Ezer karakterben Bánrévétől Ipolyságig…

A felszentelt "Magyar feltámadás barlang" az ünnepséget követően, 2014. augusztus 15-én (Fotó: Gyurkó Péter)

1920. június 4., budapesti idő szerint 16:32, Franciaország, a Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosója, a Galérie des Cotelle: a Bánrévétől Ipolyságig tartó határszakasznak nem sokkal több, mint 1000 karakter jutott. Ezt idézve emlékezünk.

“…innen délnyugat felé a 485. magassági pontig, körülbelül 10 kilométerre Salgótarjántól, kelet-északkeletre: a helyszínen megállapítandó vonal, amely általában az északra eső Rima és a délre eső Hangony és Tarna medencéinek vízválasztó-vonalát követi;

innen nyugat-északnyugat felé a 727. magassági pontig: a helyszínen megállapítandó vonal, amely Magyarországnak hagyja Zagyvaróna és Salgó helységeket és bányákat és Somoskőújfalu állomásától délre halad;

Somoskőt és Somoskőújfalut a trianoni diktátum Csehszlovákiához csatolta, majd a határmegállapítási bizottság javaslata alapján, a Népszövetségi döntés alapján 1924. február 15-én visszacsatolták Magyarországhoz. A visszacsatolást 1999 óta a hazatérés napjaként ünneplik. (Fotó: nosza.info)
Somoskőt és Somoskőújfalut a trianoni diktátum Csehszlovákiához csatolta, majd a határmegállapítási bizottság javaslata alapján, a Népszövetségi döntés alapján 1924. február 15-én visszacsatolták Magyarországhoz. A visszacsatolást 1999 óta a hazatérés napjaként ünneplik.

innen északnyugat felé a 391. magassági pontig, körülbelül 7 kilométerre Litkétől keletre: az a vonal, amely általában a Dobroda medencéjét északkeleten határoló gerincet követi, s a 446. magassági ponton át halad;

innen északnyugat felé, az Ipoly folyásán, Tarnócztól északkeletre, körülbelül 1.500 méter távolságnyira választandó pontig: a helyszínen megállapítandó vonal, amely a 312. magassági ponton és Tarnócz és Kalonda között áthalad;

innen délnyugat felé az Ipoly kanyarulatában, Tesmagtól délre körülbelül 1 kilométer távolságnyira választandó pontig: az Ipoly folyása lefelé;

innen nyugat felé az Ipoly folyásán, Tésától nyugatra körülbelül 1 kilométer távolságnyira választandó pontig…”

 

A Nemzeti Összetartozás Napja

Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló, 2010. évi XLV. törvény kimondta: “a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

A szerződés kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala vármegye nyugati pereme, a Muraköz és baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva vármegyéből kapott területeket.

A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A trianoni szerződés az etnikai állapotokat, az 1910. évi népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, felük összefüggő tömbben, a határok mentén. A békeszerződés a kisebbségek jogaira vonatkozóan is tartalmazott előírásokat: ezek szerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket, és biztosítani kell kulturális, vallási életük zavartalanságát.

A trianoni döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közötti években az ország meghatározó külpolitikai célja lett Trianon revíziója. Magyarország az első bécsi döntéssel 1938-ban visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, 1939-ben Kárpátalját, 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Erdélyt és a Székelyföldet, Jugoszlávia 1941-es német megszállása után visszakerült a Délvidék is. A területgyarapodások következtében Magyarország Trianonban megállapított területe csaknem kétszeresére nőtt, a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része ismét a határok közé került, ám ennek ára a háborúban való részvétel volt a náci Németország oldalán.

A második világháború után, 1947. február 10-én aláírt újabb párizsi béke lényegében a trianoni határokat állította vissza, semmisnek nyilvánítva a két világháború közötti területi változásokat, sőt Csehszlovákia megkapott még három Pozsony környéki falut a Duna jobb partján.

 

MTI nyomán
Kiemelt fotó: A “Magyar feltámadás barlang” a felszentelési ünnepséget követően, 2014. augusztus 15-én (Fotó: Gyurkó Péter)