Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. június 13-án indult el Salgótarjánból a halálvonat Auschwitz felé, vagonjaiban több mint kétezer zsidóval. A holokauszt nyolcvanadik évfordulóján felidézzük a tragikus eseményeket, ezzel tisztelegve az áldozatok emléke előtt.
A Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára – Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. című kötet részletesen ír róla, hogyan zajlott le a városban a gettósítás, majd miként deportálták az ott összegyűlt zsidókat – cikkünk alapjául is ez a kiadvány szolgált.
A könyvből kiderül: ahogy az egész országban, úgy Salgótarjánban is vége szakadt a normális életnek a német megszállást követően, 1944 márciusában. 1944. április 4-én már arra kötelezték a zsidó hitközségeket, hogy pontos névjegyzéket állítsanak össze tagjaikról, április 8-án pedig külön lista készült Salgótarján zsidó lakosságáról – e szerint a városban 1126 zsidó élt ekkor, a kikeresztelkedettekkel együtt. Pár nappal később már sárga csillagot kellett hordaniuk, majd lezárták és lepecsételték a zsidó származású aranyművesek, ékszerészek és órások üzleteit.
Salgótarjánban a zsidóság gettóba telepítése 1944. május 3-án kezdődött meg. Nem csak a városból, de Nógrád keleti feléből, illetve Heves megye közeli falvaiból is szállítottak ide zsidókat, a kötet szerint összesen 2018 főt.
Gettót a város három, egymáshoz közel eső részében alakítottak ki: a Karancs Szálló, a Pécskő utca és Kissomlyó utca által határolt területen, a mai főposta és az áruház mögötti részen, valamint a garzonházaktól a volt II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola épületéig terjedő területen. A zsidók kezdetben 11 és 16 óra között hagyhatták el a gettót, azzal a kikötéssel, hogy vasárnapokon és ünnepnapokon nem jöhettek el, és a vasútállomás környékén, illetve a főúton sem tartózkodhattak, ablakaikat pedig el kellett takarniuk. Május 16-tól már ennyit sem engedtek meg nekik, ekkortól már nem mozdulhattak ki a számukra kijelölt területekről.
A kötet szerint a gettóba gyűjtött zsidóságot 1944. június 5-én, a hajnali órákban a gyűjtőhelyre, azaz a bánya istállójába szállították. Mint írták, a folyamatosan szakadó esőben, 40-60 ló helyén voltak kénytelenek összezsúfolódni nők, gyermekek és férfiak. A vagyonosabbakkal különösen kegyetlenül bántak: őket azért kínozták meg, hogy bevallják, hol vannak elrejtve értékeik. Egyikük, Bellák István fogorvos – néhányak elmondása alapján – a szenvedések elől menekülve kivetette magát az ablakon. Mások szerint nem magától ugrott, hanem kidobták a mélybe, miután félholtra verték.
A Salgótarjánban összegyűjtött zsidókat – több mint kétezer, egyesek szerint 2310 embert – 1944. június 13-án préselték vagonokba, majd Auschwitz-Birkenau felé indultak velük.
A könyvben azt írták: a vonaton étlen-szomjan zötykölődtek napokon át, majd az út végén a gyermekeket, az időseket és a munkaképteleneket gázkamrába küldték, ott érte őket a halál. A többieket nem sokkal később továbbszállították Németországba, többek között Ravensbrück, Bréma, Berlin gyáraiba, romeltakarításra, üzemek helyreállítására, mezőgazdasági vagy ipari munkára. Auschwitzot végül 1945 januárjában szabadították fel a szovjet csapatok, majd áprilisban az amerikaiak és az angolok további koncentrációs táborokat is felszabadítottak.
Mindeközben Salgótarjánban megkezdődött a küzdelem az elhurcolt zsidók vagyonáért – egy részüket elperelték, majd 1944 őszétől kezdődően elárverezték. Az akkori Nógrád-Hont megyében 1941-ben még mintegy 5 és félezer zsidó élt, számuk 1946-ra 900 fő alá csökkent, a deportálásból kevesebb, mint 800-an térhettek haza – jellemzően rossz állapotban, elszegényedve. A salgótarjáni gettóból deportált 1300, illetve a korábban munkaszolgálatra elhurcolt 150-200 zsidóból mindössze 120-an jöttek haza.
A holokauszt salgótarjáni áldozatainak emlékére 1994-ben állított emléktáblát a gettó egykori helyén, a főposta falán a város önkormányzata és a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, míg a Salgótarjánból és környékéről munkaszolgálatra elhurcolt, illetve deportált 1470 személy nevét 1999 óta emlékfal őrzi a városi zsidó temetőben.
