Életének 93. évében elhunyt Dr. Fancsik János nyugalmazott osztályvezető főorvos, Salgótarján díszpolgára. A város egyik leginkább köztiszteletben álló, széles körben megbecsült lokálpatriótája távozott közülünk.
Fancsik János 1932. február 2-án született Salgótarjánban. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán 1956-ban végzett, ezt követően került a salgótarjáni kórház II. belgyógyászati osztályára. Belgyógyászatból és reumatológiából tett szakorvosi vizsgát.
Megszervezte a Salgótarjánban korábban nem létező Reumatológiai-rehabilitációs osztályt, melynek nyugdíjba vonulásáig főorvosa volt. 1971 és 1974 között a kórház igazgatóhelyettesi feladatait is ellátta; osztályvezető főorvosi munkája mellett éveken át a megyei tanács egészségügyi osztályát is irányította. 1992-ben vonult nyugállományba, ezt követően még 13 évig praktizált.
A pályafutását méltatók kiemelik, hogy országosan is elismert munkájával megteremtette a mozgásszervi betegségek korszerű gyógyításának, illetve a rehabilitáció személyi és tárgyi feltételeinek alapjait Nógrád megyében. Országosan is példaértékű osztályszervezői munkájának elismeréseként 2008-ban megkapta a reumatológia legmagasabb kitüntetését, a Bozsóky Sándor Életmű Díjat.
A rendszerváltás előtt megválasztott képviselőként vett részt az Országgyűlés, majd 1990-től Salgótarján képviselő-testületének munkájában.
Nagyok dr. Fancsik Jánossal
Egyetemistaként a Mecsekben is megtalálta szeretett hegyeit, ott is síelő barátokra lelt. Az ’56-os salgótarjáni sortűz idején pályakezdő orvosként mentette a gyilkos sortűz sebesültjeit. Később kórházi osztályt alapított, kórházat vezetett. Szülővárosában lokálpatrióta közíróként is ismerik, aki a természetjáróknak túrakalauzt, túranaplót írt, szerkesztett. Vendégem Salgótarján és Nógrád megye díszpolgára, a több egészségügyi díjjal is kitüntetett dr. Fancsik János.
Orvosi tevékenysége mellett mindig érdekelték az egészségügy, a beteg és szociális ellátás társadalmi kérdései, egyben a város mindezzel összefüggő közügyei. Jelentős szerepe volt az első salgótarjáni szociális otthon létrehozásában, a környezetkárosító karancsi kőbánya megszüntetésében, a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet és az ahhoz kapcsolódó alapítvány megteremtésében. Fotós és írói tevékenységével nagyban hozzájárult a város és környezete értékeinek megőrzéséhez, széles körű megismertetéséhez, 1980 óta volt tagja a fotóklubnak.
A múzeum baráti körében – melynek alapító és hosszú ideig vezetőségi tagja volt – elsősorban helytörténeti emlékeink feldolgozásával foglalkozott. Több turisztikai, természet- és honismereti kiadvány szerzője, társzerzője, rendszeresen jelentek meg fotókkal illusztrált írásai országos folyóiratokban. Számtalan vetített képes előadást tartott a város iskoláiban, hat évvel ezelőtt elhunyt feleségével közösen készített ismeretterjesztő diasorozataik éveken át szerepeltek a helyi televízió műsorán. 2016-ban jelent meg Rokkantteleptől a Vásártérig című könyve, melyben családjának és a salgótarjániaknak ajánlott helytörténeti emlékeit gyűjtötte össze.
Dr. Fancsik János közel öt évtizedes orvosi munkájáért, lokálpatrióta és közéleti tevékenységéért, kiemelkedően eredményes természetvédelmi, helytörténeti, valamint közírói munkásságáért számos elismerésben részesült. Többek között Salgótarján Pro Urbe-díjasa, Nógrád Megye Szontágh Pál-díjasa, Nógrád Megye Díszpolgára volt, a Salgótarján Díszpolgára címet 2013-ban vehette át.
