Január végére “visszaállhat a rend” a kosárlabdázóknál

Vadonatúj szakmai stábbal és némileg átalakult, felfrissített játékosállománnyal vágtak neki a 2015/2016-os pontvadászatnak a Konecranes-Salgótarjáni KSE NB I/B-s kosárlabdázói, akik előző évi bronzérmük után az új idényben is a bajnoki dobogót, annak is legmagasabb csúcsát vették célba.

A szezon első bő két hónapja azt mutatta nem is alaptalanul, hiszen Czigler László legénysége első tíz tétmérkőzése közül, több bravúros idegenbeli siker mellett, mindössze egyet veszített el. Csakhogy a röpke ünnepi szünet előtti utolsó másfél hetes periódusban igencsak sikerült belerondítani az összképbe, az egyaránt kiábrándító teljesítménnyel elszenvedett debreceni és egri kudarcok következtében ugyanis az óév végére a Hepp Kupa küzdelmeinek és a keleti csoport első helyének is kénytelenek voltak búcsút inteni a piros-feketék. A gárda eddigi szereplésének értékelésében segítségünkre lévő Dániel Tamás klubmenedzser viszont amondó, utóbbi búcsú csupán átmeneti, s az SKSE a folytatásban, némi erősítéssel, igenis képes lehet elérni kitűzött céljait. A klubmenedzserrel Horváth Péter által készített interjú a csapat honlapján jelent meg.

– Minekutána az ugyancsak vérmes reményekkel várt tavalyi szezon hasonló időszakában, negatív mérleggel, csupán a nyolcadik helyen szerénykedtek a Keleti csoportban, a mostani második pozíciójuk akár elégedettségre is okot adhatna.

– Kétségtelen, hogy maga a tabella sokkal jobban néz ki, mint egy éve ilyenkor, de ez nem azt jelenti, hogy ettől mosolygósabbak lehetünk. Amennyire csalódás volt számomra a tavalyi bajnokság őszi szezonjában a bukdácsolásunk, annyira értetlenül állok az idei két kisiklásunk, a miskolci és egri vereségek előtt is. Rendben van, hogy két nagyon lelkes gárdától kaptunk ki, de ők teljesen más szinten dolgoznak ebben a bajnokságban, mint mi. Csapatunk a munkavégzés területén mennyiségben, minőségben és háttérben, én azt gondolom, közelít az A-csoportos szinthez, éppen ezért ilyen bakikat nem lenne szabad megengednünk magunknak. Természetesen a konzekvenciákat levontuk és a megfelelő lépéseket megtettük, de erre térjünk vissza picit később.

– Valóban nem ártana kicsit távolabbról indítani az eddig eltelt időszak értékelését, annál is inkább, mivel a nyár folyamán mind a szakmai vezetésben, mind pedig a játékoskeretben komolynak mondható változtatásokat eszközöltek.

– Már oly sokszor hangoztattuk, hogy mintegy két és fél éve elindítottunk egy új programot, ami leginkább egy drasztikus fiatalításban öltött testet, de természetesen a megfelelő szakmai utat is kerestük. Végig megpróbáltunk következetesek lenni, és nem letérni arról az útról, ami véleményünk szerint jó irányba vezet, és hosszú távra pozícionálhatja Salgótarjánt az ország kosárlabdatérképén. Persze voltak kisebb-nagyobb mellényúlásaink, de ezeket azonnal orvosoltuk. Ez a folyamat ment tovább idén nyáron is, mert újabb fiatalok csatlakoztak a csapathoz, így gyakorlatilag kialakult egy olyan keret, amelyik nagy munkabírású, nyitott, ambiciózus játékosokból áll. Úgy gondolom sikerült megtalálnunk azt a vezetőedzőt is, aki szintén rendkívül elkötelezett a sportág és a csapat iránt, és következetes, kompromisszumot nem ismerő módon végzi a munkáját. Azt hiszem ebből is érződik, hogy Czigler László teljesítményével elégedett vagyok, bár nyilván az edzői rutin megszerzése még előtte van. De a szakmai stábban van egy Ferenczi Tamásunk is, akit pont a szaktudása, tapasztalatai és széleskörű ismeretanyaga miatt kértünk föl a tanácsadói posztra. Itt kell megemlítenem még Szabó Zoltánt is, aki az év elején úgy döntött, hogy szögre akasztja a kosaras cipőt és teljes mellszélességgel az edzői pálya felé fordul. Ő az a kapocs az utánpótlás és a nagycsapat között, aki nagyon értékes munkát tud végezni. Visszatérve az év eleji játékos-mozgásra, én úgy gondolom, hogy sokkal erősebb lett a csapatunk és itt akár csupa nagybetűvel is írhatjuk a CSAPAT szót, mert végre nem csak egyéni tudásra építünk, hanem az erőnk valóban az egységben, az egymásért küzdeni tudásban rejlik. Sajnos egyébként a vereségeinknél pont ez volt a probléma, miszerint inkább az egyéni érdekek kerültek előtérbe, és így sebezhetővé vált a rendszerünk. Ha a továbbiakban ettől sikeresebbek akarunk lenni, akkor ilyen hibákat nem követhetünk el. Annál is inkább dühítő ez a két fiaskó, mert több bravúrunk is volt az őszi szezonban, mikor is az Egertől és a Miskolctól jóval erősebb ellenfeleket győztünk le.

– Említette, hogy ezek a vereségek következményekkel is jártak a játékosok számára.

– Valóban tettünk bizonyos lépéseket, amelyeket én nem szankciónak, csak figyelmeztetésnek szántam a csapat felé. Azt ugyanis mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ezzel az állománnyal, ezzel a háttérrel csak a keleti bajnoki cím megszerzése lehet a minimális célunk. A figyelmeztetés mellett a játékoskeretben is történt változás, mert azzal tisztában voltunk, hogy a palánk alatt kevesen vagyunk. Ráadásul a rendkívül nagy mennyiségű, intenzív munka több sérüléssel is jár, így ha a három nagyemberünkből egy is kiesik, mint ahogy erre többször volt is példa, akkor nagyon sebezhetők leszünk ezen a téren. Ezért január elejére leigazoltuk a 203 centiméteres, elsősorban belső posztokon bevethető Sömenek Martint, aki rendkívül jó kosárlabda iskolából, közegből, az A-csoport egyik meghatározó csapatának számító Körmendtől érkezik hozzánk. Úgy gondolom, ezzel a lépéssel, legalábbis egyelőre, befejeztük az idei csapat kialakítását, én csak akkor látok esélyt újabb játékos szerződtetésére, ha valami váratlan probléma adódik az elkövetkezendő hetekben.

– Miként tehát elmondta, célkitűzéseik továbbra is változatlanok, de ahhoz, hogy ezek majdan meg is valósuljanak, nyilván nem lenne hátrányos egy hasonló újévkezdés sem, mint 2015-ben, amikor is zsinórban tizenegy bajnoki sikerrel nyitották az esztendőt.

– Ha tovább tudunk menni ezen az úton és folytatjuk ezt a kemény, következetes munkát, akkor tényleg nem tudom elképzelni, hogy ne érjük el céljainkat. Azon ugyan mérgelődhetünk, hogy ha a már többször felemlegetett két vereség nem csúszott volna be, akkor utcahosszal vezethetnénk a riválisaink előtt, de ezzel igazából már fölösleges foglalkozni. A sorsolásból adódóan január végére visszaállhat a rend, és mi is újból az első helyen lehetünk. Éppen ezért a fiúk is csak karácsonyra utaztak haza, a két ünnep között már dolgoztak, illetve még szilveszterkor kaptak néhány nap pihenőt, így remélhetőleg nem lesz törés a felkészülésben. Januárban három hazai mérkőzést vívunk, az Óbudai Kaszások (január 10., vasárnap), a Békési SzSK (január 16., szombat) és a Vásárhelyi Kosársuli (január 23., szombat) ellenében, s bár egyik sem ígérkezik könnyűnek, de itthon játszunk, ami mindenképpen előny. A hónap végén pedig még a mezőny második feléhez tartozó Budafok otthonába utazunk, így a 2016-os évet négyből négy győzelemmel kell kezdenünk. Amennyiben pedig hasonló tavaszt tudunk produkálni, mint tavaly, akkor kellő lendülettel érkezhetünk meg a rájátszásra is.