Kápolnát szenteltek a Medvesalja egyik régi zarándokhelyén

A Mária-kút a Medves Magosa felvidéki oldalán, néhány száz méterre a magyar-szlovák határtól a felújítás megkezdését követően (Fotó: Feledi Gergely)

Gömörben, a keskeny Gortva-völgyben minden hegy, minden völgy mondát terem. Gyönyörű történetek fűződnek a Lőrince-patak szurdokában álló két kápolnához is, ahol vasárnap egyházi ünnepségre került sor – hangzik el a hirek.sk beszámolójában.

Egyházasbást és Vecseklő határában egy hatalmas völgykatlanban található a Medvesalja egyetlen zarándokhelye, amelyet Mária-kútként ismer a vidék lakossága. A zarándokhelyhez számtalan történet fűződik, sokan meggyógyultak a forrás vizétől, s a számtalan csodás gyógyulás híre messze földre eljutott. A magyar oldalról, a Medves-fennsík felől is megközelíthető fakápolnát a közelmúltban felújították és múlt vasárnap, az első zarándoklat alkalmával fel is szentelték. A szájhagyomány szerint valamikor a 18. század vége felé keletkezett kegyhelyen először 1947-ben tartottak szentmisét.

A Karancs-Medves – A mi vidékünk blogon a következőket tudhatjuk még meg Nagyné Frauhammer Krisztina doktori disszertációjának segítségével, amelynek címe: Szemben a feledéssel – magyar kegyhelyek vendégkönyveinek összehasonlító elemzése. “A búcsújáró hely kialakulásáról írásos források nem tudósítanak, egyházi búcsús engedéllyel nem rendelkezik. Több legenda is ismert a hely keletkezésével kapcsolatban. Az egyik szerint egy pásztor néma fia ivott a forrásból és meggyógyult. Feljegyeztek egy olyan történetet is, amely szerint egy fa odvában jelent meg Szűz Mária. Amikor az odúból hazavitt a víz befagyott, Mária képe jelent meg benne.” Más források szerint megjelent Szűz Mária a pásztorfiúnak, ő utasította, hogy ásson egy gödröt, ahol aztán felfakadt a forrás.

A kápolna felszenteléséről a hirek.sk készített riportot, videójuk ide kattintva megtekinthető.

A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet területét felölelő monográfiában a Mária-kútról megtudhatjuk, hogy annak területe geológiai-földtani szempontból is érdekes. Mint azt Prakfalvi Péter, Gaál Lajos és Horváth Gergely írják: a homokkövek karbonátos kötőanyagát a rajtuk átszivárgó csapadékvíz a talajzónában felvett szén-dioxid hatására kioldja, majd ez az oldott mész a kilépő források mentén édesvízi mészkőként (más néven mésztufaként) kúpok, kis teraszok és bekéregződések formájában lerakódik. Hasonló eredetű édesvízi mészkő található a Mária-kútnál, melynek színe a magasabb vastartalomtól vörösesbarna. A Cseres-hegység Tájvédelmi Körzeten belül egyébként az Ajnácskői-hegységhez, mint morfológiai alegységhez tartozó Mária-kút (vagy Mária-forrás) a területen egyedülálló mésztufa-előfordulás szempontjából is érdekes, a terület természetvédelmi oltalom alatt áll.

Kiemelt fotó: A Mária-kút a Medves Magosa felvidéki oldalán, néhány száz méterre a magyar-szlovák határtól a felújítás megkezdését követően (Fotó: Feledi Gergely)