Jobb közbiztonságot, minőségi vendéglátóhelyeket és több zöldfelületet szeretne a lakosság Salgótarján városközpontjában, de sokan fontosnak tartják az épületállomány felújítását is – derült ki a Városközpont Rehabilitációs Terv kapcsán végzett közvélemény kutatásból.
A felmérés eredményeiről Porhajas Gábor, a társadalmasítási folyamatban résztvevő Urbavis Kft. városfejlesztési szakértője beszélt a salgótarjáni közgyűlés szeptember végi ülésén. Mint elmondta, a fókuszcsoportos beszélgetéseken mintegy 50-en vettek részt, míg a kérdőívet – online és személyes formában – összesen közel 300-an töltötték ki.
A város kapcsán pozitívumként legtöbben a természeti környezet szépségét emelték ki, illetve többen említették a belváros építészeti értékét, ám ezeken túl sokan semmilyen pozitív tényezőt sem tudtak mondani. Mint Porhajas Gábor rámutatott, aggodalomra ad okot, hogy a fiatalok körében még kevesebben tudtak pozitívumokat kiemelni.
Ezzel párhuzamosan szintén az ifjabb korosztály számára volt könnyebb megnevezni a negatívumokat. A legtöbben ezek között például a nehéz gazdasági és társadalmi helyzetet, az elvándorlást, a lakosság elöregedését, illetve a közbiztonsággal kapcsolatos problémákat említették. Utóbbi kapcsán a szakértő megjegyezte, hogy a statisztikák alapján a város nincs rossz helyzetben az országos átlaghoz képest, úgy tűnik azonban, hogy a lakók szubjektív biztonságérzete rosszabb.
Ami kifejezetten a városközpontot illeti, az erősségek közé sorolták a Zenthe Ferenc Színházat és a József Attila Művelődési Központot, valamint a jó megközelíthetőséget és a szolgáltatások sokszínűségét. A gyengeségek közé sorolták ugyancsak a közbiztonságot, a sok autót és a kevés zöldfelületet, továbbá a hajléktalanhelyzetet, a fóliázott kirakatokat és a nyilvános illemhelyek hiányát – utóbbi ugyan elérhető a Pécskő úton, ám ennek nyitvatartását sokan kifogásolták.
A megkérdezettek főként a minőségi vendéglátó helyeket, éttermeket hiányolják a belvárosból, de sokan szeretnének több közösségi programot, illetve kifejezetten fiataloknak szóló eseményeket is.
A kutatás során készült egy úgynevezett öröm-bánat térképezés is, mely jól szemlélteti a gócpontokat. Ez alapján a városközpont két neuralgikus pontja a távolsági autóbusz-állomás, illetve a Kis főtér környéke – ezek esetében ugyancsak a rossz közbiztonságot hangsúlyozták a megkérdezettek. A közlekedés tekintetében a legnagyobb problémát a parkolóhelyek hiánya jelenti, illetve a helyi buszjáratok menetrendjével sem mindenki elégedett.
A felmérés során felmerült a Rákóczi út belvárosi szakaszának átalakítása is. Porhajas Gábor ismertetése szerint azzal szinte mindenki egyetért, hogy több zöldfelületre van szükség, a résztvevők közel kétharmada pedig támogatná, hogy kétszer egy sávossá alakítsák át a Rákóczi utat. Az így felszabaduló területen akár zöldkazettákat is létre lehetne hozni, de más fejlesztések is megvalósulhatnának – fejtette ki.
A lakosságot a városközpont épületállományáról kérdezték. Rossz állapota ellenére a legtöbben ragaszkodnak a Karancs Szállóhoz, melyet Salgótarján ikonikus épületének tartanak. A szakértő ugyanakkor megjegyezte, hogy a fiatalabbak már kevésbé kötődnek hozzá, azért is, mivel nekik már nincsenek élő emlékeik a szállodáról. A résztvevők kedvenc épülete a József Attila Művelődési Központ volt, de Városháza, a Dornyay Béla Múzeum, illetve az Apolló Mozi épületét is többen kiemelték. Hozzátették azonban, hogy az épületek többségére ráférne a felújítás.
Koránt sem volt ennyire népszerű a Kis főtér mellett álló SZMT székház, melyet a megkérdezettek szerint le kellene bontani. Abban már megoszlottak a vélemények, hogy a felszabaduló területet hogyan hasznosítsák: az ötletek között szerepelt egy közpark, mélygarázs, illetve egy új épület létrehozása is.
Porhajas Gábor összegzésként elmondta: a felmérés alapján a lakosok ugyan látják, hogy a város kiemelkedő adottságokkal rendelkezik a természeti környezet tekintetében, sokan azonban hiányolják a hosszú távú víziót. A helyiek alapvetően pesszimisták, nem hisznek abban, hogy érdemi változást történhet, ez pedig az 1990 óta tartó lejtmenet eredménye – magyarázta.
A szakértő aláhúzta továbbá: a városközpontot a funkcionális agglomerációs térséggel együtt kell értelmezni, hiszen a környező településekről akár több tízezer ember is napi, heti szinten aktívan használja a belvárost. A tervezés során figyelembe kell venni a speciális gazdasági, társadalmi helyzetet, de fontos a településbrand kialakítása is, hogy legyen egy olyan egyedi megjelenése a városnak, mellyel országszerte tudják azonosítani az emberek.
