Talán március 15-e az egyetlen ünnep, amelyet világnézettől, politikai meggyőződéstől, erkölcsi felfogástól, társadalmi helyzettől, kortól és nemtől függetlenül, szinte minden magyar a magáénak érezhet − országhatáron innen s túl – mondta Tolnai Sándor, Salgótarján alpolgármestere az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett városi ünnepségen vasárnap, a Múzeum téri Széchenyi-szobornál.
Tolnai Sándor szerint ennek titka minden bizonnyal az, hogy annak idején, Pesten Petőfi és a Pilvax kávéházi ifjak, a Táncsicsot börtönéből kiszabadító polgárok és a nemesek mind ugyanazt akarták: békét, szabadságot, egyetértést. Mint fogalmazott, a magyar forradalom vértelenül és alkotmányos módon zajlott le, mégis minden együtt volt akkor: az egyre fokozódó hevültség, a jog és a költészet, a tavasziassá vált élet és a haza védelme, de ott a végítélet és ott a mártírium is.

Rámutatott: nem az erőszakot hirdették, hanem a szabadságot, a rendet és a törvényességet. 1848 valódi mérföldkő, ekkor született meg a modern magyar nemzet, és kezdődhetett meg nemzetünk fejlődésének egyik fontos fejezete – húzta alá.
Az alpolgármester arról is beszélt: „Salgótarján ma ugyanazzal a méltósággal ünnepli a nemzet születésnapját, mint az ország bármely pontja. Hiszen a szabadságvágyunk ugyanolyan erős, mint ahogy egykor volt a pesti utcák forgatagában a forradalmároknak”.

Tolnai Sándor úgy fogalmazott: „Salgótarján szellemisége is mélyen gyökerezik a küzdelmes helytállásban és a kitartásban. Ahogy a bányász és az acélmunkás nem hátrált meg a föld alatti sötétségtől vagy a kohók forróságától, úgy a ’48-as hősök sem ijedtek meg a rájuk törő birodalmaktól. Salgótarjánt a közös munka és a nehézségek elleni dacos összetartozás kovácsolta közösséggé”.
Az alpolgármester kifejtette: úgy véli, a márciusi ifjak öröksége nem csupán a múltunk része, hanem a jövőnk alapja is, ez az örökség pedig arra kötelez, hogy tegyünk a városunkért és vigyázzunk egymásra.

„Nekünk is hinnünk kell abban, hogy együttműködve ezt a várost virágzóbbá és élhetőbbé tehetjük. Ezért a mai nap az emlékezés mellett az összefogás ünnepe is. „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” – kezdődött a tizenkét pont. Kívánom, hogy ez a három szó ne csak történelem legyen, hanem Salgótarján mindennapi valósága és hitvallása is” – zárta sorait Tolnai Sándor.
A Múzeum téri ünnepség fényét tovább emelte Schmidt Vera énekesnő és a Nógrád Táncegyüttes közös produkciója, valamint a Zenthe Ferenc Színház előadása. A megemlékezés végül koszorúzással zárult.
