Az egész országot megrendítette 1944-ben a salgótarjáni leventéket ért lavinaszerencsétlenség, mely azóta is a magyar sporttörténet legnagyobb tragédiája – mondta Huszár Máté, a város alpolgármestere pénteken a Régi Központi Temetőben tartott megemlékezésen.
Mint Huszár Máté felidézte, a salgótarjáni leventék 80 évvel ezelőtt harmadszor vágtak neki, hogy meghódítsák a Keleti-Kárpátok legmagasabb vonulatát. Borsa város közelében, a Nagy-Szamos völgye fölé magasodó 2303 méteres csúcs – melyet ma Nagy-Pietrosznak vagy más néven Köves-havasnak is hívnak – azonban számukra nem egy nagyszerű sportteljesítmény, hanem egy máig fájó tragédia helyszínévé vált.
1944. január 13-án a Salgótarjáni Acélgyári Levente Egylet síelői a csúcs meghódításával egy országosan is figyelmet érdemlő teljesítményre készültek – emelte ki az alpolgármester. Mint fogalmazott, bátrak voltak, talán kicsit vakmerőek is, mint minden fiatal.
Felkészült sportemberekként már kétszer sikerül legyőzniük a természet erőit, a harmadik expedíció azonban tragédiába torkollott: a Radnai-havasokban, a Mosolygó-tó több száz méteres, sziklafalakkal bezárt katlanában a váratlanul lezúduló lavina alatt holtan maradt a csapat 15 tagja.
Huszár Máté úgy folytatta: az áldozatokat ugyan később a Honvédelmi Minisztérium hősi halottá nyilvánította, mégis hosszú évekig hallgatás és csend övezte a tragédiát, sok-sok évig csak a hozzátartozók, barátok és ismerősök emlékezhettek meg róluk, akikben a gyász a mai napig él. A hosszú, kényszerű hallgatás után azonban egyre szélesebb kört ért el a megemlékezés, az 50. évfordulón, 1994. január 13-án pedig megrendezték az első hivatalos városi emlékünnepséget – emlékeztetett.
2003-ban emlékbizottság alakult és elindult az első expedíció: egy lokálpatrióta csapat emlékoszlopot helyezett el a Mosolygó-tónál, mely azóta a salgótarjániak zarándokhelyévé vált, nyaranta rendszeresen emléktúrák indulnak a leventék tiszteletére. A tragédia 75. évfordulója alkalmából, 2019-ben az önkormányzat az idők során leromlott állapotúvá vált emlékoszlop helyére új kopjafát, valamint emléktáblát helyezett el. Az áldozatok sírjainak közvetlen közelében található emléktáblát 2004 januárjában avatták fel. Az elmúlt két évtizedben az emléktábla fából készült tartófala erősen amortizálódott, ezért az önkormányzat a salgótarjáni leventék tiszteletére, a 80. évforduló alkalmából felújíttatta azt, ezzel a jövőben is méltó helyet biztosítva a megemlékezéshez – mondta Huszár Máté.
Az alpolgármester aláhúzta: az utódok felelőssége, a mi kötelességünk, hogy a jelenben és a jövőben is minden salgótarjáni tudja, kiknek a nyughelye található a Régi Központi Temető első sorában, hiszen e nyolc évtizeddel ezelőtt történt drámai esemény kitörölhetetlen fejezete a város múltjának.
A lavinaszerencsétlenségben elhunyt áldozatok lelki üdvéért Németh Judit, a Salgótarjáni Református Egyházközség lelkésze mondott imát. Mint fogalmazott, immár nyolc évtizede próbáljuk megérteni, felfogni, elfogadni a lavinaszerencsétlenség tragédiáját, hiszen Salgótarján ifjait veszítette el azon a tragikus napon.
Minden áldozat előtt ott állt az élet: volt, aki kicsi lányát hagyta édesapa nélkül, volt, aki meg sem ismerhette gyermekét, míg mások szerelmüktől búcsúztak, családjukat hagyták hátra. Németh Judit kiemelte: a világ sok nyomorúságot okoz, Jézus győzelme azonban megbocsátást és békességet hoz. Az ünnepség végül az emlékezés virágainak elhelyezésével zárult.
