Ismét felcsendült a Bányászhimnusz a salgótarjáni Bányamúzeum udvarán, ahol koszorúzási ünnepséget rendeztek péntek délelőtt a 76. Bányásznap alkalmából.
A hagyományos városi ünnepségen elsőként Fenyvesi Gábor, a megyeszékhely alpolgármestere osztotta meg gondolatait. Mint felidézte, a Bányásznapot 1951 óta ünnepeljük hazánkban egységesen szeptember első vasárnapján, így emlékezve az 1919-es tatabányai csendőrsortűz áldozataira, egyúttal elismerve a bányászok munkáját.
Szerinte a Bányásznap legfontosabb üzenete ma, évtizedekkel később is ugyanaz: köszöntsük és becsüljük meg azokat, akik nehéz, sokszor embert próbáló körülmények között dolgoztak, dolgoznak. Egyúttal felhívja a figyelmünket arra is, hogy vannak értékek, amelyek nem évülnek el – ezek közé tartozik a munka, a becsület, az egymás iránti felelősség és a közösség is. A bányászok ezeket az értékeket nem könyvekből tanulták, hanem a mindennapokban élték meg – mutatott rá Fenyvesi Gábor.
Az alpolgármester kiemelte: „Salgótarján múltja elválaszthatatlan a bányászattól, a város történetében ott vannak a tárnák, az aknák, a bányatelepek, a műszakok, a csillék és a fekete szénporral borított arcok. Ott vannak azok a férfiak és asszonyok, akik munkájukkal nem csak családjukat tartották el, hanem egy egész térség felemelkedéséhez járultak hozzá.”
Arról is beszélt: Salgótarján történetében számos olyan jelentős program volt, mely évről évre megtöltötte élettel a várost, és amelyre az ország más pontjairól is érkeztek. Az elmúlt években több rendezvény is megszűnt, az önkormányzat azonban nem csak emlékezni, de teremteni is szeretne, ezért hívta életre a Macskakő Fesztivált.
Mint fogalmazott, a jövő heti Macskakő Fesztivál több lesz egy rendezvénynél: „üzenet arról, hogy Salgótarján nem lemondani akar a múltjáról, hanem erőt meríteni belőle.” Az eseménysorozat első napja a fiataloké és a könnyed szórakozásé lesz, míg a második napon a gyermek-, sport- és gasztronómiai programok mellett nosztalgikus hangulatú koncertek várják az érdeklődőket – fejtette ki.
Fenyvesi Gábor végezetül a város közössége és önkormányzata nevében köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a bányász hagyományok Salgótarjánban és Nógrádban tovább éljenek. Közülük a Nógrádi Bányász Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottság javaslata alapján Almási Jánosné, Juhász László és Szilveszter Tibor kiemelkedő tevékenységét ismerték el Salgótarján Emlékéremmel. Szilveszter Tibor elismerését távollétében kollégája, Domonkos Imre vette át.
Generációkon keresztül élnek tovább a bányász hagyományok
Dobor István, a Nógrádi Bányász Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottság elnöke arról beszélt: ma azokra az emberekre emlékezünk, akik nap mint nap leszálltak a föld mélyébe, és akiknek munkája nélkül nem épült volna újjá az ország, a megye és Salgótarján.
Mint mondta, a bányász mindig tudta, mit jelent egymásra utalva dolgozni és élni. „Odalent nem számított a származás, a politikai nézet vagy a társadalmi rang – ott az ember a társaiért felelt, és tudta, hogy a másikra az életét is rábízhatja” – emelte ki. Szerinte ezért születhetett meg az a különös bányász összetartás, amelynek jelképe ma is az egyenruha, a himnusz és a köszöntés.
Rámutatott: a Bányásznap ugyanakkor a családokról is szól. Azokról az asszonyokról és családtagokról, akik a bányász mögött álltak, és együtt viselték ennek a nehéz, de becsületes életnek minden örömét és gondját.
Kifejtette továbbá: a bányász hagyományőrző közösségek kevés támogatással, idős tagokkal, nehéz körülmények között dolgoznak, hogy ne vesszen el mindaz, amit elődeink ránkhagytak. „A bányászközösségek, szakszervezetek, népdalkörök, hagyományőrzők nem egyszerűen rendezvényt szerveznek – őrzik a bányászdalokat, a régi bányász történeteket, a bányászok szokásait, köszöntéseit és azoknak az emlékeit, akik ma már nem lehetnek közöttünk. Ezért nagyon fontos, hogy a civil szervezeteik ne érezzék magukat másodrendűnek, és ne legyen különböség közösség és közösség között politikai szimpátia alapján” – hangsúlyozta Dobor István, hozzátéve: egy civil szervezet munkájának értékét ne az határozza meg, hogy kit támogat vagy kinek kedves, hanem az, hogy mit tesz az emberekért, a közösségért és a nemzeti kulturális örökség megőrzéséért.
Mint mondta, a bányák bezárásával a közösségek is szétszakadtak, sokan úgy érezték, mintha életük egy fontos része tűnt volna el. „De van, amit nem lehetett bezárni, elfelejteni: ez a bányászszív. Azt az emléket, amely generációkon keresztül él tovább, azt a közösségi összetartozást, amelyet ma is érzünk, amikor a Bányásznapon összegyűlünk. Különösen fontos ez, amikor egyre kevesebb idős bányász él közöttünk. Az ő történeteik pótolhatatlanok, ha nem hallgatjuk meg és őrizzük meg őket, velük együtt a bányászat történetének egy része is eltűnik örökre” – emelte ki Dobor István, rámutatva: nem csak emlékezni kell, de tovább is kell adni a hagyományt a következő generációknak.
A beszédeket követően az ünnepség koszorúzással zárult. A megemlékezésen közreműködött a Salgótarjáni Bányász-Kohász Fúvószenekar, valamint a Zenthe Ferenc Színház művésze, Hajdú-Sobor Csaba, aki Baranyi Ferenc – Bányaomlás című versét mondta el.
