Varga Imre A város elnevezésű térplasztikáját 1971-ben avatták fel, az alkotás állaga azonban napjainkra leromlott, a burjánzó növényzet pedig eltakarja a városközpont felől. A Salgótarján 100 éve város emlékév jegyében megújul a térplasztika, egyben a láthatóságáról is gondoskodni fognak – írja a Salgótarján Ma önkormányzati havilap.
Az alkotás zöldellő növényzet mellett a városközpontból jelenleg nem, de még a Szent Imre-hegyi kálváriáról is csak részint látható. A térplasztikát a növényzet annyire körbenőtte, hogy most még közvetlen közelről is csak részletei láthatók.
3100.hu Fotó: A térplasztika a Szent Imre-hegyről, az egykori Karancs Szálló tömbje mellett 
3100.hu Fotó: A növényzettel körbenőtt, leromlott állagú térplasztika
Az önkormányzati lap cikke szerint a városvezetés már 2016-ban tervbe vette a kompozíció és környéke rendbetételét, ami végül a jelentős költségek miatt váratott magára ezidáig. Huszár Máté alpolgármester, a terület önkormányzati képviselője a lapnak azt mondta: hamarosan megkezdődik a kompozíció környékének tereprendezésre, ezt követően fogja restaurálni az emlékművet Molnár Tímea salgótarján szobrászművész. Ez a munka a tervek szerint a nyár végére érhet véget, a városközpont látványos építészeti eleme esténként megvilágításban is (újra) látható lesz.
Hír a jövőnek
A város rekonstrukciója évek óta áldozatokat követel valamennyi lakosától. Nemcsak a rekonstrukcióval járó köznapi kellemetlenségekre gondolok. Az áldozathozatalnak egy sajátos módja az az életformaváltás is, amelyet a város szinte mindenkitől megkövetel, különböző formákban. A ma élők alkotása hosszú ideig megmarad, ez maga a város. Az emlékmű pedig az alkotóknak az alkotás művészi átfogalmazásával kíván emléket állítani. Valamennyiünk tiszteletére — s emberöltő múlva, majd emlékére — áll a dombon. Mert nemcsak a múltnak lehet emléket állítani.
Ezt írta 1971. november 2-án az alkotásról Tóth Elemér a Nógrád napilap hasábjain. A szerzőnek az alkotó azt mondta: az emlékmű nem magát a várost kívánja szimbolizálni, hanem az emberi alkotómunka eredményét, egyben “azt a harmonikus tettvágyat, amely a városépítők legszebb dicsérete”.
Készül A város című térplasztika, 1971-ben (Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ) 
A Fő tér feletti domboldalon a műalkotás, balra a háttérben az Arany János út épületei 1978-ban (Fotó: Fortepan / Kriss Géza)
Varga Imre kifejtette: amikor egy újjászülető, épülő várost lát, felemelkedettségében úgy érzi, hogy fentről – mint egy repülőről – kell megtekintenie a megváltozott világot. Lentről talán csak a házak egymásmellettiségét vesszük észre, fentről viszont átfoghatjuk az egészet – teszi hozzá.
Mint az a cikkből kiderül: az imponzáns méretű – hatszor ötméteres – alkotás öt acélcsövön áll, alakja egy felnyújtott kézre emlékeztet. A helyszínen öntötték ki betontból az alapzatot, erre kerültek rá a házakat szimbolizáló betonkockák, amelyek a szobrász budapesti műtermében készültek. A kockákat utcák választják el egymástól, ahol fehér, arany, valamint platina tónusú üveget helyezett el az alkotó, ami este a hátulról ráeső fény hatására világít.
A térplasztikát jegyző Varga Imre alkotása Salgótarjánban továbbá a Fő téri Radnóti-, valamint a Bolyai János Gimnázium előtti Madách-szobor is.
