Ahogyan arról már beszámoltunk: pénteken megnyitották a Trianon 100 című utazó kiállítást a salgótarjáni Beszterce téren, mely tér és korabeli – akkor még lakatlan – környéke az 1920-ban meghozott döntéseket követő helyszíni bejárások eredményeképpen szinte biztosan Csehszlovákia területéhez tartozott.
Mint az helyben köztudott: a jelenlegi országhatár 1924-ben alakult ki, a somoskőújfalui, somoskői és medvesi területek ekkor tértek vissza Magyarországhoz. Az eredeti trianoni határ azonban a mai Beszterce-lakótelep akkor még lakatlan területe környékét lényegében kettészelte. Arról, hogy az eredeti határvonal méterre pontosan hol húzódott, egzakt információk nem állnak rendelkezésünkre, de az nagy biztonsággal állítható, hogy az valahol a mai Beszterce tér és a Vadaskert között húzódhatott.
Hatszáz karakterben a Rónabányától Litkéig…
1920. június 4., budapesti idő szerint 16:32, Franciaország, a Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosója, a Galérie des Cotelle. Az itt és ekkor megszületett békediktátumban a Rónabányától Cered felé vezető út mellett, a településtől szűk két kilométerre található 485 méteres magassági ponttól Litkéig tartó határszakasznak mintegy hatszáz karakter jutott. A dokumentum így fogalmaz:
“(…) innen nyugat-északnyugat felé a 727. magassági pontig: a helyszínen megállapítandó vonal, amely Magyarországnak hagyja Zagyvaróna és Salgó helységeket és bányákat és Somoskőújfalu állomásától délre halad;
innen északnyugat felé a 391. magassági pontig, körülbelül 7 kilométerre Litkétől keletre: az a vonal, amely általában a Dobroda medencéjét északkeleten határoló gerincet követi, s a 446. magassági ponton át halad;
innen északnyugat felé, az Ipoly folyásán, Tarnócztól északkeletre, körülbelül 1.500 méter távolságnyira választandó pontig: a helyszínen megállapítandó vonal, amely a 312. magassági ponton és Tarnócz és Kalonda között áthalad (…)”
Határvonal a hazatérés előtt
Somoskőt és Somoskőújfalut a trianoni diktátum tehát Csehszlovákiához csatolta, majd a határmegállapítási bizottság helyszíni bejárását követő népszövetségi döntés alapján 1924. február 15-ével visszacsatolták Magyarországhoz. Ezt Somoskőújfaluban és Somoskőn 1999 óta a Hazatérés Napjaként ünneplik.
Arról, hogy 1920 nyara és 1924 eleje között pontosan hol húzódott a határvonal, számos tanulmány elérhető, de viszonylag kevés az egzakt igazodási pont. Ennek oka elsősorban a szerződés szövegéből is kirajzolódó “helyszínen történő kijelölés” volt. Ahogyan azt két éve a Pangea Blog a Trianon 100 projekttel együttműködésben feldolgozta: lényegében itt a csehszlovák hadsereg által megszállt terület kiterjedése jelentette de facto a határvonalat. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum ezt jelölő térképe alapján ez a demarkációs vonal a Salgótarján és Somoskőújfalu közötti mai főutat és vasútvonalat a kamionparkoló és a Nyesés-lápa területénél keresztezte.
Ettől részletesebb térkép talán nem is létezik a témában, ugyanakkor Suba János, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténeti Térképtára vezetője egyik – a fentitől frissebb – tanulmányának elnagyolt ábrázolása a demarkációs vonaltól délebbre eső tényeges határvonalat mutat. Az a vonal azonban, melyet tanulmányában határvonalnak tekint, előbbi térképen is ábrázolva van.
Ezek alapján a trianoni határvonal “meredeken” nyúlt be a völgybe, az akkor már létezett Gedőczpuszta még éppen a határ túloldalán lehetett, ahogyan a jelenlegi Beszterce-lakótelep jelentős része is Csehszlovákia része volt. Az ábrázolás és a nagy felbontású térkép összevetése alapján a mai Tarján Vendéglő környéke, Vadaskertpuszta épületei lehettek az utolsó magyar területen álló házak.
Ezt Fodor Miklós történész is megerősítette érdeklődésünkre. A Dornyay Béla Múzeum igazgatóhelyettese emlékeztetett rá: a trianoni diktátum helyszínen megállapítandónak jelölte meg a Salgótarján környéki határszakasz pontos meghatározását. Az 1924-es visszacsatolást megelőzően a határmegállapító bizottság angol és japán tisztjei a magyar, míg a francia és az olasz tisztek a csehszlovák álláspontot támogatták. A kérdés így feljebbviteli szintekre, legvégül pedig a népszövetségi tanács elé került, ahol 1923. április 23-én hozták meg a Somoskőújfalu és Somoskő, illetve környékük egy részének visszacsatolásáról szóló döntést, 1924. február 15-i hatállyal.
Így jött létre a mai ismert határvonal, az 1920 és 1924 közötti trianoni határ pedig Fodor Miklós véleménye szerint is a Suba János féle verziónak megfelelően húzódott: valahol a mai Beszterce-lakótelepi körforgalom környékén, a környező dombokon pedig meredeken észak felé tartott keleti és nyugati irányban is. Ez alapján a Beszterce-lakótelep akkor még lakatlan központi területe Csehszlovákiához tartozott. A történész kiemelte: ez a térképész szakembertől származó, viszonylag friss tanulmány azért is fontos igazodási pont, mert ebben a kérdésben mindeddig sokszor fals és túlzó információk láttak napvilágot.
A csehszlovák határszakaszt tekintve egyébként a somoskőújfalui határrevízió volt az egyetlen olyan változás a trianoni döntést követően, mely a mai napig érvényes.
