A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendeztek városi megemlékezést szerda délután Salgótarjánban, a December 8. téren.
Mint az az eseményen is elhangzott, levéltári kutatások alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra tehető a kommunizmus áldozatainak száma, míg Kelet-Közép-Európában ez a szám elérheti az egymilliót. Fenyvesi Gábor, a megyeszékhely alpolgármestere beszédében kifejtette: azok előtt hajtunk fejet, akiknek az élete, szabadsága vagy méltósága áldozatul esett a 20. század egyik legpusztítóbb ideológiájának. A kommunista hatalomgyakorlás nem elégedett meg az ország szuverenitásának felszámolásával, ők a lelkeket akarták birtokolni. Betörtek a templomokba, az iskolákba, és – ami a legfájóbb – a családok életébe is – mondta.
Fenyvesi Gábor felidézte továbbá: ez az esztendő különös súllyal bír, hiszen éppen 25 éve annak, hogy az országgyűlés határozata alapján hazánkban először tarthattunk hivatalos megemlékezést a kommunista diktatúrák áldozatairól. Negyed évszázada mondhatjuk ki közösen, hogy a kommunizmus nem egy szebb jövőt hozó álom volt, hanem egy kegyetlen, húsbavágó valóság, mely családokat szaggatott szét és egy nemzet tartását próbálta megtörni – fogalmazott.
„A kommunista diktatúra bűneit nem szabad sem relativizálni, sem elhallgatni. Nincs kisebb vagy megmagyarázható bűn, ha ártatlan emberek meghurcolásáról van szó. Történelmi felelősségünk van abban, hogy ezt a korszakot a maga teljes, kíméletlen valóságában megmutassuk” – hangsúlyozta az alpolgármester.
Bodó Mónika, a POFOSZ Nógrád Vármegyei Szervezetének elnöke felidézte: 1947. február 25-én koholt vádak alapján a Szovjetunióba hurcolták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát. Végül Sztálin halála után több mint két évvel, 1945 novemberében került haza, azonban további hat hónapot töltött magyar börtönben, ahol még brutálisabban bántak vele. A politikus letartóztatásával és elhurcolásával nyíltan kezdetét vette egy olyan eltervezett folyamat, mely a totális diktatúra kiépítése felé haladt – magyarázta.
Bodó Mónika beszédében többek között a salgótarjáni plébánia elhurcolt papjaira, a nógrádi kivégzettekre, az acélgyári nemzetőrökre és a december 8-i sortűz áldozataira is megemlékezett. Mint mondta, feladatunk, hogy a múlt borzalmai felszínre kerüljenek, és bosszúvágy nélkül emlékezzünk, illetve emlékeztessünk a kommunisták által elkövetett gaztettekre.
Ezt követően a Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium diákjai adtak műsort, majd az emlékezés virágainak elhelyezésével zárult a megemlékezés.
