Péntek délelőtt, a December 8. téren rendezték meg a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából tartott városi megemlékezést Salgótarjánban.
Mint azt Huszár Máté alpolgármester beszédében elmondta, az országgyűlés 2000-ben a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította február 25-ét, 1947-ben ugyanis ezen a napon hurcolták el a rendszerrel szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.
Huszár Máté szerint a mai világban az erőszak a mindennapjaink részévé vált, így a fiatalok ingerküszöbét már nem biztos, hogy átlépik a történelemkönyvekben leírt száraz adatok és tények. Érdeklődésüket azonban felkeltheti a hiteles, személyes szál – az egyéni tragédiák bemutatásának épp azért van ereje, mert átélhetővé teszi a látottakat és hallottakat – mondta.
Az alpolgármester hangsúlyozta: mindenkinek ismernie kell a diktatúrákat, így a kommunizmus árnyoldalait is. A vörös diktatúra alatt az aktuális pártelit diktálta szabályok határozták meg a rendszert, melynek célja nem a békés együttélés, a gazdasági fellendülés megteremtése, hanem a félelem és kiszolgáltatottság megerősítésén alapuló hatalompolitikai törekvések véghezvitele volt – fogalmazott az alpolgármester, egyben hangsúlyozta: feladatunk, hogy levonjuk az emberi, történelmi és erkölcsi tanulságokat, és közösen tegyünk azért, hogy soha többé ne kelljen diktatúrában élnünk.
Mint az a megemlékezésen is felidézték, a kommunista diktatúra alatt Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az 1 millió főt. A rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.
Bodó Mónika, a POFOSZ Nógrád Megyei Szervezetének elnöke beszédében kifejtette: a Rákosi-rendszer az 1956-os forradalommal és szabadságharccal véget ért, ám ezt újabb, még átfogóbb megtorlás követte. Kristály Gyula ózdi lakos volt az utolsó, akit a kommunista rezsim elítélt. Másodfokú ítéletét 1988 szeptemberében hirdették ki, csaknem egy évvel később, 1989. október 23-án pedig kikiáltották Magyarországon a harmadik köztársaságot.
Világviszonylatban 100 millióra tehető azok száma, akik életüket vesztették az éhínség vagy a kegyetlen bánásmód következtében, a kényszermunkatáborokban, illetve kivégzés által – ismertette Bodó Mónika. A POFOSZ Nógrád megyei elnöke ugyanakkor kiemelte: áldozatok alatt nem csak a halottakra kell gondolni, hiszen jóval többre tehető azok száma, akiket a diktatórikus rendszer testileg és lelkileg megnyomorított.
Mindenki áldozat volt, akit kínoztak, megfosztottak valamilyen jogától, akit sakkban tartottak, a Gulagra hurcoltak vagy elbocsátottak munkahelyéről, de a kommunizmus áldozatai azok a gyerekek is, akiknek édesanyjuk vagy édesapjuk sosem tért haza – hangsúlyozta.
Magyarországon is több százezren haltak meg, illetve több száz személyt végeztek ki, de számos érintett volt Nógrád vármegyében is. Mint Bodó Mónika felidézte, 1950-ben a salgótarjáni plébánia papjait pusztán vallásuk miatt kilakoltatták szeretett plébániájukból, de a rendszer áldozatai azok is, akiket 1956. december 8-án a salgótarjáni sortűzben végeztek ki. Február 25-én rájuk emlékezünk: az áldozatokra, a mártírokra, a hősökre, és azok családtagjaira – mondta.
Az emlékező beszédek után az ünnepség résztvevői koszorúzással tisztelegtek a kommunista diktatúrák áldozatai előtt. A megemlékezésen közreműködtek a Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium tanulói is.
