Talán nem túlzás kijelenteni: kevesen tudnak arról, hogy a Karancs csúcsán álló, körpanorámát biztosító kilátótorony kinek a nevét viseli. A köznyelvben egyszerűen Karancs-kilátóként emlegetett építményt a természetjárók a felújítás utáni, 1991-es újraavatásán keresztelték el létesítésének egyik fáradhatatlan alakjáról, dr. Ruzsik Mihályról. Cikkünkkel a Zöld Út Természetjárók Egyesületének túravezetőjéhez, Vincze Gáborhoz csatlakozunk azzal a céllal, hogy a kilátó pontos elnevezése újra a köztudatba kerülhessen.
Ruzsik Mihály foglalkozását tekintve ügyvéd és jogtanácsos volt, egyben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) egyik alapító tagja, az MME Nógrád Megyei Helyi Csoportjának első elnöke. Hobbiként ornitológiával és természetvédelemmel foglalkozott, rendszeresen publikált helyi lapokban és szaklapokban is, kezdeményezésére vette föl 1965-ben a Salgói Menedékház a Dornyay nevet. Az 1992-ben elhunyt salgótarjáni természetbarát emlékét őrzi a salgói vár alatti Sasok-rétjén állított kopjafa (Borsovitz József turista és magashegyi túravezető barátjával egyetemben).
Kilátótörténet
A Karancs csúcsán, a trianoni határvonalon egykoron egy kataszteri fatorony állt. A vállalkozó kedvű turisták ugyan létrán felmásztak a toronyra, de azt rozoga, balesetveszélyes építménynek írták le. 1927-ben a Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya (MKESO) tervbe vette, hogy a falétra felváltására egy szilárdabb szerkezetű körlépcsőt építsenek. Miután a határon álló építmény körüli jogi anomáliák és csehszlovákokkal történő egyeztetés körülményességei miatt ezt végül nem lehetett megvalósítani, a szervezet egy teljes egészében magyar területen fekvő fa kilátótorony megépítése mellett döntött.
Az MKESO 1929. március 21-i közgyűlésen dr. Förster Kálmán elnök bejelentette, hogy a kilátó Krepuska Géza földtulajdonos nemes elhatározása nyomán lesz felépíthető. Ő egyben a szükséges teljes faanyagot, míg a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. helyi acélgyára Fabini Henrik gyárigazgató jóvoltából a szükséges összes vasanyagot biztosította. Bár a terep és a szállítás nehézségei miatt az építkezés tetemes költséget emésztett fel, ennek ellenére viszonylag gyorsan megvalósult: az átadó ünnepségre 1929. július 21-én 16 órai kezdettel került sor (szándékosan a Karancs-hegyi búcsú időpontjára időzítve).
A résztvevők birtokba vehették a tornyot, amely 16 méter magas volt, a felső teraszról tiszta időben 120 kilométeres távolságra kiterjedő körpanorámában gyönyörködhetett a szemlélő, természetesen a Magas-Tátra is jól látható volt. A kilátó maga akkor egy méterrel beljebb helyezkedett el az államhatártól, aljában az MKESO által fenntartott egyszerű menedékkunyhó is megtalálható volt. Sokáig azonban nem állt a túrázók szolgálatában: a kilátótorony éppen az 1938. november 2-i, első bécsi döntés utáni határkorrekciót követő időszakban villámcsapás következtében összedőlt. Az MKESO a sérülékenyebb fatorony helyébe egy masszívabb, kőből és vasból építendő tornyot tervezett emelni, de ez végül nem valósult meg.
A ma ismert fémszerkezet története ezt követően a ’60-as évek közepén kezdődött, amikor az algyői olajmezőkről két fúrótornyot hoztak el Nógrába kilátóknak: az egyik a kelet-cserháti Tepke, a másik a Karancs csúcsára lett felállítva. A Karancson 1966. május 14-én emelték a vasszerkezetű tornyot, magassága az alaptól a kupola csúcsáig 25,6 méter lett, az ünnepélyes avatásra pedig június 5-én kerül sor.
Az évek során a torony megérett a felújításra, ami több természetbarát szervezet és személy összefogásával, segítségével történt meg. Az építményt a lebontás elől mentették meg, a hatóságok ugyanis életveszélyre hivatkozva ezt tűzték ki. Végül közel 1 millió forint értékű készpénz, építőanyag és munkavégzés formájú közadakozás jóvoltából menekült meg.
Az újraavatási ünnepségen, 1991. július 13-án keresztelték el a tornyot Ruzsik-kilátó névre. Következő évi halálát követően még egészen 2003-ig találhatók a Nógrád Megyei Hírlap archívumában olyan cikkek, melyek személye előtt tisztelgő emléktúrákról, emléktábla-koszorúzásokról szólnak. Ezekből úgy tűnik, hogy elsősorban az egykori, 1990 decemberében alakult Nógrád Megyei Szabadidős Klubok Szövetségének vezetője, Páles Lajos volt az, aki a szervezettel nem csak a kilátó, hanem Ruzsik Mihály természetjáró és ornitológus emlékének gondozását is szívén viselte.
A 2021-ben kiadott Szarvas-féle Cserhát turistatérkép Karancs mellékletében a helyi természetjárók kezdeményezésére már újra nevén nevezik a Karancs csúcsán álló építményt: Ruzsik-kilátó.
