Új lendületet kapott a somlyóbányai völgyhíd feltárásának ügye

Salgótarjáni civilek kiásnák azt a somlyóbányai völgyhidat, amelyet 1911-ben építettek, és amit a szénkitermelés megszűnése után, meddőhányóval betemettek – hangzott el az M1 aktuális csatornán múlt vasárnap.

Pócsa Sándor ötletgazda a köztévének elmondta: Közép-Európa egyik legnagyobb, mintegy 200 méter hosszú és 18 méter magas viaduktja a mai napig áll, csak nem látszik. Pálfalvai István, a másik ötletgazda azt hangsúlyozta: a viadukt kiásásával a város turizmusát szeretnék fellendíteni. Megalakították a Salgótarjánért közösen tenni akarók csoportot is többek között ezen ügy érdekében, ahová várják olyan önkéntesek jelentkezését, akik szívesen kivennék részüket a munkálatokból. Jelenleg a szükséges engedélyek beszerzése zajlik, a munkálatokat április 25-én szeretnék kezdeni – hangzott el az M1-en.

Megdöbbentően precíz munkát végeztek 1911-1912-ben a somlyóbányai viadukt építői, akik közt külföldi mesterek is lehettek. A kőszénbányák építésekor ugyanis több olasz mester is dolgozott Salgótarjánban és környékén. A Grünwald Gyula és Mitis István által tervezett, s a Nicholson Gépgyár által megépített hídra botrányok árnyéka nem vetült. Ma már ez is meghökkentő, miként az is, hogy ezt a hidat “élve eltemették”. A Teréz-tárót ugyanis – ahová vezetett – 50 millió mázsa szén kitermelése után, 1929-ben bezárták. Ezt követően meddőhányóval töltötték fel a Teréz-táró felé vezető völgyet, így az ötvenes évekre gyakorlatilag eltűnt a 200 méter hosszú, legmagasabb pontján 18 méter magas híd is. Amit a föld nem takart el, arra az egyre vastagabb avarréteg terített takarót. Előbb csak a völgy lett egyre kisebb, majd a fák birtokba vették a híd közvetlen környékét is.

Pócsa Sándor 2014 óta dolgozik azon, hogy a betemetett viadukt legalább részben újra láthatóvá válhasson, de eddig nem sikerült engedélyeket szerezni a feltáráshoz. Most az ügy érzékelhetően egyre nagyobb támogatottságában és a nyilvánosság erejében bízva vettek új lendületet céljuk elérésére – mondta el a 3100.hu megkeresésére.

Miután külföldről, nyugdíjas éveimre hazatértem, ezért az álomért próbáltam tenni, de öt év után tavaly lényegében teljesen feladtam. Semmi eredményt nem sikerült elérnem. Ami most újdonság, hogy megjelent egy lendületes, fiatal generáció, aki elhivatottan vetette bele magát a feltárás kiharcolásába. Segítségükkel most talán érzékelhetően egyre markánsabb a közakarat, a társadalmi nyomás – mondta Pócsa Sándor.

Archív fotó: Az egykori somlyói völgyhíd makettje a salgótarjáni Bányamúzeum udvarán 2014. március 7-én (Fotó: MTI/Komka Péter)
Archív fotó: Az egykori somlyói völgyhíd makettje a salgótarjáni Bányamúzeum udvarán 2014. március 7-én (Fotó: MTI/Komka Péter)

A viadukt feltárásáért 2014 óta dolgozó lokálpatrióta azt is elmondta: szeretné, ha a városban valahol újra látható lenne a völgyhíd közel ötméteres, 1:45 arányú makettje. Ez 2014-re készült el, akkor több városi helyszínen is megtekinthető volt, hosszabb ideig a Bányamúzeumban is helyet kapott. Most a makettet egy látogatott városi helyszínen szeretnék újra elhelyezni, de ha ez nem sikerül, akkor road show jelleggel járnák vele körbe a városrészeket, mindenhol megjelenve egy-egy napra a lakótelepek központjaiban.

 

Kiemelt fotónk Póczos Sándor képeslap- és fotógyűjteményéből származik, köszönjük a rendelkezésre bocsátást!