Ötven éve rendezték meg az első Szabadtéri Szoborkiállítást Salgótarjánban

Az 1992-es szabadtéri szoborkiállítás a Fő téren, Salgótarjánban (Archív fotó forrása: Dornyay Béla Múzeum)

Ötven évvel ezelőtt, 1971. augusztus 10-én nyitották meg az első Szabadtéri Szoborkiállítást Salgótarjánban. Az országosan is egyedülálló tárlat kortárs művészek alkotásait vonultatta fel – a kiállítás heteiben a járókelők a megyeszékhely főterén számos szobrot megcsodálhattak. A szemle azzal a szándékkal jött létre, hogy dokumentálja a magyar szobrászat évenkénti termését, az évtizedek során összesen 23 alkalommal jelentek meg az alkotások a városközpontban.

Az első kiállítást Kovács Béla művészettörténész rendezte, ekkor 23 műalkotást tekinthettek meg az érdeklődők a salgótarjáni Fő téren. A kiállított darabok között volt Radnóti Miklós szobra, mely azóta is a József Attila Művelődési Központ előtt áll. A jubileumi, 10. Szabadtéri Szoborkiállításon – a hagyományoktól eltérően – csupán egyetlen művész, a görög származású Makrisz Agamemnon alkotásait mutatták be, szám szerint 26-ot. A huszadik alkalommal, 1990-ben a meghívott művészek – néhány kivételtől eltekintve – nem kész alkotásokkal érkeztek. Az alkotók többsége ebben az évben a városban dolgozott a szobrokon, a tűzhelygyár és az acélgyár tanműhelyeiben, a gyárak embereikkel, eszközeikkel és alapanyagokkal támogatták őket.

A tárlatot többször is bűncselekmény rázta meg: 1974-ben id. Szabó István Dózsa György lovas faszobrát lopták el, melyet a tettesek a Pécskő út egyik épülő garázsába vittek vissza, hogy ott rátaláljon a rendőrség. 1983-ban Hadik Magdolna “Gondolkodó” című alkotása tűnt el, majd került elő a 21-es számú főút mellett, míg egy évvel később, 1984-ben ifj. Blaskó János kisplasztikáját, az “Ölelkezőket” lovasították meg.

A már hagyományosnak számító esemény körül az 1990-es évek elején kezdtek el gyülekezni a viharfelhők: 1991-ben elmaradt a tárlat, amit akkor már a 21. alkalommal rendeztek volna meg. Ekkor a megyei lap érdeklődésére Sándor Zoltán, a Salgótarjáni Polgármesteri Hivatal közművelődési főelőadója elmondta: nem volt elég forrásuk a kiállítás megszervezésére, mivel a József Attila Művelődési Központ abban az évben kevesebb támogatást kapott, az önkormányzat pedig nem tudott segíteni.

A megyeszékhely képviselő-testülete végül úgy döntött, hogy kétévente rendezik meg a Szabadtéri Szoborkiállítást. Ennek egyrészt pénzügyi okai voltak, másrészt a kiállítható alkotások száma is egyre csökkent: ahogy a Nógrád Megyei Hírlap cikke is írta, az 1990-es évek elején szinte megszűnt a köztéri szobrászat, az alkotók más jellegű műveket készítettek. 1992-ben még sikerült éltre hívni a 21. Szabadtéri Szoborkiállítást, ám ezután a nehéz gazdasági helyzet miatt több évig maradt szobrok nélkül a megyeszékhely főtere.

Hosszú szünet után végül 2000 szeptemberében nyitott meg a következő, 22. tárlat, míg az utolsó szabadtéri szoborkiállítás 2002 őszén nyílt meg. Bár az ezredfordulón a kétévenkénti tárlat mellett döntöttek, 2004-ben a József Attila Művelődési Központ akkori igazgatója, Korill Ferenc a megyei lapnak elmondta: a megszorító intézkedések az intézményt sem kerülték el, ezért abban az évben sem tudták megrendezni a kiállítást. Bár a város közművelődésének általunk megkérdezett szereplői úgy emlékeznek, hogy a későbbiekben is voltak időnként tervek a felélesztésre, az ötletet kényszerűségből, annak jelentős költségvonzata miatt rendre elvetették a döntéshozók.

 

Nógrád Megyei Hírlap arcívuma nyomán / Kiemelt fotó: Az 1992-es szabadtéri szoborkiállítás a Fő téren, Salgótarjánban (Archív fotó forrása: Dornyay Béla Múzeum)