Nyolcvan évvel ezelőtt, 1943-ban ezen a napon, július 4-én búcsúztatták el hivatalából a nyugdíjba vonuló dr. Förster Kálmánt, Salgótarján városának első polgármesterét.
A jelentős eseményről A Munka című hetilap is beszámolt, mely a Balassi Bálint Megyei Könyvtár digitális gyűjteményében is elérhető. A bő kétoldalas tudósítás szerint a fellobogózott városházán, „megható külsőségek között”, díszközgyűlésen búcsúztatta a város első emberét a vármegye, valamint Balassagyarmat és Losonc képviselői jelenlétében Salgótarján képviselő-testülete és társadalma.
Mint írták, a polgármester – aki már akkor a város díszpolgára is volt – 21 és fél évnyi munkáját „hálás szavakkal ismerte el a társadalom minden rétege”.
A díszközgyűlést Horváth László polgármester-helyettes nyitotta meg, ekkor az ünnepelt még hivatali szobájában volt, ahonnan egy küldöttség kísérte át a nagyterembe. Ezt követően elsőként köszöntötte Förster Kálmánt, azt mondta: az elmúlt két évtizedben sok történés, küzdés, harc és vita szőtte át közös munkájukat, melynek irányelve volt, hogy nem uralkodni, hanem szolgálni, dolgozni akarnak, ezzel a városnak és polgárainak javát szolgálva.
Mindennek a tengelye az istenfélelem és a rendíthetetlen hazaszeretet volt, e köré csoportosultak a célkitűzéseik is – magyarázta. Ezen hosszas, de eredményes munka során a polgármester volt a testület vezetője és irányítója, amiért ezúttal is köszönetet mondott Horváth László. A polgármester-helyettes kifejtette továbbá: ugyancsak hálásak városvezetőjük feleségének, Förster Kálmánnénak, aki
galambszívű, női szelídségével a feltörő idegek redős homlokait elsimította és nyugalmat szerzett lelkének.
Ezt követően Neográdi Horváth Sándor alispán búcsúzott a nyugdíjba vonuló polgármestertől. Ő a helyzetet ahhoz az esethez hasonlította, amikor egy híres sarkutazó újabb kutató expedícióra készült, és számolva azzal, hogy sosem tér vissza, el akart válni a feleségétől – a bíróság ekkor az „engesztelhetetlen szeretetre” hivatkozva érvényesítette a válást, hiszen a férj annyira szerette feleségét, hogy nem akarta, hogy az asszony esetleg évtizedekig a már nem élő névhez legyen kötve. Horváth Sándor szerint Förster Kálmán is az engesztelhetetlen szeretet miatt vált meg Salgótarjántól, mivel „úgy érzi, meggyengült erővel szeretetének már nem tudna annyi cselekvő tartalmat adni, mint amennyit korábban, s mint amennyit szeretne”.
Az alispán kiemelte: senki sem tudott úgy együtt érezni ezzel a várossal, és úgy azonosulni az érdekeivel, mint Förster Kálmán, aki sokszor a végletekig, sőt, azokon is túl védte annak érdekeit.
A városi képviselőtestület nevében Korompay Lajos bányaügyi főtanácsos szólalt fel, aki azt mondta: a fontos dolgokban mindig „egymásra talált” a képviselő-testület és a polgármester, ezért is tudott Salgótarján viszonylag rövid idő alatt nagyközségből várossá válni. Ha egyikük részéről el is hangzott olykor bizonyos ellentmondás, azt sosem a személyeskedés, az ellenkezni akarás sugalmazta – ezek az őszinte, igazságos kritika hangjai voltak, melyek nyomán tisztázódtak gondolataik és megszülettek a város érdekében hozott határozatok – fejtette ki Korompay Lajos.
Ferenc István plébános a keresztény egyházak nevében búcsúzva úgy fogalmazott: a városvezető közéletben elért munkásságát és annak eredményeit nem tisztje megállapítani, csak azt, hogy a sikerek egyedüli forrása Isten, akit a polgármester sosem hagyott ki számításaiból. Mint mondta, akár egy vallási vonatkozású megmozdulásról vagy egy intézmény létrehozásáról volt szó, azokat mindig a legnagyobb jóakarattal karolta fel és részesítette támogatásban.
Mint a tudósításban írták, Gáldy Nándor alezredes a helyőrség nevében „katonás rövidséggel búcsúzott”, majd a Nőegyletek nevében Korompay Lajosné szólt a polgármesterhez. Miggisch Géza járásbírósági elnök a közalkalmazottak nevében, Karattur Antal gyárigazgató pedig az iparvállalatokat képviselve búcsúzott. A „sok ezernyi ipari munkásság tiszteletét, szeretetét, köszönetét” Fajd Pál bányász tolmácsolta, az Ipartestület nevében pedig Zsiday István elnök mondott köszönetet, többek között a székházuk felépítésének támogatásáért is.
Szűcs Róbert gyógyszerész, a Baross Szövetség helyi csoportjának elnöke a kereskedők nevében búcsúzott a távozó polgármestertől, majd a Társadalmi Egyesületek Szövetségének nevében Rőder Alfréd mondta el gondolatait. Mint fogalmazott, dr. Förster Kálmán
21 éven át részben mint vezetője, részben mint buzgó munkástagja, példaadó irányítója volt a helyi társadalmi egyesületeknek.
Búcsút vett a várostól, mellyel „szeretetben összefort”
A köszöntők után Förster Kálmán „elcsukló hangon” búcsúzott el a vármegyétől és a várostól. Elsőként azt idézte fel, amikor 33 évvel azelőtt, kevesebb, mint 25 évesen Poprád polgármesteréül választották őt. Mint mondta, jó szándékkal és becsületes szívvel fogott hozzá a város fejlesztésének előkészítéséhez, később pedig még a lőcsei polgármesteri széket is visszautasította Poprád kedvéért. A cseh megszállás idején aztán számos köztisztviselő megtagadja az esküt, melynek ára a kiutasítás volt. Így került Förster Kálmán Újpestre, ahol egy évig teljesített szolgálatot, majd az általa szénbányáiról csak hírből ismert településre, Salgótarjánba küldték.
Amikor Salgótarján nagyközségből várossá vált, őt választották meg polgármesterül, Förster Kálmán ekkor megfogadta: szeretni fogja második otthonává vált városát, és azt becsülettel kívánja szolgálni.
A leköszönő polgármester úgy folytatta: most a csonka ország legrégebbi polgármestereként, megőszült hajjal, beteg idegzettel, megöregedve áll itt, és búcsút vesz attól a várostól, mellyel „szeretetben összeforrt”.
Ezt követően Sztranyavszky Sándor, országgyűlési képviselő, Nógrád és Hont vármegye főispánja, államtitkár és miniszter szavait idézte, aki azt mondta róla: „Förster Kálmánnak alapjellemvonása a tisztának, a szépnek, az igaznak, az őszintének szeretete, szeretete annak, ami egyszerű és amit a természet nyújt”. Mint mondta, bár tudja, igen sok hibája van, igaznak tekinti ezeket a sorokat, egyben felhívta – különösen a fiatalabb – tisztviselőtársai figyelmét arra a jóérzésre, „melyet a nyugodt lelkiismeret vált ki abból, aki becsületes, tisztakezű és igaz, s akit a bujkáló rágalom, vagy alacsony pletyka legfeljebb szomorít, vagy bosszant, de hozzá fel nem ér.”
A búcsúzó városvezető ezután Neográdi Horváth Sándor alispán szavait is felidézte, aki szerint a polgármesterség nem hivatal, hanem hivatás. Mint mondta, állását ő is hivatásának tekintette, emiatt is nőtt hozzá szeretettel a második otthonának tartott Salgótarjánhoz.
Dr. Förster Kálmán végezetül néhány tervezett, már az előkészítés stádiumában tartó fejlesztést is felsorolt, melyek „megoldását csak az egész világot megrázó, kis városunkat is érintő háború késlelteti”. Ezek között volt a Kretsch-féle birtokfelosztás, ezen és a Szilárdy birtokon tervezett 200 házhely kijelölése és házépítés, továbbá egy menház és egy levente-otthon felépítése, az elemi iskolák áthelyezése, valamint a vízvezeték és a csatornahálózat bővítése is.
A polgármester háláját fejezte ki családjának, a tisztviselőknek, a vármegyei vezetőknek, kollégáinak, végül pedig a salgótarjániakhoz szólt. Mindenekelőtt megköszönte, amiért otthont adtak neki és párjának, amikor kénytelen voltak hazájukat elhagyni – otthont nem csak fizikailag, de sokak szívében is.
Köszönetet mondott azért, amiért „melegen érző szívük melegen érző szíveknek viszont szeretetére, elismerésére és megbecsülésére talált itt, ebben a feketének keresztelt és mégis melegen, fehéren érző városban”. Háláját fejezte ki továbbá, amiért lehetőségük nyílt a teremtésre, az építésre, Salgótarján szépítésére, és sokszor önzetlen, jó tanácsaikkal segítették munkáját.
És most, amikor az egész várostól, a városházától, a polgármesteri széktől, ettől a teremtől, irodai szobámtól, íróasztalomtól; tőletek kedves munkatársaim, tőletek kedves salgótarjániak, feleségemmel együtt búcsút veszek, arra kérem a jó Istent, adjon szeretett városomnak utódomul tisztakezű, tisztalelkű vezetőt és szép jövőt, adjon szeretett hazánknak minél előbb győzedelmes békét és áldjon meg mindnyájatokat, mind a két kezével! – zárta sorait pontosan 80 évvel ezelőtt Salgótarján első, nyugdíjba vonuló polgármestere, Förster Kálmán.
