Az 1956-os sortűz áldozataira emlékeztek Salgótarjánban szerdán, a tragédia helyszínén, az egykori Vásártéren – tudósít az MTI.
A városi gyásznapon Fekete Zsolt polgármester azt mondta, bár máig tisztázatlanok a sortűz pontos körülményei és a halottak számáról is eltérőek az adatok, de az bizonyos, hogy a December 8. tér az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó tömeges megtorlások egyik szimbóluma lett.
Kiemelte: a rendszerváltozást követően Salgótarján az első városok egyike volt, amely kegyelettel és méltóképpen emlékezett meg 1956 forradalmárairól és áldozatairól.
Harminc évvel ezelőtt, 1991-ben nyilvánította városi gyásznappá december 8-át a közgyűlés, 1992-ben állítottak emlékművet a sortűz áldozatainak emlékére, három éve pedig a sztélé felavatásával és felszentelésével a December 8. tér bekerült a történelmi emlékhelyek rangos sorába – mondta.
Képriporttal emlékezik az MTI a salgótarjáni sortűz évfordulóján
Tíz kép, tíz történet.
Bár a 65 évvel ezelőtti forradalmat leverték, éppen a lázadás vérbe fojtása mutatta meg, hogy nem azé az igazi erő, aki a tankok tetején érkezik, hanem azé, akinek van bátorsága tiltakozni – tette hozzá Fekete Zsolt. Szemtanúk visszaemlékezésére hivatkozva elmondta, hogy szinte rögtön a tragédia után százak jelentkeztek véradásra.
Táplálkozzunk abból az összefogásból, amely közvetlenül a sorsfordító tragédia után, az első döbbenetből eszmélő salgótarjániakat jellemezte városunk történelmének legsötétebb napjaiban – hangsúlyozta a polgármester.
A nógrádi megyeszékhelyen 1956. december 8-án mintegy négyezren tüntettek két munkástanácsi vezető kiszabadításáért az akkori Vásártéren, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre. A sortűznek levéltári források szerint 46 halálos áldozata volt, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége 131-re teszi az áldozatok számát.
“Mától kezdve nem tárgyalunk veletek, mától kezdve lövünk!”
1956-ban ezekben a napokban ezt mondta a forradalmárokkal való kapcsolattartásra kijelölt kommunista pártvezető, Marosán György Steigerwald Ottónak, a Nógrád megyei munkástanács elnökhelyettesének és a nógrádi küldöttségnek a Parlamentben. Így is lett…
Bérczesi Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei elnöke arról beszélt, hogy nem sikerült tisztázni az áldozatok számát, de hangsúlyozta, nem 46-an haltak meg. Elmondta, az acélgyári dolgozókat visszatartották, mire ők a térre értek már rengeteg halott és sebesült feküdt ott, “az utat és járdát emberek tetemei takarták be a rendőrségtől a templomig”.
A Pofosz megyei vezetője azt kérte a még élő hozzátartozóktól és a fiataloktól, hogy ne hagyják elveszni 1956 emlékét.
A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház emlékező műsora után intézmények, szervezetek, pártok helyezték el koszorúikat, virágaikat az emlékműnél, köztük a Pofosz, a városi Fidesz-KDNP, az ellenzéki összefogás pártjai, a Salgótarján, Szeretem! Egyesület, valamint Ponyi József ’56-os elítélt.
A megemlékezés előtt ökumenikus istentiszteletet tartottak a Kisboldogasszony templomban, ahonnan a résztvevők emléksétán vonultak a December 8. térre.
