Karancs-Medves, a vízválasztó!

Miután a járványhelyzet okán lényegében nincsenek nyilvános programok, így a március 22-én esedékes világnapra is kevesebb fény vetült idén. Az 1992-ben, a Rio de Janeiróban tartott nemzetközi tematikus konferenciát követően, az ENSZ kezdeményezésre lett ez a nap a Víz Világnapja.

Gyors, messze nem reprezentatív közvélemény-kutatásunkból kiderült; sokan nem találkoztak még azzal az érdekes információval, hogy bizony Salgótarján térsége a Duna és a Tisza vízválasztóján terül el. A vízrajzi érdekességeket tovább bővíti, hogy a Tiszába sem egy útvonalon jutnak környékbeli vizeink; egyesek Magyarországon, a Zagyván keresztül, mások Szlovákián, a Rimán és a Sajón át érik el a Tiszát és ne feledjük el a Tarna irányát sem.

Ha egyszerűsíteni szeretnénk a kérdés személtetését, akkor ezt nagyjából úgy kell elképzelnünk, hogy kiindulunk a somoskőújfalui vasútállomásától. Az innen dél felé induló vízfolyások a Tarján-patakon és a Zagyván keresztül a Tiszába torkollanak. Ha a vasútállomástól északra haladunk, ahogyan a 21-es számú főúton gurulunk a határ felé, velünk egy irányban, Szlovákia felé tartanak a vízfolyások is. A Fülek felé vezető főút környékén, a környező dombokról érkező vízfolyások a Béna-patakon keresztül az Ipolyba jutnak, így itt közlekedve a Duna vízgyűjtőjén haladunk. Kicsit kelet felé tartva (például Ajnácskő környékén már olyan patakokat találunk, melyek végül a Rimán és a Sajón keresztül a Tiszát érik el.

A kedvelt kirándulóhely, Kercseg-lapos felé sétálók ennél is konkrétabban a vízválasztó vonalán teszik lépteiket. Az egykori kőbányák felé vezető út felső szakasza tényleges vízválasztóként értelmezhető.

Ha Kercseg-lapos bejáratánál található esőbeállónál megállunk és az úton irányban a kőbányák felé nézünk, akkor ez esetben az a csapadék, ami a bal oldalunkon gyűlik össze és Kercseg-lapos felé indul el, végül a Dobrodán és az Ipolyon keresztül a Dunába érkezik meg. Jobb oldalunkon eredő vízfolyások a Tiszába érkeznek majd, a Tarján-patakon és a Zagyván keresztül.

Salgóbánya és a Medves-fennsík térségében találkozhatunk a legváltozatosabb viszonyokkal. A Salgó vára alatti, salgóbányai parkolóban állva nyugat felé a vízfolyások Szlovákián, majd a Béna-patakon és az Ipolyon keresztül a Dunába érkeznek (például a Várberek-patak, illetve az egykori Dornyay Turistaház mellett található Bodzás-kút vize), a Medves Hoteltől viszont hazánk leghosszabb (határainkon belül eredő) folyója, a Zagyva ered, mely a Tiszába torkollik. A Medves-fennsík fokozottan védett területén eredő Gortva-patak már Szlovákia felé hagyja el Magyarországot, az itt csordogáló víz végül a Rimán és a Sajón keresztül jut majd a Tiszába. A Medves-fennsík keleti peremvidékéről, a szilváskőpuszati elágazó és Cered közötti Tajti-laposról, illetve a Bárna környéki kövektől keletre eredő vizek pedig egy negyedik irányban, a Tarnán keresztül tartanak a Tisza felé.