A város lakosságszáma 1987 óta folyamatosan csökken. Ennek mértéke számszerűen még egyszer sem volt akkora mértékű, mint 2020-ban: tavaly 668 fővel lett kevesebb a megyeszékhely lakóinak száma. Így arányaiban véve is megdőlt a rekord: év elejéről év végére közel kettő százalékkal csökkent a salgótarjáni lakcímmel rendelkezők száma.
A Belügyminisztérium személyiadat- és lakcím-nyilvántartásának adatait tavaly is szemléztük, akkor szintén megjegyeztük, hogy a valós lakosságszáma szinte biztosan még ennél is alacsonyabb. A helyi politikai és közéletben – ha sok mindenben nem is, de – abban talán konszenzus van, hogy a lakosság egy része csak lakcímét tekintve salgótarjáni, de vagy életvitelszerűen, vagy heti (akár több heti) ingázóként lényegében máshol él.
A lakosságszám csökkenése a város elöregedéséből és az elvándorlásból egyaránt fakad. Amíg a ’90-es években a csökkenésért fele-fele arányban volt felelős a születések számától magasabb halálozás és az elvándorlás (vagy negatív előjelű vándorlás), mostanra már előbbi a hangsúlyosabb probléma.
Az összesített Nógrád megyei adat is csökkenést mutat, 2020 során 1122-vel (0,6 százalékkal), 194 031 főről 192 909 főre csökkent a lakosságszám. Salgótarjántól kisebb mértékben, de a megye további öt városában is csökkent a lakosok száma. A nógrádi községekben összességében mindössze 102 fővel, de emelkedett a megyei lakcímmel rendelkezők száma – erről itt írunk részletesen.