Az 1956-os salgótarjáni sortűz áldozataira emlékeznek ma a megyeszékhelyen. Hatvan évvel ezelőtt mintegy négyezren tüntettek békésen a letartóztatott forradalmárok kiszabadításáért a salgótarjáni vásártéren; a karhatalom képviselői, valamint szovjet katonák tüzet nyitottak a fegyver nélküli tömegre. A történtekre emlékezve 1991-ben városi gyásznappá nyilvánította december 8-át Salgótarján önkormányzata. A sortűznek levéltári források szerint 46 halálos áldozata és 80 sebesültje volt, a POFOSZ 131 főre teszi a halálos áldozatok számát.
Komka Péter, az MTI fotóriportere a tragikus események 60. évfordulóján a salgótarjáni sortűz néhány túlélőjéről, érintettjéről, helyszínéről és emlékezetéről készített sorozatot. Tíz kép, tíz történet.
Mihalik Ferenc, az 1956-os sortűz sérültje. Mihalik Ferenc az ÉMÁSZ villanyszerelőjeként a tüntetés időpontjában a rendőrség előtt dolgozott társaival. A sortűzben mindkét lábát átlőtték. Egy létrára fektetve vitték be őt a közeli Bányakórházba. (MTI Fotó: Komka Péter) 
Az 1956-os sortűz idején orvosként dolgozó Fancsik János a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum 1956-os időszaki kiállításán. Fancsik János fiatal orvosként a salgótarjáni Bányakórházban dolgozott, vizit közben hallotta társaival a közeli lövéseket. Ezután részt vett a sérültek ellátásában. (MTI Fotó: Komka Péter) 
Bátfai József az 1956-os sortűzben elhunyt azonos nevű édesapja sírjánál. Az akkor harmincéves kovács éjszakai műszakja után vett részt a tüntetésen. Sérült munkatársa mentése közben érte halálos találat. (MTI Fotó: Komka Péter) 
Bistei Istvánné az 1956-os sortűz helyszínén. Bistei Istvánné acélgyári munkahelyéről tartott a sortűz helyszíne közelében lévő otthonába. A lövéseket útközben hallotta, majd részt vett eltűnt ismerősei keresésében. (MTI Fotó: Komka Péter) 
Páles Lajos, az 1956-os sortűz túlélője egykori munkahelyén, a salgótarjáni megyeházán. Páles Lajos a megyei tanács dolgozójaként egy kollégájával együtt munkahelyéről a Himnuszt éneklő tüntetők közé ment. A lövöldözés kitörésekor a megyei tanáccsal szemben lévő bérházon át menekültek el. (MTI Fotó: Komka Péter) 
Kupcsulik József, az 1956-os sortűz túlélője salgótarjáni otthonában lévő műhelyében. Kupcsulik József a Bányagépgyár szerszámműhelyében volt harmadéves tanuló. Szervezetten, a munkatársaival közösen ment a tüntetésre. A lövések elől egy teherautó mögé rejtőzött el. (MTI Fotó: Komka Péter) 
Bérczesi Mihályné az egykori Bányakórház volt bonctermében, a mai Nógrád Megyei Levéltár épületében. Az 1956-os sortűz idején Bérczesi Mihályné acélgyári alkalmazott volt, a többi dolgozóval együtt vonult a rendőrség felé, a sortűz pillanatában még a városközpontban jártak. Elsősegélynyújtóként több napon keresztül a Bányakórházban vett részt a sebesültek ellátásában. (MTI Fotó: Komka Péter) 
Az 1956-os sortűz egyik áldozata, Ravasz István síremléke Salgótarjánban. Ravasz István halálának pillanatában még nem töltötte be 19. életévét. 1956 őszén elsőéves egyetemista, Eötvös-kollégista volt. A sortűz idején szenet lapátolt családja vásártéri lakásánál, ott érte találat. (MTI Fotó: Komka Péter) 
Stér István, az 1956-os sortűz túlélője salgótarjáni otthonában. Stér István a Gépipari Technikum diákjaként társaival ment a tüntetésre. A rendőrséget védő szovjet harckocsi mellett állva megértette az oroszul kiadott tűzparancsot, ezért azonnal egy kőrakás mögé hasalt, így túlélte a sortüzet. (MTI Fotó: Komka Péter) 
Csongrády Béla az 1956-os sortűz túlélője a vérbe fojtott tüntetés helyszínén. Csongrády Béla 15 éves diákként társaival együtt kíváncsiságból, nézelődni ment a rendőrség elé, mert a gimnáziumból hazaküldték a tanulókat a tüntetés miatt. A lövések elől a Tűzhelygyár kerítésén keresztül menekült el. (MTI Fotó: Komka Péter)
