Az 1944-es lavinaszerencsétlenség áldozataira emlékeztek meg kedd délután Salgótarjánban, a Régi Központi Temetőben.
A városi megemlékezésen elsőként Balázs Attila István, az NVSZC Stromfeld Aurél Technikum tanulója mondta el Albert Ferenc – A feledhetetlen múlt című versét, majd Kreicsi Bálint, a megyeszékhely polgármestere osztotta meg gondolatait. A városvezető kifejtette: január 13. Salgótarján, valamint a sísport és a hegymászás számára egyaránt fekete nap. Mint mondta, fontos, hogy megértsük ezt a napot, ehhez pedig vissza kell tekintenünk, és meg kell néznünk, mit jelentett a város és az ország számára az expedíció.
A polgármester felidézte: egy téli olimpia megrendezésére készült hazánk, ennek részeként, szinte ezt előkészítvén célozták meg a salgótarjáni leventék az ország akkori területének legmagasabb hegycsúcsát, a Nagy-Pietroszt. A csúcsot korábban már többször is meghódították, a végzetes napon azonban téli körülmények között, egy másik irányból közelítették meg. A Salgótarjáni Acélgyári Levente Egylet 16 tagját alig 100 méterrel céljuk előtt sodorta el a lavina, a tragédiának egyetlen túlélője volt.
Kreicsi Bálint hangsúlyozta: a 15 fiatal levente az életét áldozta egy gondolatért, egy hitért, egy nemzetért és egy városért. Kötelességünk, hogy méltó módon megemlékezzünk róluk, akár a nyári túrák alkalmával, akár a tragédia évfordulóján, Salgótarjánban – húzta alá.
A polgármester megemlékezett a tavaly, életének 98. évében elhunyt lokálpatriótára, a sísport jeles képviselőjére, Hangonyi Zoltánra is, aki bár 1944-ben fiatal kora miatt nem tarthatott a csapattal, azonban lélekben mindig is annak tagja maradt, és minden évben megemlékezett társaira.
Magyarország történetének máig legtöbb áldozatot követelő sporttragédiájában Bacsa Mihály, Bagyinszky János, Dombai Pál, Fehér Gyula, Fényszarusi József, Győre József, Huszár Béla, Juhász József, Kojnok István, Liptay Pál, Orosz Imre, Vankó István, Vlacsil Béla és testvére, Vlacsil József, valamint Völgyvári Márton vesztette életét. A hóból egyedüliként a leghátul haladó Dr. Varga Kálmánnak sikerült magát kiásnia, társai kimentésére tett erőfeszítései sajnos nem jártak sikerrel.
A városvezető beszéde után Németh Judit, a Salgótarjáni Református Egyházközség lelkésze mondott imát az áldozatok lelki üdvéért. Ő többek között arról beszélt: lassan azok is elmennek, akik egészen közel álltak a tragikus sorsú leventékhez – elköltöznek a földi világból a testvérek, gyermekek, unokaöccsök és unokahúgok. Ezzel messzebb kerül tőlünk ez a fájó esemény, és átadja a helyét az érzések helyett az értelem emlékezésének.
Németh Judit hozzátette: meg kell emlékeznünk ezen a napon a 2024-ben elhunyt Liptay Péterről is, aki már meg sem ismerhette a lavinaszerencsétlenségben elhunyt édesapját, és aki szintén rendszeresen részt vett a megemlékezéseken. Az esemény végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait, végezetül pedig Pásztor Máté, a Zenthe Ferenc Színház művésze adta elő a Republic – A csend beszél tovább című dalát.
