Az 1946. évi széncsata 77. évfordulója alkalmából rendezett koszorúzással egybekötött megemlékezést Salgótarján Önkormányzata és a Nógrádi Bányász Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottság a Nógrád Vármegyei Kormányhivatal Zemlinszky úti épülete, az egykori bányakapitányság falán elhelyezett emléktáblánál.
Az ünnepségen Fekete Zsolt, a vármegyeszékhely polgármestere kifejtette: Salgótarján fejlődését a 19. században elindult iparosodás és a bányászat alapozta meg. 1861-től a salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Rt. tevékenysége teremtette meg a folyamatos nógrádi szénbányászat alapjait, majd olyan cégek hoztak innovációt, mint a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt., később a Nógrádi Szénbányák, a kályhagyár, a Salgótarjáni Üveggyár, de ide kapcsolódik a MÁV egyik első vasútvonala is.
Mint Fekete Zsolt emlékeztetett, az 1946-ban meghirdetett széncsata a háború után az ország energiaszükségletének kielégítéséért folyt. A budapesti nagyüzemek dolgozói 1946 februárjában felhívásukban azt kérték a bányászoktól, hogy a következő hetekben, hónapokban sokszorozzák meg teljesítményüket. Mint fogalmaztak, „a széntermelés további nagyarányú emelésétől függ a demokratikus köztársaság gyors gazdasági talpra állítása, de ettől függ a mi sorsunk és a ti sorsotok is”.
Ahogy országszerte, úgy a nógrádi szénmedencében is hihetetlen nélkülözések között dolgoztak a bányászok, azonban a folyamatos politikai lelkesedés és a bányászok sokszor emberfeletti munkája nem volt hiábavaló: 1946 májusára a nógrádi szénmedence és Salgótarján az elért eredményével megnyerte a széncsatát. A szénbányák között kiemelkedő teljesítményt ért el a József lejtősakna, a Jenő lejtősaknák, a Forgách lejtősakna és a déli bánya is – sorolta a városvezető.
Az 1946-os széncsata alkalmából rendezett hagyományos megemlékezéseinken nem egy korábbi politikai rendszer teljesítményét ünnepeljük, hanem azokra az elődeinkre, a városért dolgozó munkások akaraterejére emlékezünk, akik a szükség idején emberfeletti munkát végeztek, és méltókká váltak tiszteletünkre, megbecsülésünkre – fogalmazott a polgármester.
Fekete Zsolt szerint az utóbbi években gyakran temették a bányászatot, ezt azonban felülírta az energiaválság. Napjainkban az energiatermelés, mint stratégiai kérdés, központi helyet foglal el a világgazdaságban. Az egész világra kiterjedő energiaválság felértékelte a hazai bányászatot, és a hozzá kapcsolódó innovációk és tudományos kutatások szerepét.
Az ország energiabiztonságának érdekében minden eddiginél nagyobb szükségünk van mindazon elkötelezettségre, tudásra és hozzáértésre, amit a magyar bányászat egésze jelentett és jelent – húzta alá a polgármester.
Dobor István, a Nógrád Megyei Nyugdíjas Bányász Szakszervezet elnöke beszédében felidézte: a második világháború után, 1945 nyarán indult újra a széntermelés a bányákban, ám nem sokkal később kirobbant a szénválság. A napi termelés a felére csökkent, megélhetési gondokkal küzdött az ország, a béreknek nem volt vásárlóértéke, az infláció hatalmas méreteket öltött, a bányászok ellátási gondokkal küzdöttek – magyarázta a szakszervezet elnöke.
1946 januárjában a bányák állami tulajdonba kerültek, a termelés a háború előtti módszerekkel és technológiával folytatódott. A bányászok ekkor bíztak abban, hogy az állam biztosítja majd ellátásukat, gépesíti a bányákat, és könnyebbé teszi az életüket. Dobor István ismertetése szerint Nógrádban is megalakult a szénmedencét irányító, hét tagú bizottság, melyet a bányászok csak hetes bizottságnak neveztek. Az elnök felhívást intézett, a nógrádi szénmedence bányászai a tatabányai bányászokat hívták versenyre, ez pedig országos mozgalommá nőtte ki magát. A széncsatának köszönhetően a napi termelés május végére már meghaladta a 2600 vagont.
Dobor István hangsúlyozta: a nógrádi és salgótarjáni bányászok 77 évvel ezelőtti helytállása, nehéz körülmények között elért, kimagasló termelési eredménye méltó az utókor tiszteletére. Helytállásuknak is köszönhető, hogy újraindult az ipari termelés, a vasút szénigénye megoldódott, az erőművek ellátása folyamatossá vált, a lakosság tüzelőanyaggal való ellátása zavartanul működött.
Emelt fővel mondhatjuk, hogy a 12 ezer nógrádi bányász teljesítette az ország újjáépítésében vállalt kötelezettségeit – húzta alá Dobor István.
