Immáron a legnagyobb távolságot dokumentáltan megtevő farkas Európában az a példány, mely tavaly nyáron Svájcból indult, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság közlése szerint pedig a napokban pedig már Kelet-Nógrádban tartózkodott. A Gruppe Wolf Schweiz közösségi oldalán hétfőn megjelent részletes tájékoztatáshoz mellékelt – elnagyolt – térkép alapján az állat a múlt hét közepén a Mátra északi lejtője után Salgótarjántól délkeletre, majd Mátranovák és Bárna térségén keresztül tovább folytatta az útját keleti-északkeleti irányban.
A Graubünden Kantoni Vadászati és Halászati Hivatal tavaly márciusban látta el jeladóval a 2021-ben született állatot, mely korának megfelelően és összességében nem meglepő módon júniusban aztán vándorlásba kezdett. A fiatal farkasoknál általános, hogy elhagyják a születési területet, hogy saját territóriumot keressenek. A hímek általában messzebbre vándorolnak, mint a nőstények, de ilyen hosszú utat eddig nem dokumentáltak.
2009-ben Németországból Franciaországba vándorolt egy jeladós példány, mintegy 1550 kilométert megtéve, míg 2011-ben egy másik állat Szlovéniából Olaszországba tette át székhelyét, mintegy 1200 kilométeres úttal. Az M237 jelzést kapott farkas Svájcól indulva Kelet-Nógrádig már 1927 kilométert tett meg (légvonalban pedig 829 kilométerre jár a kiindulási ponttól).
A Gruppe Wolf Schweiz közösségi oldala most a korábbi beszámolóktól újabb adatokat is közölt az állat eddigi útjáról. Azt írták, a példány jól bemutatja, hogy a farkasok mennyire alkalmazkodóképesek, útján ugyanis magashegységeket, különböző kultúrtájakat, továbbá településeket is érintett. Átkelt több folyón és autópályán, keresztezett vasútvonalakat, vándorlása legmagasabb pontján pedig közel 3500 méteres tengerszint feletti magasságban haladt. Legtöbbször céltudatosan vándorolt egy adott irányba, de időnként néhány napig (legfeljebb két hétig) egy helyben maradt, vélhetően pihenni vagy a bőséges táplálék miatt.
Hosszú vándorlásával a példány a Kárpát-medencei farkaspopuláció területéhez közelít – tették hozzá. Korábbi közleményében már a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság is kitért rá, hogy az igazgatóság működési területén (ami a Bükki Nemzeti Park területéből bővebb térség) évtizedek óta élnek farkasok, így a kóborló egyed aktivitása révén ők is érdekes megfigyeléseket remélnek.
Ha talál nőstényt, együtt talán még egy üres területet el is tudnak foglalni
Szemethy László, a Pécsi Tudományegyetem Biológiai Intézet állatszervezettani és fejlődésbiológiai tanszékének egyetemi tanára az InfoRádiónak azt nyilatkozta: szerint ejó esélye van arra, hogy az állat családot alapítson errefelé.
A Bükki Nemzeti Park területére beérve előbb-utóbb össze fog találkozni az ott élő farkasokkal, és az lesz a nagy töréspont. Ha olyan területre kerül, ahol amúgy is csak fiatal állatok jelennek meg, akkor van esélye rá, hogy meg tud maradni és esetleg még családot is tud alapítani. Mivel már itthon is szaporodik a farkas, vannak olyan fiatal egyedek, amelyek leválnak a családról, és a széli területek felé húzódnak. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy ilyen kolbászoló fiatal nősténnyel összeakad, és akkor még talán egy üres területet el is tudnak foglalni – tette hozzá Szemethy László.
A farkas egyébként nem bánt minket, Szemethy László szerint
az ember sokkal veszedelmesebb a farkas szemében, mint fordítva.
A normális farkas, ha teheti, nem is találkozik emberrel, mert előbb észreveszi, és elmenekül. Ha megszorul és védekeznie kell, akkor önvédelemből agresszív lesz, de nem kell ezeket a helyzeteket keresni. A farkasok jelenlétével kapcsolatban felvetődő leggyakoribb kérdésekre a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gyűjtötte össze a válaszokat.
