyzetméterárát, illetve a bűncselekmények lakosságarányos számát is. Környezeti szempontból például az egy főre jutó víz- és energiafogyasztást, az egy főre jutó zöldterület nagyságát, továbbá a szelektíven gyűjtött hulladék vagy a kerékpárutak arányát vizsgálták.
A tanulmány célja az volt, hogy egy, a fenntarthatósági szempontokat minél szélesebb körben reprezentáló indikátorrendszert állítsanak össze, ezáltal a kutatók közel reális képet kapjanak a megyeszékhelyek fenntarthatósági szintjéről.
Az elemzés másik pillére az adott városok által készített Integrált Településfejlesztési Stratégiák voltak, ezeket szintén gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból elemezték. Arról a dokumentumról van szó, mely meghatározza például a dedikált pályázati támogatások, Salgótarján esetében az úgynevezett 9,2 milliárd forintos – immáron közel 10 milliárd forintos – keret elköltését.
Mint a tanulmányban kiemelik: a városi fenntarthatóságot elsősorban a társadalmi, másodsorban pedig a gazdasági dimenzió befolyásolja, melyek mellett a környezet hozzájárulása elhanyagolható. Salgótarján esetében mindhárom dimenzió egyforma, egyharmados arányban jelenik meg a stratégiában, vagyis a dokumentum mindhárom területet azonos súllyal kezeli.
A jövőt meghatározó mutatókat a jelen indikátoraival súlyozva Salgótarján mindkét fontosabb – gazdasági és társadalmi – szempontból a legrosszabb, míg környezeti szempontból az ötödik legrosszabb mutatóval bír a megyeszékhelyek között. A stratégiai célok és a jelent meghatározó indikátorok összessége a teljes adathalmaz legrosszabb eredményét mutatja Salgótarján esetében társadalmi, illetve a harmadik legrosszabb eredményt gazdasági szempontból.
Tehát amennyiben elfogadjuk, hogy a városi fenntarthatóságot elsősorban a társadalmi, másodsorban pedig a gazdasági dimenzió befolyásolja, a salgótarjáni stratégiaalkotás – és ennek alapján a támogatások elköltése – összességében akkor lett volna hatékonyabb, ha valamivel erősebb súlyt kapnak a gazdasági, illetve jóval erősebb súlyt a társadalmi szempontok.
A salgótarjáni stratégiában a három terület egyaránt egyharmados súlyozása a középmezőnybe sorolja a várost. A 18 megyeszékhely és a főváros között Salgótarján a nyolcadik legnagyobb fókuszt helyezte a gazdaságra, a társadalmi dimenzió előtérbe helyezésénél a kilencedik, környezeti célok szerint pedig a 12. helyre került.
Ezt további összehasonlítások is visszaigazolják. A 19 város összesen 57 darab, stratégiák alapján meghatározott – gazdasági, társadalmi és környezeti – alapértékén mindösszesen kilenc esetben rontanak a fenntarthatósági indikátorok. Tehát hiába tervezett be stratégiájába Salgótarjánhoz képest feleannyi gazdasági célt Pécs, esetükben a folyamatok még így is előre mutatnak. Salgótarján esetében ez egyedül a – városi fenntarthatósági szempontból elhanyagolható súlyú – környezeti szempontoknál teljesül bizonyos mértékben.
A fenti megállapítások 2018/2019-es adatokon alapulnak, de a tanulmány készítői 2014-es értékekkel is elvégezték a vizsgálatot. A fenntarthatósági dimenziókban 4-5 év alatt gazdasági szempontból némileg javult a város helyzete, társadalmi és környezeti szempontból pedig kis mértékben gyengült.
Lehetőségünk nyílt beszélgetni az egyik szerzővel, Buzási Attilával, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Környezetgazdaságtan Tanszéke tanszékvezető-helyettes egyetemi docensével. A szakembert azért kerestük meg, mert bár a tanulmány más céllal született, de ismertetett alapadatai képet adnak Salgótarjánról (is). Ők egyébként a kiugróan negatív eredmények miatt a későbbiekben nem is vették figyelembe a salgótarjáni értékeket, a város adatait kizárták a további, statisztikai szakmai vizsgálataikból. Ettől függetlenül kérdésünkre a szakember is megerősítette, hogy az adathalmaz az általunk felvetett összehasonlítási céllal is értelmezhetők.
Ugyanezen tanulmány angol nyelvű verziójában már tovább számoltak Salgótarjánnal is a kitűzött statisztikai szempontok szerint, az eredmények a fentiek alapján nem meglepők. A 2014-es év és a 2018/2019-es időszak adatait összehasonlítva négy százalékos az előrelépés, ami a nyolcadik legkedvezőbb érték a 19 várost felvonultató sorban. A súlyozott értékek szerint ugyanakkor továbbra is Salgótarján bír messze a legrosszabb fenntarthatósági mutatóval, számszerűsítve a város fenntarthatóságát “értékelő” szám kétharmada a sorban következő Tatabányáénak és kétötöde a listát vezető Veszprémnek.
