Immár közel négy évtizede, 1984 óta dolgozik a Nógrád Vármegyei Szent Lázár Kórházban Kovács Erika diplomás ápoló, a Traumatológiai Osztály főnővére. Néhány évvel ezelőtt neki ítélték oda Semmelweis nap alkalmából a Szent Lázár Megyei Kórház Kiváló ápolója elismerést, a napokban pedig – szeptember 7-én – átvehette a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) “Szakmai Díját”. Kovács Erikát az elismerés kapcsán kérdeztük pályafutásáról, ápolói hivatásához fűződő viszonyáról, valamint arról is, meddig szeretne még az egészségügyben dolgozni.
– Miért választotta az egészségügyi pályát? Már gyermekkorától tudta, hogy ápoló szeretne lenni?
– A szüleim elmondása szerint már nyolc-kilenc éves korom körül arról beszéltem, hogy ápolónő szeretnék lenni. Kilenc évesen jutalomból két hetet tölthettem Zánkán, egy egészségügyi táborban, azután már az általános iskolában is én voltam az egészségőr – ha jól emlékszem a nevére.
– Hogyan kezdődött a ma már közel 40 éve tartó pályafutása?
– Egészségügyi szakiskolát végeztem, így már 17 évesen elkezdtem dolgozni a salgótarjáni kórház Gyermekosztályán. Aztán megszületett a gyermekem, így a GYED után már a szakrendelő fül-orr-gégészetén folytattam pályafutásom. 27 évesen döntöttem úgy, hogy le szeretnék érettségizni, ez 1997-ben meg is történt, nagyon jó eredménnyel. Innentől, amikor csak lehetett, tanultam, 2000-ben pedig elvégeztem az ápoló HID képzést.
– Később hogyan alakult a karrierútja?
– 2001-től már a szülészeti ultrahangban dolgoztam, ahonnan egy belső átszervezés miatt áthelyeztek az akkor induló Izotópdiagnosztikai laborba és mellette párhuzamosan a Traumatológia osztályra. 2011-ben lettem a traumatológián főnővér, valamint ugyanebben az évben kezdtem meg főiskolai tanulmányaimat a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának Ápolás és betegellátás alapképzési szakán, majd 2015-ben kézhez kaptam a diplomámat. Nehéz időszak volt, de a szüleim, a gyermekem, a párom, – aki már sajnos nincs köztünk -, a családom mindvégig mellettem álltak és segítettek, támogattak. Nagyon sokat köszönhetek nekik. A szüleimnek külön köszönöm, hogy a legjobb szülők voltak, és olyan értékeket, szemléletmódot, a problémák megoldásához való hozzáállást adtak át, ami végigkísért eddigi életemen.
– Nem gondolkozott sosem a pályaváltáson?
– Az ápolás egy olyan hivatás, ami erős embert és kitartást kíván, szorgalommal, szakértelemmel, fáradhatatlanul és hittel telve, illetve folyamatos tanulást követel, hisz a tudomány fejlődése nem áll meg.
Sosem gondoltam a pályám során, hogy mással kellene foglalkoznom. Szeretem a hivatásom, annak ellenére is, hogy voltak benne embert próbáló helyzetek, nehézségek.
Megemlíthetem itt a koronavírus-járvány két évét, ami nagyon megterhelő volt számunkra mind mentálisan, mind fizikailag, mind lelkileg. Mondhatom, most érezzük, majd két év után, hogy visszatalálunk önmagunkhoz lelkiekben is.
– Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a munkája során?
– A főnővéri munka mindennapi kihívásokat jelent, megoldandó problémákat, logisztikát, hogy az osztály zavartalanul működhessen, a betegek ellátása megszervezett legyen, arról nem is beszélve, hogy a legnagyobb öröm számunkra, ha a beteg elégedetten, meggyógyulva távozik osztályunkról, köszönetét kifejezve. Számunkra ez az elismerés. Szerencsére elmondhatom, hogy nagyon jó kollégákkal dolgozhatok együtt, egy nagyon jó csapatban, ahol örömben és bajban egyaránt összetartunk, számíthatunk egymásra.
– Tervei szerint meddig tevékenykedik még az egészségügyben?
– A MESZK-ben négy évig Fekvőbeteg-ellátásért felelős alelnökként tevékenykedtem a vármegyében. Jövőre lesz negyen éve, hogy dolgozom, de terveim közt szerepel, hogy még folytatom egy ideig, bár most számomra a kisunokám jelenti a világ közepét, így természetesen vele is szeretnék minél több időt eltölteni, egyben segítve fiamat és párját is a mindennapokban.
A kamara leírása szerint a MESZK Szakmai Díj annak a kamarai tagnak adományozható, aki hívatásának képviseletével az egészség megőrzése, a betegségek megelőzése, az ápolás, gondozás, a betegellátás terén magas színvonalú, példaértékű eredményt ért el, valamint kimagasló teljesítményével hozzájárult az egészségügyi ellátás és a szakdolgozói tevékenység fejlesztéséhez. A díjat évente vármegyénként egy-egy fő, illetve az országos szervezettől egy fő kaphatja meg.
– Mit jelent Önnek a MESZK elismerése?
– Ez az elismerés megtiszteltetés számomra. Amikor az ember dolgozik, teszi a dolgát nap mint nap, igyekszik megvalósítani terveit együttműködve a kollégákkal, akkor nem gondol arra, hogy valamikor ezt ilyen formában megköszönik neki.
Egy elismerés mindig alkalmat nyújt arra, hogy az ember egy kicsit megálljon és visszatekintsen az elmúlt évtizedekre, majd megújult erővel folytassa hivatását.
Köszönet, amiért méltónak találtak erre az elismerésre.