Az 1946-os széncsata 79. évfordulója alkalmából rendeztek koszorúzással egybekötött megemlékezést hétfő délelőtt Salgótarjánban, a Nógrád Vármegyei Kormányhivatal Zemlinszky úti épületénél, az egykori bányakapitányságnál.
Tolnai Sándor, a vármegyeszékhely alpolgármestere beszédében kifejtette: „a történelem egy olyan fejezetére emlékezünk, amely nem csupán egy ipari teljesítményről szólt, hanem a salgótarjáni és nógrádi bányászok rendíthetetlen kitartásáról, elhivatottságáról és áldozatos munkájáról is.”
Mint felidézte, a második világháborút követően óriási kihívás volt hazánk újjáépítése. Az ipar újraindítása, az áramellátás biztosítása és a lakossági fűtés megoldása mind olyan feladat volt, amelyhez szénre volt szükség, méghozzá sok szénre. A salgótarjáni és nógrádi bányászok ebben a helyzetben vállalták azt a nem mindennapi küldetést, hogy a széntermelés növelésével hozzájárulnak az ország gazdasági életének stabilizálásához. A 12 ezer nógrádi bányász országos viszonylatban is kimagasló eredményeket ért el, annak ellenére, hogy rendkívül nehéz, mostoha munkakörülmények között dolgoztak – hangsúlyozta.
Az alpolgármester kifejtette továbbá: a bányászok munkája mélyen beágyazódott Salgótarján történetébe, a város alapjait a 19. századi iparosodás és a szénbányászat rakta le.
„Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell: a bányászat nemcsak egy iparág volt, hanem hivatás és életforma is. Művelői példát mutatnak nekünk kitartásból, munkaszeretetből és szolidaritásból” – emelte ki.
Tolnai Sándor hozzátette: a bányászati múlt emlékeinek megőrzését és megismertetését szolgálja az a pályázat is, amelynek benyújtásáról a napokban döntött a közgyűlés. A projekt keretében − pozitív elbírálás esetén − az önkormányzati fenntartású Dornyay Béla Múzeum által működtetett Bányászati Kiállítóhely nagyszabású korszerűsítése és fejlesztése valósulhat meg.
Mostoha körülmények között nyerték meg a széncsatát a salgótarjáni bányászok
Dobor István, a Nógrádi Bányász Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottság elnöke a megemlékezésen arról beszélt: a széncsata ismeretlen fogalom volt a nógrádi bányász számára, hiszen a hétköznapokban is mindig robotolt, keményen dolgozott. Nógrádi Sándor iparügyi államtitkár 1945-ös felhívása után alakult meg Nógrádban a szénmedencét irányító, hét tagú bizottság, majd a salgótarjáni bányászok versenyre hívták a a tatabányaiakat.
A felhívás hamarosan mozgalommá vált, majd több más vidék bányászai is vetélkedni kezdtek – ennek hatására a termelés március közepére elérte a napi 2000, majd május elsejére a 2500 vagont, május végére pedig meghaladta a napi 2600 vagont. A csatát a salgótarjáni bányászok nyerték, hiszen a kitermelt szén összmennyiségében és egy főre eső átlagában is messze meghaladták a kihívott felet – mutatott rá.
A bányásztársadalom ismét bebizonyította, hogy mindig, minden körülmények között helyt tud állni, a kitermelt szén hozzájárult a gazdaság stabilizálásához. A nógrádi és a salgótarjáni bányászok helytállása, kimagasló termelési eredménye – melyet nehéz, mostoha körülmények között értek el – méltó az utókor tiszteletére – húzta alá Dobor István. A Nógrádi Bányász Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottság elnöke végezetül hangsúlyozta: a tradíciók tisztelete és megbecsülése nem csak a bányászok kötelezettsége, feladata, hanem mindannyiunké.
Az ünnepségen közreműködött a friss „Pro Urbe” díjas Salgótarjáni Bányász-Kohász Fúvószenekar, valamint Erdélyi Gábor, a Zenthe Ferenc Színház színésze is. A megemlékezés a beszédeket követően koszorúzással zárult.
