“Látszólag jól megvagyunk, sokszor együtt veletek, itthon, vagy nálunk, otthon”

Salgótarjánban önkormányzati koszorúzási ünnepséget tartottak a Szent Imre-hegyi “Magyar feltámadás barlangnál”, az Országzászló Emlékhelynél pedig a Polgári Salgótarjánért Alapítvány rendezett megemlékezést a füleki Csemadokkal és a kalondai Pro Kalondiensis Polgári Társulással közösen kedden, a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.

A Magyar feltámadás barlang előtt a Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium diákjainak emlékező műsorát követően Dániel Zoltán, Salgótarján alpolgármestere arra emlékezett, hogy a trianoni békeszerződés a területi veszteségek mellett, több mint 3 millió magyar embert kényszerített az országhatáron kívülre.

Az azóta eltelt évtizedekben sokszor politikai csaták kereszttüzébe került ez a nap, a történelmi Magyarország feldarabolása. Voltak időszakok, amikor egyesek úgy gondolták, nem érdemes külön megemlékezni róla, mások azt, hogy kizárólag az ő joguk és feladatuk Trianonra emlékezni. Különösen az elmúlt évtizedben vált igazán megosztóvá ez a nap és az emlékezés módja. Sajnos a mai napon, Salgótarjánban ismét külön megemlékezést tartanak az Országzászló Emlékhelyen, a politikafüggetlen, önkormányzati rendezvény ellenében. Ma, a Nemzeti Összetartozás Napján – mondta Dániel Zoltán alpolgármester többek között a Fidesz-KDNP pártszövetség helyi önkormányzati képviselőinek, továbbá Skuczi Nándor megyei közgyűlési elnök jelenlétében.

Az alpolgármester azon meggyőződésének adott hangot, hogy nem lehet politikai kérdés a nemzeti összetartozás. Kiemelte: ez a nap egyformán minden magyar emberé.

Együtt emlékezünk egy közös történelmi tragédiára, és együtt ünneplünk minden magyar emberrel. Ünneplünk, hiszen vagyunk, gondolunk egymásra, közös nyelvet beszélünk, bármelyik országban is éljünk. A mai napon kiemelt figyelemmel azokra emlékezünk, akik önhibájukon kívül, a történelem igazságtalansága folytán egyik napról a másikra kívül rekedtek hazájuk határain. Hárommillió háromszázezer magyar embert veszített el Magyarország, de ők sosem veszítették el hazájukat – mondta Dániel Zoltán.

     

Képzeld el…

“Képzeld el, hogy 1920. június 4.-e van, és reggel arra ébredsz, hogy az ágyad, a házad, a kerted, a falud, egy idegen országba került” – kezdte a Polgári Salgótarjánért Alapítvány megemlékezésén mondott ünnepi beszédét Papp Sándor, a Pro Kalondiensis Polgári Társulás vezetője. A felvidéki civil szervezet vezetője Németh Judit református lelkész imáját követően az Országzászló Emlékhelyen arról beszélt, miként vették le a falutáblát, hogyan hurcolták el marhavagonokban azokat, akik nem tagadták meg magyarságukat.

“Losoncra kellett bevinnünk az ingóságainkat, mert ott vagonírozták be a kitelepített családokat, a vasútállomáson. másnap 7 óra körül elindult velünk a szerelvény. Kértük a mozdonyvezetőt, hogy a kalondai állomásnál majd lassítson. Hát egy pillanat volt az egész. Csak annyit láttunk, hogy az egész állomás tele volt emberekkel a faluból, és mindenki fehér zsebkendőt lengetett. A vagonajtó olyan 20 centire volt nyitva, agymama térdelt a padlón, anyuék és mi fölötte álltunk… Aztán eltűnt az állomás, a falu és mi csak zokogtunk…” (Részlet Kucsera Márta, egykori kalondai lakos “Családi történet” című könyvéből.)

Papp Sándor emlékező beszédében az 1968-as csehszlovák forradalom és az 1989-es események felvidéki magyarságra gyakorolt hatásairól is szólt, illetve arról, hogy az áttekintett évtizedek alatt mennyien adták fel magyarságukat az őket érő inzultusok, akár tettlegesség miatt.

Képzeld el, hogy ez történik velünk, határon túli, felvidéki magyarokkal már 1920 óta. Képzeld el, hogy ez veled is megtörténhetett volna, hiszen mi az a pár centiméter a térképen, egy falu ide, egy város oda… Képzeld hát el, hogy ez az életünk. Nem, nem látszik rajtunk sem seb, sem betegség. Látszólag jól megvagyunk, egészségesen, vidáman, sokszor együtt veletek, itthon, vagy nálunk, otthon. De tudnotok kell, hogy betegek vagyunk. Leprásak! Az élő hús rohad le rólunk már 99 éve, leesik a mutatóujjunk, a fülünk, és irtózatos lelki kínok között fogy el nemzettestünk. 1920-ban több mint egymillió magyar került az akkor Csehszlovákiába. Mára 450 ezren maradtunk. Ezt hívja a lelketlen statisztika nemzetváltásnak, vagy asszimilációnak. És most ne képzelődj, most nézz ránk! Mi még itt vagyunk, mert hívtatok. Ti, anyaországi magyarok, akik 2010 óta fogjátok a kezünk. Nem, mint esendő, szerencsétlen betegnek, hanem mint társnak, mint testvérnek.

Szabó Csaba, a salgótarjáni Fidesz-KDNP frakció önkormányzati képviselője beszédében visszatekintett rá, hogy felmenőink elevenen őrizték emlékezetükben a világháború szörnyűségeit, a zűrzavaros időket és a trianoni döntést is. Beszélni azonban nem beszélhettek róla. Nem volt tiltva, egyszerűen csak évtizedekig “nem volt ajánlott” ezt a témát elővenni – tette hozzá. Emiatt viszont számtalan olyan ember van közöttünk, aki nem is hallotta a történeteket ilyen módon, csak elferdítve, kifordítva, átírva – fogalmazta meg, hozzátéve azt is, hogy ez “nem az ő bűnük, hanem a koré, a rendszeré”.

Beszédének történelmi visszatekintő részét követően Szabó Csaba arról beszélt, hogy az Országzászló Emlékhely egy pontja a városnak,

ami a régi kort hozza ide, a polgári Salgótarján időszakát, a világháború előtti időket. Amikor lehetőségünk volt, igyekeztünk ebből minél több értéket felmutatni: hiszen megépült az Országzászló Emlékhely, kitakaríttattuk a Kálváriát, megújulhattak a stációk, és a Magyar feltámadás barlangja is visszakapta eredeti szépségét. Szobrot és parkot állítottunk valakinek, akinek a személyes sorsa is Trianonra mutat: első polgármesterünknek, aki felemelte a nagyközséget és hosszú évek alapos munkájával várossá fejlesztette, önálló gondolattal, összefogva a városlakókkal, állami támogatással. Dr. Förster Kálmán volt az, aki sok száz munkatársával és helyi lakóval együtt várost csinált Salgótarjánból. Hitet tett a nemzet, a haza, a kereszténység és a közösség fontossága mellett. Nekünk is ez a dolgunk! Megtaláltuk az üzenetet, amire nagy szüksége van ma is a világnak. Megtaláltuk a mai zűrzavaros helyzetben is az alappilléreket, amire Európának, Magyarországnak, és Salgótarjánnak is szüksége van. A nemzetre, a keresztény hitre és a közösség erejére.