A holokauszt salgótarjáni áldozataira emlékeztek meg péntek délelőtt a nógrádi megyeszékhelyen, ahonnan 1944. június 13-án vagonjaiban több mint kétezer zsidóval indult halálvonat Auschwitz felé.
A Főposta falán lévő emléktáblánál tartott ünnepséget a Salgótarjáni Általános Iskola Petőfi Sándor Tagiskolájának kórusa nyitotta meg, melyet Oláhné Franczuz Erika vezényelt, illetve gitáron kísért Dr. Szabó Attila.
Ezt követően Fenyvesi Gábor, a város alpolgármestere osztotta meg gondolatait. Mint mondta, „azokra a polgártársainkra emlékezünk, akik 81 évvel ezelőtt, ezekben a napokban elindultak egy olyan útra, ahonnan már nem térhettek vissza”. Felidézte: a halálvonatok 1944 nyarán Kassán keresztülhaladva vitték Auschwitzba az ártatlan áldozatokat, akiket pusztán származásuk, illetve vallásuk miatt fosztottak meg emberi méltóságuktól, majd életüktől.
A kassai vasútállomás főnökének feljegyzése szerint ezeken a szerelvényeken 2310 ember volt, akik Salgótarján értékteremtő és jövőt formáló tagjai voltak – orvosok, kereskedők, tanítók, iparosok és művészek, családapák és családanyák. Olyan közösséget erősítő egyéniségek, akik nem csak építették a várost, hanem kultúrájukkal, munkájukkal és emberségükkel gazdagították is azt – fogalmazott Fenyvesi Gábor.
Az alpolgármester hangsúlyozta: „ami 1944-ben velük történt, az nem csak emberi tragédia, hanem közösségünk pótolhatatlan vesztesége is volt. Egyben bűne volt az akkori hatalomnak, mely elárulta saját állampolgárait.”
Kifejtette továbbá: „emlékezzünk tehát az áldozatokra, és azokra is, akik akár a gettó falain belül, akár azokon kívül nem nyugodtak bele az értelmetlenség és erkölcstelenség által diktált, elkerülhetetlennek tűnő végzetbe. Gondoljunk azokra a magyar és külföldi ismeretlenekre, akik a belső erkölcsi parancsnak engedve, tevőlegesen közreműködtek az üldözöttek mentésében.”
Fenyvesi Gábor leszögezte: „a holokauszt nem csupán történelmi esemény, hanem figyelmeztetés is. Figyelmeztetés arra, hogy hová vezet a kirekesztés, az előítélet és az embertelenség, ha nem állunk meg idejében. Ezért kell újra és újra kimondanunk: nem felejtünk.” Hozzátette: az áldozatokra emlékezve kell tudatosítani, hogy bűnt nem lehet büntetlenül elkövetni – azért is, hogy a következő nemzedékek egy olyan világban élhessenek, ahol az emberi méltóság sérthetetlen, ahol senkit sem bélyegeznek meg származása, vallása, hite vagy világnézete miatt.
Az emlékező beszéd után Szilvási Judit, a Zenthe Ferenc Színház művésze énekelte el héberül a holokauszt egyik áldozata, Szenes Hanna „Eli, eli” című szerzeményét, akit zongorán Makuch Csaba kísért. A résztvevők végezetül előbb az emlékezés virágait, majd a lélek halhatatlanságát és az öröklétet jelképező köveket helyezték el a Főposta falán, illetve az ott lévő emléktáblánál.
