Salgótarján sosem felejtette el azokat a napokat, amikor a hétköznapi emberek a zsarnoksággal szemben fogtak össze – mondta az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján rendezett megemlékezésen Kreicsi Bálint, a város polgármestere.
A reggeli ökumenikus istentiszteletet követően, Salgótarján és Nógrád Vármegye Önkormányzatának közös, a Vármegyeházánál tartott ünnepségén a városvezető kifejtette: különleges évfordulót ünneplünk, mely a magyar történelem két sorsfordító pillanatát kapcsolja össze: az 1956-os forradalom és szabadságharc örökségét, valamint a Magyar Köztársaság 1989. október 23-ai kikiáltását. „Két esemény, két generáció, de ugyanaz a vágy: szabadság és függetlenség” – fogalmazott.
A polgármester azt mondta: az 1956-os forradalom a magyar nemzet bátor kiállása volt az elnyomás és az igazságtalanság ellen. Az akkor csaknem egy évtizede tartó zsarnokság megannyi szomorú tapasztalatát megélve Magyarország polgárai megelégelték a rezsim aljasságát és embertelenségét: fiatalok, egyetemisták, munkások és értelmiségiek fogtak össze, hogy békésen fejezzék ki ellenállásukat a kommunista diktatúrával szemben.
Salgótarjánnak is megvannak a maga hősei, akik az 1956-os forradalom alatt felemelték szavukat a szabadságért, a város polgárai is részt vállaltak abban a történelmi küzdelemben, mely a magyar nemzet sorsát megváltoztatta – húzta alá Kreicsi Bálint.
A városvezető kiemelte: a szabadságvágy, mely közel hét évtizeddel előtt lángra lobbant, 1989-ben valóra vált, amikor Magyarország újra köztársaság lett, és a nép maga dönthetett sorsáról.
„Ma itt Salgótarjánban, ahol a történelem és a munka mindig szorosan összefonódott, a múlt hőseinek emléke mélyen gyökerezik bennünk. E város szíve mindig a közösségé volt, és most is büszkén emlékezünk azokra, akik nem féltek szembenézni az embert próbáló kihívásokkal sem. Emlékezzünk arra, hogy a történelem folyamatosan alakítható, de a múlt tapasztalatait mindig magunkkal kell vinnünk. Az 1956-os forradalom és az 1989-es rendszerváltás tanulsága az, hogy a bátorság, a jövőbe vetett hit képes meghaladni a legnehezebb időket is” – mondta.
Kreicsi Bálint végezetül úgy szólt: Salgótarján mindig is büszke volt küzdőszellemére, ma, ezen a különleges évfordulón pedig emlékezzünk arra, hogy ez a város mindig a szabadság és a közösség erejéből merítette jövőjét és erejét. Legyünk méltók erre az örökségre, és vigyük tovább azt a szellemiséget, amely ’56-ban és ’89-ben is erőt adott nekünk! – zárta sorait.
Több mint három évtizedes hagyománnyal emlékeznek ’56 hőseire Salgótarjánban
Skuczi Nándor, a vármegyei közgyűlés elnöke köszöntőjében emlékeztetett: a Salgó szó jelentése szépséges, ragyogó, tündöklő, fényes – szerinte ez a város 1956-ban végérvényesen is megszolgálta kitüntető nevét. Bár mindenki tudta már ekkor is, hogy Salgótarján neve és 1956 elválaszthatatlanok, nem lehettünk rá büszkék, nem is emlegethettük a szocializmus alatt.
„A hallgatás évtizedei után, a rendszerváltást követően, bő 30 évvel ezelőtt Valiskó Ferenc gondolt egy merészet, történetesen azt, hogy ebben a rossz lelkiismeretű városban ne csak a decemberi gyászra, de a dicsőséges októberi forradalomra is méltóképpen emlékezhessünk. Tette ezt az eleinte városi, majd vármegyei, aztán országos, itt-ott nemzetközi kitekintésű sikerrendezvénnyel, az emlékfutással, így biztosítva lehetőséget és közösségi színteret családoknak, oktatási intézmények tanulóinak, nevelőinek, minden emlékezni vágyó résztvevőnek a teljesítménnyel egybekötött, méltó tiszteletadásra forradalmunk előtt” – fejtette ki Skuczi Nándor.
Kiemelte továbbá: a város polgárainak nincs szégyenkeznivalója, ha más tájakon járva, beszélgetés közben egymás mellé kerül Salgótarján és 1956. Ellenkezőleg: mi büszkék vagyunk forradalmunkra, a ’tarjániak 1956-os helytállására, a munkás szolidaritás csúcsára, és büszkék vagyunk az emlékfutásra, Valiskó Ferencre, aki nem csak a rendezvény megálmodója, de annak mai napig motorja is.
Bodó Mónika: október 23. Magyarország egyik legnagyobb csodája
Bodó Mónika, a POFOSZ Nógrád vármegyei szervezetének elnöke arról beszélt: 1956 öröksége él, és mindaddig élni fog, amíg lesznek olyanok, akik nem tűrik az elnyomást és megvédik a szabadságot. Úgy véli, nem hiába ezen a napon kiáltották ki a harmadik Magyar Köztársaságot, hiszen október 23. Magyarország egyik legnagyobb csodája, melyet immár büszkén írhatunk bele a történelemkönyvekbe és mondhatunk el gyermekeinknek is.
Úgy folytatta: 68 évvel ezelőtt, ezen a napon egy nép kiáltott: elég volt! Összefogva, egy cél érdekében, tisztán, becsülettel és kitartóan helyt álltak elődeink a világ egyik legnagyobb hadserege ellen, tankokkal szemben. Bár győzött a kommunista hatalom, a dicsőséges 12 nappal a forradalmárok bebizonyították a világnak, hogy milyen bátrak és kitartóak, ha kell, a végsőkig harcolnak, akár szóval, akár cselekedettel – fogalmazott. Bodó Mónika végezetül hangsúlyozta: most, 2024. október 23-án azért lehetünk hálásak és büszkék, mert 68 évvel ezelőtt nagyszüleink és dédszüleink életüket nem féltve, szóval és tettel kivívták szabadságunkat.
Az ünnepség végén Schirilla György sportoló is szólt a megjelentekhez, aki immár 26. alkalommal csatlakozott a salgótarjáni megemlékezéshez – a sportember ezúttal három nap alatt futotta le az utat Budapestről. Mint elmondta, mindig nagy szeretettel érkezik a városba, ahol az emberek rendre szorgalmukkal, hazaszeretetükkel mutattak példát. Kifejtette: a salgótarjáni megemlékezés számára azért is csodálatos, mert bár sok helyen járt az országban, sehol sem tapasztalta azt, hogy „egy ilyen emlékfutás bontakozzon ki hosszú éveken keresztül” – szerinte ez is mutatja az itt élők hazaszeretetét.
Az ünnepség fényét a Zenthe Ferenc Színház művészeinek előadása emelte. A megemlékezés a beszédeket követően koszorúzással zárult, majd kezdetét vette a sorrendben 32. Október 23-i Emlékfutás.
