Négy évtizedes pályafutást koronázott meg Székely Katalin vezető ügyész elismerése

Az ügyészek legmagasabb szakmai kitüntetését, a Kozma Sándor díjat vehette át júniusban Dr. Székely Katalin címzetes főügyészségi ügyész, salgótarjáni járási vezető ügyész. A szakember 42 éve él a megyeszékhelyen, ugyanennyi ideje dolgozik az ügyészség kötelékében. Vezetőként a kollektíva bölcsességében hisz, a salgótarjáni ügyészségen folyó munka minőségét 99 százalék feletti váderedményesség jellemzi. Székely Katalinnal beszélgettünk úgy pályájáról, mint hivatása aktuális vagy éppen általános kihívásairól.

– Milyen indíttatás vezette a jogi pályára?

– A magyart és a történelmet szerettem az iskolában, pedagógus nem akartam lenni, így a jogi pályát céloztam meg. Kovácsmester édesapámat 14 éves koromban elvesztette a család, így családfenntartóvá előlépő édesanyám és a tiszalöki gimnáziumban mérnöktanárként dolgozó nagynéném anyagi és szellemi támogatása tette lehetővé, hogy középiskolásként szabadon pályát választhassak. Tiszavasváriban érettségiztem, a középiskolai évek alatt pedig a mostanra már 50 éve működő Studium Generale előkészítő programban készültem a felsőfokú tanulmányokra. Aztán az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karán szereztem diplomát – cum laude minősítéssel – 1978-ban. Akkor pályázatok útján lehetett a jogi pályán elhelyezkedni. Férjemmel együtt végeztünk, mindketten Salgótarjánba jelentkeztünk. Én a salgótarjáni ügyészséget választottam, ő pedig a megyei tanács jogi osztályán kapott lehetőséget.

– Ezek szerint 42 év alatt végigjárta a teljes ranglétrát a salgótarjáni ügyészségen.

– Kezdetben fogalmazó voltam, 1980-ban kitűnő eredménnyel szakvizsgáztam, ekkor kineveztek ügyésznek. Polgári és közigazgatási szakágakban kezdtem, később ehhez társult a büntetőjog. Egy kollégám távozását követően hét évet dolgoztam az akkori nevén általános felügyeleti (most közérdekvédelmi) szakágban, 1991-től pedig büntetőjogi területen dolgozom. Vádképviselet, nyomozás-felügyelet – minden, ami ide tartozik. 2002-ben lettem vezető helyettes ügyész, 2012-ben vezető ügyész.

Én itt mindig jól éreztem magam, 1978 óta folyamatosan.

– Ahogyan a rendőrség vagy a bíróság, a “kettő között” elhelyezkedő ügyészség is kap olykor hideget-meleget a közvéleménytől. Kijelenthetjük: ezt viselni kell. De hogyan éli meg?

– Az embernek ettől függetlenítenie kell magát, el kell vonatkoztatni minden külső tényezőtől. Ha a “támadások” szakmai alapúak, az bántja az embert, de erre a megoldás a lelkiismeretes munka. Persze hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy-egy “sikertelen” eljárást ne kudarcként éljek meg. Rá kellett jöjjek arra is, hogy van, amikor bár mi szakmailag teljes alapossággal elvégzünk egy feladatot, azt más mégis másként ítéli meg. De ezért is vannak a jogorvoslati fórumok. Ugyanakkor a siker is relatív: egy megszüntetés is lehet az, ha megalapozott.

– Gyorsan én is hozzáteszem: az elmúlt évek ügyészségi beszámolóiból eredményes salgótarjáni tevékenység köszön vissza…

– Én is azt gondolom, hogy kevés “sikertelenségről” tudunk azért beszélni. A Salgótarjáni Járási Ügyészség hosszú ideje az ország egyik legjobban teljesítő ügyészsége. Ezt a 99,36 százalékos váderedményességünk alapján a bíróság is így ítéli meg, de úgy érzem, hogy az új büntetőeljárási törvény adta elterelési lehetőségek alkalmazásában is sikeresek vagyunk.

Három legfőbb főügyész is elismerésben részesítette pályája során Székely Katalint. 1990-ben az akkor hivatalba lépő Györgyi Kálmán adományozott számára legfőbb ügyészi elismerő oklevelet. 2002-ben Polt Pétertől kapta meg vezetőhelyettesi kinevezését, 2010-ben Kovács Tamástól vehetett át legfőbb ügyészi elismerő oklevelet. 2012-ben vezető ügyészi kinevezése, ahogyan mostani Kozma Sándor díja is Polt Péter legfőbb ügyésztől érkezett. A koronavírus-járványhoz kapcsolódó intézkedések okán az elismeréseket idén – rendhagyó módon – nem személyesen, központi ünnepség keretében a legfőbb ügyész, hanem a közvetlen felettesek adták át. A díjazottak ugyanakkor meghívást kaptak az ügyészség fennállásának 150. évfordulója alkalmából tartandó, jövő évi központi ünnepségre.

– A sajtóban is egyre többet hallani sikeres elterelésekről, közvetítői eljárásokról. Ezekben a hírekben rendre hangsúlyos, hogy a bíróság tehermentesítése is megvalósul. Mi a helyzet az ügyészséggel?

– Az ügyészség a büntetőeljárás hatékonyságát és gyorsítását szolgáló eljárások alkalmazását kiemelt feladatának tekinti. A feltételes ügyészi felfüggesztés és a közvetítői eljárás ezt a célt szolgálja, amikor bírósági eljárás nélkül, a sértett által elfogadottan, kárát megtérítve illetőleg a részére adott jóvátétellel, ügyészi szakban befejezhető az eljárás. Ez értelemszerűen munkateher növekedést eredményezett az ügyészségnél, hiszen elterelés esetén egyszer a feltételek fennállását vizsgáljuk és erről határozunk, majd az eljárás felfüggesztésének eredményessége esetén az eljárás megszüntetéséről döntünk. Az ügy így bírósági eljárás nélkül véglegesen befejeződik. Csekély számban fordul elő, hogy az elterelés eredménytelen, ez esetben vádemelésre kerül sor. Ezen bíróság előtti eljárások zöme büntetővégzés meghozatalára irányuló, tárgyalásmellőzéses eljárás, azonban ha tárgyalás megtartására kerül sor, a bíróság előtt a vádat az ügyész képviseli.

Némi többletmunka ez nekünk, de az számít, hogy ezek hatékony eszközök a generális és a speciális prevenció szempontjából is.

– Egy külső szemlélő számára szakmailag talán feszítő helyzetnek tűnhet az egyéni megközelítésből már említett “középen elhelyezkedés” a rendőrség és a bíróság között.

– Az új büntetőeljárási törvény által erősödött az ügyészség szerepe; az ügyész lett “a nyomozás ura”, a gyanúsított kihallgatását követően a mi iránymutatásunk alapján zajlik a nyomozás. A bírósági vádképviselet körében a beismerésnek nagyobb szerepet tulajdonító szabályok léptek hatályba, és nagyon sok múlik az előkészítő üléseken. Mindkettő irányban fontos tehát a jó szakmai kapcsolat. Azt tudom mondani, hogy a helyi társszervekkel széleskörű és problémamentes az együttműködésünk, jó a munkakapcsolatunk. Sokukkal hosszú évtizede dolgozunk együtt.

– Salgótarjánban sok területen jelent problémát a szakemberhiány. Mi a helyzet az ügyészségen?

– Van egy jó stabilitásunk, hosszú évek óta itt dolgozó szakemberekkel, de szerencsére az utánpótlás is adott. Az elmúlt időszakban nagyon sok fogalmazónk volt, talán mondhatom, hogy a fiatalok képzése kifejezetten hatékony. Összességében mintegy 25-en vagyunk, az ügyészi feladatokat 10-12 szakember végzi.

Már ügyészségvezető elődöm időszakában is egy olyan műhelyt alakult ki itt, ahol a szakma iránt elkötelezett és érdeklődő ügyészeket sikerült kinevelnünk.

– Ha nem egy kifejezetten személyes kérdést tettem fel, ön mindig többes szám első személyben válaszolt.

– Az én elismerésem apropóján keresett fel, hogy beszélgessünk, de ez a kitüntetés a kollektíva sikere is. Azt vallom, hogy bármilyen szakmai álláspont alakul ki itt a falak között, az a teljes ügyészségünk álláspontja. A döntéseinket közösen érleljük meg, az álláspontot egységesen képviseljük.

Az ügyészség ereje a kollektív bölcsességben rejlik.

Itt bármikor fordulhattak hozzám a kollégák és ez a számomra még hátralévő néhány hónapnyi munkavégzés alatt is így marad.

– Ezek szerint egy bő négy évtizedes, sikeres szakmai pálya előtti kalapemelés az elismerése.

– A nyugdíjkorhatárt betöltve az új büntetőeljárási törvény alkalmazása, vagy az elektronikus ügyintézés bevezetése olyan kihívások voltak, amelyeknek szívesen vágtam neki. Ennyi idő után szerencsére még mindig megvan bennem az érdeklődés a szakma iránt, jól érzem magam, szeretem a munkám. De akár jön új kihívás, akár nem, a szolgálati idő felső korlátja meghatározza azt, hogy már csak néhány hónapig vezetem a salgótarjáni ügyészséget. Nyugodt vagyok, van megfelelő szakmai utánpótlás.