Megtelt a Fő tér vasárnap este Salgótarjánban, rengetegen voltak kíváncsiak a Kísérletváros-DemoLab csoport fiataljai által megálmodott rendezvényre, a Karancs Fiesztára. A program a Március 15. úti házsor Fő tér felőli oldalfalán létrehozott csempefal átadásával kezdődött, kapcsolódó kulturális és szakmai programokkal, késő este pedig a Karancs Hotelt egy kis időre újraélesztő fényjátékkal (melyről egy fotógalériát már korábban közzétettünk).
A Kísérletváros-DemoLab csoport nevében Virágos Gergő diák az eseményen elmondta: megdöbbentő volt szembesülniük a Karancs Hotelt övező kutatásuk során azzal, hogy a hatvanas-hetvenes években Salgótarján mennyire virágzó, élettel teli város volt. Hangsúlyozta: csapatuk szerint ez újra eljöhet, de ahhoz kell az, hogy a fiatalok is hallassák hangjukat.
Szeretnénk itt maradni. Szeretnénk itt élni és nem külföldre menekülni. Arra törekszünk, hogy tegyünk valamit ezért a városért és talán a Karancs a legmegfelelőbb eszköz, ami szerintem minden tarjáni szívét megdobogtatja – mondta Virágos Gergő.
A salgótarjáni DemoLab csoport madáchos, bolyais és uzonis diákjai egy országos program salgótarjáni csoportját alkotják a Kísérletváros nevet viselő társaságukkal, 2018 elején alakultak meg. A Karancs Fieszta megnyitóján és a csempefal átadóján Erdélyi Kriszta, a csoport művésztanára a felgyorsult múltra hívta fel a figyelmet.
Karancs Fieszta Salgótarján városközpontjában (Fotó: Komka Péter) 
Karancs Fieszta Salgótarján városközpontjában (Fotó: Komka Péter) 
Karancs Fieszta Salgótarján városközpontjában (Fotó: Komka Péter) 
Karancs Fieszta Salgótarján városközpontjában (Fotó: Komka Péter)
Csak arra vagyunk képesek emlékezni, ami múltként rekonstruálható, az emlékeket nehéz életben tartani – mondta és hozzátette: a kis csoport komoly munkát fektetett az emlékek feltárásába, hogy folytonosságot teremtsen az elmúlt hatvan év történései között.
Major Virág kurátor, az országos DemoLab projekt művészeti vezetője, a salgótarjáni munka végigkísérője beszédében kiemelte: látható, milyen csodák szülthetnek, ha a felnőttek bizalmat szavaznak a fiataloknak, ha komolyan veszik őket és afelé irányítják a figyelmüket és az energiáikat, ami a fiatalokat foglalkoztatja. Mint mondta, a Kísérletváros csapatának tevékenysége emlékezés, tisztelgés a múltnak, s egyben kitekintés a jövő felé, ami szerencsére szimpátiára talált és számos támogató állt a projekt mellé. Így kaptak lehetőséget a Karancs Fieszta megrendezésére, amely teljesen a szálló körül forog úgy, ahogy a fiatalok látják. “Remélem, hogy víziójuk másokat is megragad” -fogalmazott.
Kelemenné Peák Ildikó művészettörténész avató beszédében a kerámiafalról így szólt: a mára már a régmúlt kísérteteként is a városközpontot uraló Karancs Szálló bárjának falképét idézi. Az eredeti, Csohány Kálmán által alkotott fal a hotel belső dekorációjaként 1963-ban készült, a város reményekkel teli, felívelő időszakában. Kiemelte: az épület ennek a hihetetlenül virágzó korszaknak a szimbólumává vált. Ma már kevesen tudják, de a hotel hasonlóan a többi salgótarjáni középülethez, számos nagyszerű alkotást rejtett.
Az egykori hotel eszpresszójának kerámiafalát borító csempék világa, Csohány Kálmán alkotásai nyomán a fiatalok is feldolgozták saját történeteiket (Fotó: Komka Péter) 
Az egykori hotel eszpresszójának kerámiafalát borító csempék világa, Csohány Kálmán alkotásai nyomán a fiatalok is feldolgozták saját történeteiket (Fotó: Komka Péter)
A művészettörténész megfogalmazta: Csohány kerámiafala – amely mára nincs a helyén, mert megsínylette a többszöri tulajdonos váltást és jelenleg egy megmentett része a pásztói Mikszáth Kálmán Líceumban látható – a pusztulás szimbóluma lett. Nem véletlen tehát, hogy a fiatalok éppen ezt az alkotást elevenítették fel, egy olyan pusztuló épületet vontak be utópia projektjükbe, amelynek üressége számukra érthetetlen. A bő egy éves munka során az innovatív, művészeti pedagógiai módszereivel támogatva ők azonban megismerkedtek az épülettel. A Fő téren látható kerámiafalon kutatómunkájuk vetületei láthatók.
Az általuk készített csempéken minden helyet kapott, ami számukra az épülethez kötődik. Láthatjuk rajta Csohány arcvonásait, az itt megszállt szovjet asztronauta űrhajóját, a jellegzetes asztali lámpákat, szánkban érezzük a dupla kávé ízét. E múltidéző, mégis a jelenben élő kerámiafal hirdeti a múltat, mely jelenünkben él – emelte ki Kelemenné Peák Ildikó.
A csempefal ünnepélyes átadója után vette kezdetét az egyestés fesztivál, amelynek fő attrakciója az épület ablakokkal teli homlokzatán megjelenített fényjáték volt. Ha nem is hosszú időre, de pár hosszú percre a Fő térre kilátogatók azt érezhették: újra él a Karancs!
